Szlovákiában csaknem félmillió ember küzd lelki problémákkal. A statisztikák szerint tavaly közel ötezren próbálkoztak öngyilkossággal, több mint ötszázan sikerrel. Talán egy rövid beszélgetés is elég lett volna, hogy elálljanak szándékuktól.
A Nemzeti Egészségügyi Információs Központ adatai szerint tavaly Szlovákiában 533-an lettek öngyilkosok, 27-tel többen, mint 2017-ben. A megfigyelések szerint a férfiak gyakrabban vetnek véget életüknek önkezükkel, mint a nők, viszont a nőknél növekvő a tendencia. Legtöbbször az 50–59 éves férfiak és a 60–69 éves nők folyamodtak öngyilkossághoz, sajnos négy 14 éven aluli fiatal (2-2 fiú és lány) is ezt az utat választotta. Az öngyilkosságok csaknem felét (44,5 százalékot) alkohol vagy drog hatása alatt követték el; ez leginkább a 15–19 évesekre volt jellemző. Az öngyilkossági kísérletbe való menekülés leggyakoribb oka konfliktus, családi probléma (41,3 százalék) volt. A legtöbb öngyilkosság a Nagyszombati, Trencséni és Besztercebányai kerületben történt: májusban és januárban, illetve hétfői napon haltak meg a legtöbben, decemberben és péntekeken a legkevesebben.
24 órás segélyvonal
Egy ötperces beszélgetés is segíthet az efféle szándék megváltoztatásában, de sajnos az utóbbi időben egyre kevesebb idő marad az élőszóbeli kommunikációra. A Lelki Egészség Ligája szerint Szlovákiában még mindig tabutéma a lelki egészség, holott elég néha egy kérdés, akár az a bizonyos sablonos hogy vagy?, s máris kevésbé tűnik kilátástalannak a helyzet. A Liga munkatársai, amint azt Libor Klenovský, a segélyhívó szolgálat vezetője elmondta, több síkon próbálnak javítani a helyzeten, így például azzal, hogy az idén júliusban betöltötték az űrt, s 13 év múltán újra üzembe helyezték a felnőttek részére a Nefelejcs országos segélyvonalat, amely napi 24 órán át a rászorulók rendelkezésére áll. Pszichiáterek, pszichológusok, pszichoterapeuták és szociális dolgozók fogadják a hívásokat.
„Depressziós ügyfelek vagy családtagjaik, rokonaik hívnak bennünket leggyakrabban, halottak napja táján is sokszor csörgött a telefon. Jelenleg kevesebb a hívás – akkor napi húsz körül alakult a számuk –, várható azonban, hogy a karácsonyi ünnepek alatt ismét több lesz. Ezek családi ünnepek, és ahol nem teljes a család – a házasságok fele válással végződik –, gyakran szomorú, depressziós a hangulat” – magyarázta Libor Klenovský. Közben arra gondolok, hogy nyilvánvalóan nem minden érintett ragadja meg a telefonos lehetőséget. Hányan nem mernek tárcsázni, nem fordulnak senkihez segítségért? „Az a legjobb, ha működik a szociális hálózat, ha el tudják mondani a problémáikat; csak abban az esetben van szükség intézményes megoldásra, ha mindez hiányzik. Az anonim telefonvonal nagy előny a bátortalanok számára, nem kell elárulniuk a nevüket, hiszen az nem lényeges. Sokan könnyebben megnyílnak a telefonba, mint ha szemben ülnének a szakemberrel.”
Elhárítják a veszélyt?
Ha egy öngyilkosjelölt bejelenti szándékát, nagyon komolyan kell venni – figyelmeztet a szakember. Ha netán ezzel akarja felhívni magára a figyelmet, megtörténhet, hogy megvalósítja szándékát. Lévén a hívás névtelen, vajon tudhatják a vonal másik végén, hogy a beszélgetés végeztével mi történik a hívóval? „Ez az ilyen kapcsolatokban – beleértve az interneteseket is – még sántít, részleges segítségnyújtásra vagyunk berendezkedve: az ügyfeleket továbbirányítjuk a különböző szakemberekhez, akiknek a dolga, hogy később rendszeresen foglalkozzanak velük. Ritkán kapunk visszajelzést; megtörténik, hogy valaki felhív, hogy segítettünk, s ritkábban ugyan, de megesik, hogy bírálatot kapunk. Mint minden segélyhívónak, a miénknek is vannak állandó kliensei, esetükben van visszajelzés. A depressziósak vagy öngyilkosságot fontolgatók esetében már az is lépés a jó irányba, ha a beszélgetés során sikerül őket kirángatni a súlyos depresszióból, felvázolni egy bizonyos perspektívát, hogy mit kellene tenni helyzetük rendezésére, és ha ennek nyomán rövid távú célokat tűz ki, nekilát a probléma megoldásának, akkor már megindult valami. Néha az is segít, ha sétál egy jót, kiszellőzteti a fejét. S ha nincs más út, felkeresi a szakrendelőt vagy az ügyeletet.”
Kevés a pszichiáter
A lelki egészségről való gondoskodás összetett kérdéskör. Szlovákiában, sajnos, nem éri el a szükséges szintet. Ennek elsődleges oka a szakorvoshiány, hiszen pszichiáterből is kevés van. Több vidéki városban megszüntették a szakrendelőket, így elérhetetlennek tűnő távolság tátong orvos és potenciális páciens között. Mindannyian saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy országunkban mennyi baj van az egészségügyi szolgáltatás terén. Ha valakivel telefonon közlik, hogy demenciában szenvedő édesanyját kiteszik az utcára, mert az intézetben már nincs számára hely, ahhoz nem kell kommentár. Ez már a humánum, az etika határát is messze túllépi. Bizonyos szakemberek az orvoshiány miatti túlzsúfoltsággal magyarázzák, miért nincs idejük a beteg szociális hátterével, lelki problémáival foglalkozni. Libor Klenovský elmondja, hogy már a 70-es és 80-as évek óta hangsúlyozzák az orvosoknak, hogy hozzáállásuk, az emberekkel kialakított kapcsolatuk mérhetetlenül nagy hatással van a páciensekre, gyógyulásukra, s ezzel a kérdéssel még az orvosi tanulmányok során foglalkozniuk kell. Minden ilyen irányú törekvés ellenére a várt pozitív hatás elmaradt.
A férfiak szégyenkeznek?
Gyorsuló, embertelenedő világunkban lassan elfelejtünk beszélgetni egymással, nem ismerjük a másiknak a gondjait-bajait, sok esetben még a hozzánk közel állókéit sem. Még ott is felmerülhetnek lelki problémák, ahol jól funkcionál a család, a közösség, viszont szorosabb emberi kapcsolatok megléte esetén ezt a szülők, testvérek, barátok, kollégák hamarabb észreveszik. S életet menthetnek vele.
„Mindenkivel megtörtént, hogy megfájdult a feje, s nem tudta, miért. Ha az ember fel-felpillant a számítógép képernyője mögül, rádöbben, hogy valami nincs rendben. A nők hajlamosabbak a felismerésre. Tanácsadóban is dolgoztam, s tapasztaltam, hogy ők hamarabb fordultak segítségért. A férfiakat hat pár lóval is nehéz odavonszolni. A társadalmi követelményrendszer azt diktálja, hogy nekik mindent el kell viselniük, le kell győzniük, emiatt nehezebben fedezik fel magukban a problémákat; ráadásul úgy érzik, szégyen gyengének lenni. Ehelyett azonban hallgatniuk kell az érzéseikre, s ha ezek azt súgják, hogy a bűvös körből nem tudnak kikeveredni, szakember segítségét kell kérniük. Szélsőséges esetben pedig a segélyvonalat tárcsázniuk. Mert kiút minden helyzetből van” – szögezte le Libor Klenovský.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.