Megnyílnak a szívek és a pénztárcák, még az is ad, aki máskor nem szokott – a karácsony előtti időszak már hagyományosan az adománygyűjtések és ajándékozások ideje. Ennek azonban nemcsak társadalmi vagy vallási, hanem pszichológiai oka is van.
Nemcsak akkor jótékonykodunk, ha mások is látják, tudják, adóengedményt kap érte az ember, vagy reklámozza a cégét, hanem csak úgy, a puszta jó érzésért és az önbecsülésünkért is. Az, hogy magát jónak, tisztességesnek tarthassa, ugyanis a legtöbb ember számára olyan fontos, hogy ezért képes akkor is önzetlenül, becsületesen viselkedni, amikor senki nem látja. A legújabb kutatások szerint a magamutogatásnál sokkal fontosabb a belső indíttatás. Az emberek leginkább azért tisztességesek és adakozók, mert elveik vannak, és mert önmaguk előtt nem akarnak szégyenkezni. Ez a viselkedés önmagában hordozza a jutalmát. „Az önzetlen jótett, mindig egyfajta lelki katarzis. Felemelő érzés látni, hogy a megajándékozott örül annak, amit kapott tőlünk” – állítja a pszichológus. De azt is mondja, hogy nem lehet igazán jó ember, aki meg is van győződve a saját jóságáról, és úgy érzi, különb másoknál.
A már megvásárolható Vasárnapban Vrabec Mária egy pszichiáter szakaemberrel beszélget arról is, mit mutatnak még a kutatások; miért adakoznak az emberek; mit jelent a köz ítélete; mire vágyunk; hogyan ajándékozzunk...
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.