Víg napok utáni napló

n

Ha már rég elpufogtak a petárdák, azt is elfeledte már az ember, mikor volt, hogy kialudtak a girlandok meg a villódzó karácsonyi fények, meg a túlméretezett főzés utolsó maradékai is elkoptak, és már el is érkezett az első számlabefizetés ideje, na, akkor kezdődik el igazán az év! Akkor már biztosan. Kipihenve, kisimulva, lélekben felvértezve minden rontás ellen nekivágunk a napi rutinnak. Legelébb is számba vesszük a múlt veszteségeit, meg nyereségeit, s utána belelapozgatva a naptárba megtervezzük a jelent meg a jövőt! Persze azzal a tudattal, hogy az idő a gazda, az ember csak tervezhet, álmodhat, elképzelhet, mégis sokszor tőle függetlenül dőlnek el a dolgok! Hát vegyük akkor sorjában a veszteségeket! Abból is van, ebből is van. Már akárhogyan is nézem, innentől fogva nem az ötventől távolodok, hanem a hatvan felé közeledek. Ami egyrészt kicsit lehangolja az embert, de hát mit lehet tenni, ez a dolgok menete. Veszteség, hogy elment néhány kedves ember. Hogy maga az idő valahogy megint elszaladt, s az emberfiának olyan érzése van, mintha semmit nem tett volna, csak elfecsérelte volna az idejét mindenféle napi rutintevékenységre. Magyarán: eszi a fene az embert, mert úgy véli, megint semmi maradandót nem tett le az asztalra, semmi tartós értéket nem csinált, nem írta be nevét a történelembe. No, itt meg lehet nyugodni! Mert nem kell és nem is lehetséges! Mármint mindenkinek maradandót alkotnia meg tartós értéket csinálnia. Elég az, ha mindenki a maga dolgát tisztességgel elvégzi minőségben, odaadással. A világ akkor szépen halad a maga útján. Nem akartam hadvezér és kormányfő se lenni. Elég sok a zsebzsarnok, a minicézár, a törpe gigász amúgy is, minek még egy? Na ugye! A történelem aranykönyvébe se kell belekerülni. Az ember objektív, avagy szubjektív későbbi megítélése ugyanis mindig aktuális rendszertől függő, lásd jelen idő. Ha akarjuk, csak azt vegyük példának, mondjuk, ami 45 éve menő volt az elvtárséknál, azaz a lojalitás – azaz a kitartó megbízhatóság egy eszme mellett – meg szervilizmus – azaz a szolgalelkűség és talpnyalás –, azok ma már nem divatosak. Ugye? Nem? Vagy de? Vagy most akkor??? Bele fogok kavarodni ebbe a mostani helyzetbe.

Hát kérem mi is van most? Káosz, azaz zavar, tehát a rendnek hiánya, zűrzavar és felfordulás, rebellió és lázadás. Farkas embernek nem ártalmas farkasa, az ember árt az embernek legtöbbet. Már ezzel, hogy ezt a zűrzavart létrehoztuk, ezzel sikeresen beiratkoztunk a történelem fekete könyvébe. Hát kellett ez nekünk? De mit beszélek én itt más nevében? Mindig is kikértem magamnak, hogyha a nevemben megnyilatkozott valaki felhatalmazás nélkül. Szóval kellett ez a káosz nekem? Nekem ugyan nem! Van biztosan olyan is, akinek ez kellett. Mert ugye a zavarosban… Szóval veszteség! Egyértelműen az, hogy a telefonomról számok eltávozás miatt töröltettek, a szociális hálón emberek letiltattak, s általában nálam nem másért, csupán azért, mert szélsőséges eszméket hirdetőkkel szimpatizáltak, netán maguk is hirdettek efféle eszméket. Ezzel a veszteséggel meg vagyok békülve. A távozásossal nem! Hozzáteszem, lépten-nyomon ekézni fogom a szélsőséges eszméket hirdetőket. Már az mindegy nekem, hogy az illető netán polgármester, megyei képviselő vagy parlamenti, esetleg uniós. Adott esetben egy fajta mind a négy. Nálam gazember! Punktum! Törölve, tiltva! Ennyi ez! De ezt hagyjuk is! Inkább a tervezgetés! Az jobb dolog! Álmodni jó! Kicsit is, meg nagyot is! Kicsit az, hogy a kertet majd idén is, valahogy, ha bírom, ha lesz mivel, ha lesz miből. Csak lesz! A nagyobb álom meg? Mind munka. Tiszta bolond vagyok már, álmodom a munkát, mint valami filozófus, pedig dehogy! Nem olyan nagy és eszmei munkákról van szó, csak arról a hétköznapiról. Mert nem is rossz a rutin! Hogy dolgom van, feladatom, megoldandóm, megírandóm. Mindenkinek kívánom: legyen egészség! Az év tele legyen józan, szép hétköznapokkal! Ha lesznek, akkor sokélményesek legyenek az ünnepek! Legyen korlátlan, de magunk által értelemmel szabályozott s másokét tiszteletben tartó szabadság! Ehhez meg legyen béke, békesség! Kívánatos lenne az okos választás, a remény, hogy nem nehezülünk bele a barna sárba! Elpufogtak a petárdák, vízkereszt, vagy amit akartok! Jönnek az első számlák. Új az év, elkezdődött!

A teljes cikk a nyomtatott Vasárnap 2020/2. számában jelent meg!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?