Képzeld el, hogy nem léteznek szavak! Gondolj bele: amit eddig magadról állítottál, nem mondhatod el többé; nem is magyarázhatsz meg semmit az életeddel kapcsolatban, mindössze arról ítélnek meg mások, ahogyan viselkedsz, s amit teszel. Vajon amit állítasz magadról, amilyen képet a szavaiddal festesz, egyezik azzal, ahogyan élsz?
Szavaink segítségével álomvilágot tudunk teremteni. Olyannak állítjuk be magunkat, amilyennek szeretnénk, ha mások látnának, s még el is hihetjük a szavaink által kreált hamisságot. Vajon mi történne, ha egy nap barátaink és ismerőseink nem hallanák a szavainkat? Meglátnák, hogyan viselkedtünk ismerőseinkkel, az ismeretlenekkel, s milyen jó és rossz cselekedeteink vannak.
Vajon az a szeretet, amelyről elméletben olyan szépen szólunk, hogyan öltene testet ebben a képzeletbeli összefoglalóban? Hányszor lenne látható a segítőkészségünk és önzetlenségünk? S hányszor lepleződne le a bennünk szunnyadó gonoszság?
A szavak eltakarhatják a valóságot, így más emberek talán sosem ismerik meg igazi énünket. Talán ostobaság is lenne nyitott könyvként élni mindennapjainkat. Ám ha mások előtt vannak is titkaid, magad elől ne rejtegesd őket! Kényelmesebb leplezni a hibáinkat, de magaddal mindig legyél őszinte! Elég, ha mindennap teszel egy gondolatkísérletet. Képzeld el: vajon ha valaki végignézte volna a mögötted hagyott napod filmjét, melyik részeket nem mutattad volna meg szívesen?
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.