Kulturális veszteségeink 66.

A divatfotózás régóta önálló iparág, a nagy nemzetközi magazinok a legjobbakkal dolgoznak, és nem sajnálják a pénzt, energiát, hiszen dúl a konkurenciaharc. Most főleg az energiáról lesz szó, illetve a divatmagazinok ökológiai lábnyomáról.

Nyilván önök sem gondoltak még bele, hogy a gyönyörű ruhákban pompázó nőkről, pazar helyszíneken készített fotók létrehozása milyen mértékben károsítja a környezetet. Szükség van utazásra (általában magángéppel), a ruhák szállítására, nagy teljesítményű lámpák működtetésére (gázolajjal táplált generátorok segítségével), büfékre, amelyek műanyag evőeszközöket és tányérokat használnak, valamint további elektromosságra a telefonok és kamerák töltéséhez.

A Vogue című nemzetközi divatlap olasz kiadásának januári száma a teljes lapcsalád történetében először címlapfotó és belső fotók nélkül jelent meg. A trendi ruhákba öltöztetett modellek fotói helyett hasonló, festett-rajzolt képekkel van tele. A lap így próbál tenni a klímaváltozás ellen. Közleményükben elárulták, hogy a szeptemberi lapszám elkészítésében 150 ember vett részt, nagyjából 20 repülős és még egy tucatnyi vonatutat abszolváltak, és 40 autó állt folyamatosan készenlétben.

Hatvan alkalommal küldtek csomagot külföldre, a lámpák pedig legalább tíz órán keresztül világítottak folyamatosan. A fotózások helyszínein ételeket szolgáltak fel, amihez műanyag evőeszközöket, tányérokat használtak, és természetesen a stáb telefonjait is tölteni kellett.

A lap főszerkesztője szerint ezzel a rendhagyó akcióval arra akartak rámutatni, hogy fotózás nélkül is lehetséges ruhákat prezentálni. De egyúttal azt is őszintén feltárják, milyen jelentősen szennyezi a környezetet egy divatlap elkészítése.

Persze nehogy azt gondolják, hogy ezentúl grafikák jelennek majd meg a Vogue-ban. Egyszeri projektről van szó, a kiadó a jövőre nézve csupán annyit vállalt, hogy a lapot gyorsan lebomló, komposztálható műanyag zacskóba csomagolja. Azt a pénzt pedig, amit most megspóroltak, egy velencei, diákokat segítő szervezetnek adományozza.

Nos, vessenek a mókusok elé, de felmerült bennem a kérdés, hogy a klímakatasztrófa küszöbén vajon szükség van-e egyáltalán divatlapokra, amelyek azt diktálják nekünk, hogy vásároljunk új ruhákat, mert különben nem leszünk trendik. Arról nem esett szó a Vogue közleményében, hogy a lapot csúcsminőségű krétapapírra nyomtatják, majd jelentős benzinfogyasztással postázzák a megrendelőkhöz, illetve szállítják az újságosstandokra.

És arról sem, hogy a divat, főleg a fast fashion előállítása jelentősen szennyezi a környezetet. A textilipar több szén-dioxid kibocsátásáért felelős, mint a repülés és a szállítási költségek együttesen.
Egyetlen póló legyártásához – a gyapjú előállításától az utolsó simításokig – 2700 liter vízre van szükség. Egy farmernadrág születése 7600 liter vizet emészt fel. Ráadásul ezek a ruhák „gyorsfogyasztásra” készülnek, szinte havonta új kollekció kerül piacra, a H&M-típusú multik mértéktelen vásárlásra késztetnek, hiszen termékeik jóval olcsóbbak a puccos butikok kínálatánál. Egy-egy ilyen darabot átlagban hatszor vesznek fel a fogyasztók a nyugati országokban, aztán kidobják, és jöhet a következő. Hetente 11 millió ruhadarab kerül a kukákba, egy év alatt olyan súlyú mennyiséget dobnak ki csak Angliában, mint az Empire State Building. (Ezt az egy konkrét adatot találtam a neten).

Szerintem a divatlapoknak maximum harminc évük van még, aztán megszűnnek, mert akkor már a puszta létfenntartás lesz az emberiség fő célja, nem a fogyasztásra való biztatás. Örülni fogunk, ha lesz rajtunk valami, ami melegen tart – végső soron ez lenne a ruhák eredeti funkciója.