Nagy Hajnal Csilla: Második rész

Jegyzetek sarkában húzódó
parttalan tengerek hullámai vagyunk.

*
Táncoló fények a fürdőszobacsempén
operatív tisztulásunk áramvonalai.

*
Megszámozni a felszámolódást és
felszámolni a megszámozódást.

*
Úgysem lesz soha készen
nincsen kezdete és vége
néha elveszem benne
eltévedek egy lemez barázdái között
néha meg se hallod olyankor a zenét
összebújok magammal
berendezkedek fáradt tested
kíváncsi hajlataiban:
inzulintűvel közelítek a
lemezlejátszó felé.

*
Ujjaid végén a csillámok.


Harmadik rész

Átaludni a napot az ágyadban
nélküled.

*
Bemutatni téged a
bárányomnak aztán
apámnak.

*
Felváltva nézni a
Boszporuszt és az álmodásodat.

*
Átnevezni
a papagájaidat
a tárgyaidat
a kocsmáidat.

*
Aztán várni amíg kiürülsz a
szervezetemből és megkezdődnek
a tisztító folyamatok:
aztán rádöbbenni hogy
te vagy a tisztító folyamat.

*
A legfinomabb grúz ásványvíz.

Negyedik rész

Galambokhoz beszélni a
zólyomi vonatállomás előtt
miközben
megszárad egy esőcsepp a
túl hosszú marson –
ekkor nem látsz.

*
A döntés hogy melyik sárga matricát
ragasztom végül arra a bizonyos
piros postaládára míg te végre
mert erre azért ritkán van lehetőséged
lepisiled azt a bizonyos fát
az Andrássyn.

*
Hogy ott vagy velem mikor
én nem vagyok ott magammal.

*
Annyiszor késni le a
napfelkeltét hogy a végén már
alig hiszek benne mégis
óhatatlanul várni a látóhatáron
míg te a lest magyarázod a combomon.

*
És később azt is meg kell tudnom hogy
Ausztráliában nyáron van tél.

*
A Duna partján felejteni egy
ukrán kártyapaklit:
ez lesz életünk legnagyobb
tragédiája.

*
A fokozhatatlan szüntelen fokozása.