Téli vitaminforrásunk, a madársaláta

Valaha szántóföldi gyomnövény volt, ám mára az egyik legdivatosabb salátaalapanyag, amely a téli hónapok egyik fő vitaminforrása is lehet. Ha kanálszerű alakjáról nem ismernénk fel, akkor harapjunk bele egy levélkébe, és máris megérezzük mogyoróra vagy dióra emlékeztető ízét, amelyet a benne található illóolajok kölcsönöznek a növénynek.

Könnyen termeszthető, igénytelen növényfajta, élettani hatásai kedvezők; kalóriaszegény zöldség, rosttartalma miatt pedig jótékony hatással van a belekre, az emésztésre. Őszi vetése a vitaminhiányos téli időszakban hasznos, mivel az őszi ültetés a tél második felében már szedhető. Nem növeszt fejet, csak húsos leveleket. Sűrű vetéssel szőnyegszerű felületet hozzunk létre. Egészen fiatalon, 1–2 levelesen is fogyaszthatjuk. Ha pár tövet meghagyunk felvirágozni, magjait szétszórhatja. Virága kék színű. Vetése márciusban és az ősz elején is lehetséges. Legjobb soros vetés formájában szaporítani, 10–15 cm-es sortávolság esetén kelés után 8–10 cm-re kell kiritkítani. Magját túl mélyre ne vessük (maximum 2 cm-re), mert rosszul fog csírázni. Nem érzékeny a fagyra, mégis érdemes vékony komposzt- vagy földréteggel fedni a vetést. Körülbelül két hét múlva megindul a csírázás, ilyenkor érdemes kigyomlálni. Ha azt szeretnénk, hogy állandóan legyen, kéthetenként vessük. Termesztése során fontos a talaj lazítása, öntözése. Bármelyik kertben, sőt balkonon is elvethetjük, betegségei, kártevői nem nagyon jelentkeznek. A leszedett növény maximum egy-két napig marad fogyasztható, így mindig csak annyit szedjünk belőle, amennyiszükséges.

Fucsek Margit kertészmérnök