Az év végi (sőt: akár évtizedvégi*) összegzés jegyében házon és rovaton belül keressünk apropót és alapanyagot az újraolvasáshoz
Amikor lassan egy évvel ezelőtt először próbált ez a rovat ötletet adni az újraolvasáshoz, hazabeszélés indokolta Kosztolányi Dezső elsőbbségét. Néhány alkalommal odébb pedig antológiákra mutogattunk, mert ugyebár nemcsak regény van a világon. Ha most hármas metszetet keresünk (KD, antológia, karácsony), akkor a Noran Kiadó Írók karácsonya című sorozatához jutunk, benne az Öröm című Kosztolányi-antológia, és ha az ünnepi hangolódásban ezt már elfogyasztottuk, Móra Ferenc és Krúdy Gyula hasonló tematikus gyűjteményét is lekaphatjuk a polcról, és Ady Endréét is – emlékezzünk, még az év elején, január 27-én volt halálának 100. évfordulója. Csáth Gézának (hazabeszélés!) pedig szeptemberben.
A hazabeszéléshez, a házon belül maradáshoz visszatérve: a Vasárnapnál is volt külön karácsonyuk az íróknak, költőknek, meg húsvétjuk, és mindenszentek előtt is vendégül láttuk őket irodalmi mellékletünkben. Ferenczy Éva kolléganőnk pedig az írók ebédlőasztalánál látott vendégül mindannyiunkat, kedvenc ételeik receptjei mellé igazi szövegkülönlegességekből mazsolázott – újraolvasnivaló ez is mind.
Listázás
Olvasónaplót vezetni azért is érdemes, mert az összegzés vagy visszatekintés pillanatában felbecsülhetetlen értékű segítségül szolgál. Hiszen már azt sem olyan egyszerű felidézni, hogy mennyi és miféle olvasnivalóval szolgált a Vasárnap a múlófélben levő évben, és nemcsak irodalmit, hanem a legkülönfélébbet – összegezni, de még listázni sem lenne egyszerű, úgyhogy marad az újraolvasás.
Egy vasárnapos listám azonban van: a hétrevalóul adott versek címeinek listája (amelyekből akár egy újabb antológiaszerűség kerekedhetne, ha a szövegeket is odaemelnénk). Az ünnepi dupla szám hétrevalóival együtt 52 verscím, amelyek szintén bezárnak egyfajta kört: ismét aktuális az első számban közölt József Attila-vers („Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, / Hogy melegednének az emberek”) – sőt egész évben az volt, csak a címében jelölt évszak múlt el három évszaknyi időre. Nádasdy Ádám írja (a 46. számban közölt versében), hogy az emlékek gazdája én vagyok, és valahogy így van ez az olvasmányokkal is: „Én veszek nekik sminket és ruhát. / Nem tudom, meztelenül milyenek.” Öltöztessük és sminkeljük újra az ünnepek alatt is az olvasmányainkat, vagy ragadjunk olyan könyvet, amelyet eddig valamiért nem. És akkor hazabeszélés: öltöztessük, sminkeljük újra a Vasárnapot is: térjünk vissza az év folyamán megjelent tartalmakhoz, a hozzánk legközelebb kerülő oldalakhoz, szövegekhez, aztán már mindjárt jön a jövő évi (évtizedi) első, benne, készüljenek, Radnóti-verssel.
* Habár tudjuk, hogy hivatalosan a 21. század második évtizede majd csak 2021. január 1-jén kezdődik.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.