Tágra zárt kapuk

Régiónk kifejezetten sérülékeny az autoriter befolyással szemben, mivel demokratikus intézményei kevésbé beágyazottak, kormányai pedig maguk is populista narratívákkal igyekeznek hatalomban maradni. A régió két okból is fontos Oroszország, Kína és Törökország számára. Egyrészt mint baráti politikai szereplőkön keresztül gyengítheti a nyugati közösséget, befolyásolhat bizonyos szakpolitikai döntéseket, másrészt örömükre szolgál az illiberális hatalomgyakorlás terjedése, ezzel is relativizálva saját politikai berendezkedésüket. Az egyes országokban az autoriter befolyás ereje számos körülménytől függ, beleértve a helyi kormány nyitottságát erre. Oroszország az, amelynek kifejezetten érdeke az uniós integráció gyengítése. Az úgynevezett sharp power eszköztárát, beleértve az orosz hírszerzés aktív intézkedéseit veti be, hogy helyi oroszbarát erőkön keresztül támogassa saját NATO- és EU-ellenes külpolitikáját. Kína viszont egy multipoláris világrend egyik lehetséges pólusaként tekint Európára, és érdeke egy virágzó uniós gazdaság és kereskedelmi partner. Ezért a puha erő alkalmazására koncentrál, leginkább kulturális és oktatási területeken, de más befolyásolási eszközöket is bevet, hogy eltérítsen egyes politikai szereplőket a Pekinggel ellentétes álláspontoktól. Ilyen eszköz az „ösztönzés és visszatartás” elve: Kína szívesebben fektet olyan államokba, amelyek nem foglalnak nyíltan állást érdekei ellen.

NATO-tagsága miatt Törökország esik intézményesen legközelebb a Nyugathoz. Így Ankara szlovákiai és csehországi aktivitása szinte a kultúra szintjére korlátozódik, de politikai és gazdasági hatalmát is sikerrel terjeszt ki – ha a helyi kormányzat vevő erre. Magyarország az.

Keleti lobbi

Az autoriter rezsimek befolyása más-más módon jelenik meg ezen országokban, és Magyarországon van a legkönnyebb dolga. A magyar kormány nyíltan keleti orientációjú külpolitikája szélesre tárja a kapukat az autoriter befolyás előtt. Budapest gyakran az uniós szintű döntéshozatal hátráltatásával igyekszik befektetésekre váltható jó pontokat szerezni az autoriter hatalmaknál, amelyek alternatív finanszírozási lehetőséget nyújthatnak kormányközeli üzletembereknek. Magyarország és szövetségesei számára konkrét fenyegetést jelenthet a Nemzetközi Beruházási Bank budapesti irodája, ami a Nyugat-Balkán uniós és NATO-integrációs erőfeszítéseinek akadályozásán dolgozó orosz hírszerzési csomóponttá válhat. Az első európai Türk Tanács iroda budapesti megnyitása következtében pedig felerősödhet a türk országok lobbitevékenysége, hogy befolyásolják a nyugati intézményrendszert.

Szlovákiában és Csehországban is megvannak az autoriter rezsimek szurkolói – például Miloš Zeman cseh elnök és Andrej Danko szlovák házelnök –, de ők korlátozott hatással bírnak országuk külpolitikájára.

Orosz befolyás

Oroszország vonatkozásában mindhárom országban sérülékenységet jelent az energiafüggőség, a társadalmi problémák megoldatlansága, a helyi tisztviselők és a Kreml közötti esetleges információcsere és a lakosság egyes rétegeinek oroszbarát nézetei. Szlovákiában a paramilitáris szervezetek lehetnek Oroszország eszközei, hogy beszivárogjanak egy NATO-tagországba.
Kínával kapcsolatban az információhiányt és a kormányok Pekinghez kötődő irreálisan magas gazdaságpolitikai reményeit jelölhetjük meg a legfontosabb problémaként. Magyarországon jó példa erre a Budapest–Belgrád vasútvonal, hiszen az a magyar gazdaság számára nem, legfeljebb néhány kormányközeli vállalkozó számára lesz profitábilis. A beígért kínai befektetések többször nem valósultak meg Szlovákiában.

Dezinformáció

A helyi Kreml-barát portálok aktívan terjesztenek az orosz érdekekkel egyező narratívákat, sok közülük Kínát is támogatja. Magyarország a dezinformáció terén is különleges eset: a legtöbb oroszbarát dezinformációt és a Kína nemzetközi szerepét pozitívan megítélő narratívát a kormányzati irányítású médiabirodalom terjeszti, és ez szinte feleslegessé teszi az Oroszország és Kína által támogatott manipulatív kampányokat.

Ha tehát Kelet-barát kormány kerül hatalomra egy nyugati intézményrendszerbe integrálódott országban, a keleti rezsimek viszonylag zökkenőmentesen tudják befolyásolni a nyugati intézményrendszer döntéseit. A Kelet felé kacsingató kabinetek bizonyították, hogy hajlandók lehetnek feláldozni nyugati kapcsolataikat az autoriter országoktól remélt előnyökért cserébe. Ez bátoríthatja Oroszországot, és más autoriter rezsimeket is, hogy akár erősítsék a Kelet-barát szereplők támogatását.