Önök írták

Visszatekintés

Valahogy nekünk gyorsan eltelt a 2019-es esztendő, s hogy mit hoz az új év, azt nem tudhatjuk, de reménykedünk a jóban. A hosszú téli estéken több időnk van az olvasásra. Így hát ismét átböngésszük a Vasárnap régebbi példányszámait is. Elnyerte tetszésünket a falvakat és a polgármestereket bemutató riportsorozat. Általa az olvasók megtudhatják, milyen sikereket értek el egyes településeink. Nagyra értékeljük azt is, hogy bemutatták a csallóközi régióban található Nagykeszin működő Reménység Házat, ahol a szenvedélybetegekkel foglalkoznak a gyógyulás reményébe. Sajnos, sok a fiatal drog- és alkoholfüggő, rajtuk próbálnak segíteni ebben az intézményben. Okulásként a riportalanyok elmondták történetüket, hogyan siklott félre az életük, mikor, mitől tértek rossz útra. Nagyon köszönjük a szerkesztőknek, hogy megismerhettük a Pátria rádió hírolvasóit, munkatársait, s a róluk készült fényképek alapján most már el is tudjuk képzelni őket, amikor hallgatjuk a hangjukat. Azt is jó ötletnek tartjuk, hogy röviden beszámolnak az aktuális politikai és kulturális hírekről az 1 hét rovatban. Édesanyám kedvenc olvasmánya a régi színészekről, írókról szóló históriák és az érdekes emberek bemutatása stb… Az ismerősökkel is eldiskurálunk a lap tartalmáról, hogy kinek mi tetszett benne. Legutóbb Oláh Ilonával, a nyugalmazott gimnáziumi tanárnővel emlegettük önöket pozitív értelemben, mert ő is nagy tisztelője a Vasárnapnak. Tehát ezúttal Ica néni azt üzeni a szerkesztőségnek, hogy a jövőben is törekedjenek az igazságosság útján járni, mint eddig. Írjanak olyan esetekről, amiről szólni kell! Mint például a Bezák- és a Hedvig-ügy volt. Ez őt is nagyon megérintette. Ezért munkájukra Isten áldását kérjük. Végezetül mi is sikeres új évet kívánunk Önöknek, és hogy bővüljön az olvasói táboruk is. Tisztelettel:

Hostina Irén és édesanyja, özv. Tóth Irén, Komárom

Köszönet a doktornőnek

Igazán fontosnak tartom, hogy papírra vessem régi elhatározásom. Köszönet egy jó megjelenésű orvosnak/-nőnek, Varga Renátának, aki a somorjai kórház gyógyítója, a betegek csak jó szóval illetik. Most őt választottam orvosomnak. 68 éves vagyok, aki az életben nem sok jót élt át, de mindennek ellenére mégis köszönet a sorsnak, három leánygyermeknek adtam életet. Ők is már javában élik nehézkes életüket. A három gyereket falun sem volt könnyű felnevelni, ezért a munkalehetőség itt, a helyi állami gazdaság telepén adott volt. Csak a körülmények voltak nehezek. Mikor a gyerekek kicsik voltak, még Pozsonyba is föl tudtam utazni. Volt három nagymama, aki segített, hogy a férjemnek kicsit könnyebb legyen. Dajkáltak, meséltek a gyerekeknek, de sajnos a nagymamák hamar fölmondtak. Rövid időn belül mindhárom meghalt, így maradtam a lakóhelyhez legközelebbi állami gazdaságban, ahol a munka nem volt gépesítve. A kezek, mint a zsonglőrnek, folyton mozgásban voltak, de a lábak, a hátgerinc volt a legjobban elkopva. Nem mondom, sok orvoshoz jártam fiatalon is, de az évek elröpültek, hogy tudnék mindenkinek, aki annak idején segített, hálás lenni. Ezért most ezt az arany lelket, Varga doktornőt választottam ki a sok közül is, neki köszönhetem, hogy végső elkeseredésemben segített. Kicsit szemügyre vette a hátgerincem, ő ott látta a betegség gócpontját, ami sok-sok nehézséget okozott napról napra, de mit beszélek, évről évre jobban megviselt, a betegségem rabja lettem. Soha nem tudtam a nap folyamán, mikor és milyen helyzetben kap el a görcs. 2008-tól már több végbe feküdtem kórházban, infúziókat kaptam, de nem tudom – már annyira akartam, vagy csoda történt! A drága doktornő elővett egy műszert, lefektetett az ágyra, úgy éreztem, millió tűszúrás hatott a jobb lapockám alatti csomóba, de azt az egyszeri szenvedést semmiség volt összehasonlítani azzal a fájdalommal, amit évekig éreztem. Mégiscsak meghallgatott a Jóisten, és Varga Renáta segítségével jól vagyok. A doktornő különben belgyógyász, és a rehabilitációs osztályon dolgozik. Köszöni egy nagyon régi olvasójuk és egyúttal tisztelőjük:

Restály Erzsébet, Tárnok

Az első hó

Az éjszaka nem aludtam jól, éreztem a fronthatást. A meteorológusok igazat jósoltak. December másodikán leesett az első hó, kifehéredett a táj, Szirénfalván is. Most nem ujjongtam, mint gyerekkoromban, de örültem. A meleg szobából kitekintve adventi hangulat töltötte el szívemet. Feltörtek a régi emlékek, elárasztottak a gondolataim, és próbáltam megmagyarázni, mi ez a varázs. Honnan jött ez a télillat a lelkembe? Ez az életem alatt összegyűjtött illatbomba, amelynek kis atomjai egyszerre áramlanak szét kép formában, és mintha diafilmet néznék, jönnek, sorban váltják egymást.

Az első hó! Már írtam róla, ilyenkor elővettük a szánkót, és irány a Matyi-domb! A befagyott tavon a síkárkozások, a megfagyott lábujjaink felolvasztása a sütőbe dugva. Elbújva a sarokban egy mesés könyvvel, ami a tündérek birodalmába repített. A hosszú téli estéken hallgatni az összegyűlt rokonságot a régi idők történéseiről, miközben mi is éltünk a történelemben. A szocializmus ringatott bennünket, csak akkor mi azt nem tudtuk. A hal sem tudja, milyen a szárazföldi élet, mert a vízben születik. Mi úgy töltöttük a gyermekkorunkat, ebben a csodás környezetben, mint hal a vízben.

Mikor lett televízió, néztük a háborús orosz filmeket, például a Szállnak a darvakat. Dosztojevszkijt olvastunk. Lenin, Sztálin, Brezsnyev… mindenhonnan ez folyt. Otthon a gyerekek előtt csak elvétve politizáltak. A gyerekek meg mindent elhisznek a felnőtteknek. Iskoláskorunkban már úgy éltünk, mint a futószalagon. Minden tervszerűen működött.

Régen én rajzoltam a téli tájat, a domboldalról szánkóval leereszkedő gyerekeket, a kopár fákat, az ágain búslakodó madarakat, madáretetőket, a házunkat. Lerajzoltam a szoba bútorzatát, szüleimet. Nevettem, amikor apám leült mellém, és olyan kutyát rajzolt, mint egy tehén. Nagymamám mindig csak imádkozott. Őt sohasem láttam hahotázni. Szürkületben már látni lehetett a masinában lobogó tüzet. Nagymama gyertyát gyújtott, nem kapcsoltuk fel a villanyt sötétedéskor azonnal adventkor, az arcokon visszatükröződött a gyertya fénye, láttuk a mély gondolatokat. Ha most kinézek az ablakon, a fehér tájon ez a láthatatlan rajz tükröződik elém, apró mozaikokként. Magunkban hordozzuk a családi emlékeinket. Egy igazi meleg családi fészek képét arról, amit a család fogalmának takarnia kell. Amikor egy szobában tartózkodik mindenki. Az anya főz, az apa a gyerektől kikérdezi a megtanult leckét. Mindenki foglalatoskodik valamivel, de a figyelem egy helyre összpontosul – egymásra. Az egész szobát befonja valami láthatatlan kötelék, egy védőburok veszi körül, a szereteté. Ezt hordozom a szívemben.

Jakab Irén, Szirénfalva

Kazinczy-napok Kassán

A Csemadok kassai városi választmánya még novemberben megrendezte a hagyományos Kazinczy-napokat, az 51.-et. A rendezvény háziasszonya Duncsák Mária, a Csemadok alelnöke volt, a konferencia kiemelt témája a műfordítás, Fordítás vagy ferdítés címen. Mint mindig, most is nagyon sok értékes és érdekes előadás hangzott el. A zárónap a Magyar Református Központban és a Csemadok-székházban zajlott, az eseménysorozat fénypontja a Thália Színház egykori igazgatója, Kolár Péter emléktáblájának a leleplezése volt a székház udvarán, ott, ahol Péter az élete utolsó éveit, napjait töltötte, dolgozott, tevékenykedett, szervezett, és sokat tervezett. Sajnos, váratlan halálával pótolhatatlan űr maradt utána.

Buday Ernő, Kassa

Generációk találkozója

A deáki óvoda mellett működő szülői szövetség november 14-én már 14. alkalommal szervezte meg a Generációk találkozója az óvodában rendezvényét a Bethlen Gábor Alap támogatásával. Az óvoda igazgatónője, Szalóci Annamária bevezetőjében üdvözölte a megjelent vendégeket, nagyszülőket, szülőket. Az interaktív tábla segítségével bemutatta az óvodai foglalkozásokat, az elmúlt év folyamán történt eseményeket fényképeken is, így a vendégek betekintést nyerhettek az óvoda mindennapjaiba. Egy gyertya meggyújtásával megemlékezett az elhunyt nagyszülőkről, felidézte Vankó Terézia volt óvodaigazgatót, kinek emlékére 2008-ban megalapították a Vankó Terike-díjat, mely a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége által minden évben átadásra kerül. Ezt követően a gyerekek versekkel, énekekkel és bábelőadással kedveskedtek a jelenlévőknek, majd elkezdődött a közös szeretetvendégség, kötetlen beszélgetés, szórakozás. Lehetőség nyílt megtekinteni a régi tárgyak állandó kiállítását, és a gyerekek büszkén mutogatták kézimunkáikat, rajzaikat a faliújságon. Mindenki jól érezte magát, s már előre örültek a jövő évi újabb találkozásnak.

Čičman Éva, Deáki

Könyvbemutató

Családias hangulatban zajlott Hrubík Béla Sorsközösségben című könyvének bemutatója november 22-én Inámban. A találkozás egyben tisztelgés volt a Csemadok 70 éve előtt. Hrubík Béla több éven át töltötte be a polgármesteri tisztet Ipolynyéken, és a két település mindig is jó kapcsolatot ápolt egymással, és máig élő kapcsolatok fűzik Inámhoz. Csupa jókedvű és érdeklődő ember gyűlt össze a könyvbemutatóra a nyugdíjasok napközi otthonában. Hrubík Béla olyan szerénységgel, közvetlenséggel beszélt, mintha mi magunk is családjának tagjai lennénk. Felolvasott egy-egy részletet a könyvéből, mely politikai pályafutásának jelentősebb írásait tartalmazza. A könyvbemutató után a rá jellemző humorral válaszolt a kérdésekre. Elmondta, hogy az íráshoz már az alapiskola hozta meg a kedvét, Ipolyvarbón Urbán Aladár terelgette ezen az úton, majd gimnáziumi évei alatt Ipolyságon Vass Ottó és Korpás Pál voltak a mentorai.

Nagy Mária, Inám

Ki mit tud?

A nagyfödémesi Konrádko Polgári Társulás, Nagyszombat megye önkormányzata és a Galántai Népművelési Központ a fogyatékossággal élők világnapja alkalmából Ki mit tud?-ot rendezett november 30-án az értelmileg akadályozott és egyéb fogyatékossággal élők részére. Az előadók a következő kategóriákban jeleskedtek: ének, hangszerjáték, tánc, vers és prózamondás. A rendezvény vendége és egyben fővédnöke nem is lehetett más, mint Orbán Gizella Oňová előadóművész, aki jelenlétével, dalaival és mint zsűrielnök kedves szavaival buzdította a fellépőket. Ebben segítette őt a zsűri többi tagja: Knappová Margita, Nagy Zoltán, Pék Anna, Tóth Erika. Az előadók névsora, akik színessé tették ezt a szép napot: Kovács Ivett, Nemesócsa – zongorajáték; Nagy Zsuzsanna, Galánta – mese és ének; Németh Máté, Mad – ének; Bíró Ágnes, Dunaszerdahely – ének, vers; Árendás Katalin, Taksony – próza; Bence Zoltán, Galánta – vers; Szilvássy Panni, Tósnyárasd – vers; Horváth Helena, Kajal – vers; Válent Adrianna, Nagyfödémes – vers. A technikát Serczel Krisztián biztosította kiválóan.

A műsor alatt az öröm és a meghatottság könnyei voltak láthatóak sokunk szemében. Reméljük, ez a rendezvény hagyománnyá válik, és a fogyatékossággal élők esélyt kapnak újabb és újabb szereplésekhez. További támogatók: Szabó János, Nagymagyar, Carissimi Nonprofit Alap, Pozsony. Köszönjük.

Krizsanné Kajos Irén, Nagyfödémes