Bizony megy a gőzös, ott, ahol van, ma talán Kanizsára. Vagy oda is a villany- és dízelmeghajtású motorvonatok közlekednek, vontatva a személy- és tehervagonok sokaságát? A masiniszta, mint az ének mondja, most is elöl ül, nem áll, mint hajdan a gőztől sistergő masinán. Most már kényelmesen utazik ő is a fehér inges egyenruhájában.
Barátunk egy bizonyos reggel örömmel nyugtázta, hogy ma még egy órácskát lapulhat a meleg ágyban. Kilencre kell megjelennie egy cégnél. Elindult, hogy elutazzon a következő vonattal. Végre az állomáson a sűrű ködből előbukkant a motorvonat sziluettje. Máshogy volt ez a szerelvény összeállítva, újabb kocsikból állt, mint amilyenekben ő utazott nap mint nap. Nem sokat gondolkodott, felszállt, és mihelyt üres helyet talált, elfoglalta. Körülnézett, de nem látott ismerőst. Biztos a másik járattal mentek, mint más napokon ő is.
A szerelvény elindult, de nem a főváros felé. Biztos tolatnak, szükség van az üres sínpárra, gondolta. Elértek az állomás végére, csattogtak a kerekek a váltókon. Akkor döbbent rá, hogy a vonat nem tolat, hanem nyeli a kilométereket, csak éppen az ellenkező irányba, mint ahogy neki kellene utaznia. Mivel nem akart a kárörvendők prédája lenni, nem kérdett, nem mondott semmit, hanem a következő kis állomáson csendben, feltűnés nélkül kiszállt. Itt követte el a második hibát. Meg kellett volna várnia a szembejövő vonatot, amivel a fővárosba utazhatott volna. Nem, ő a vasúti sínpár mellett legyalogolta a három-négy kilométert. Hazaérve a kiinduló állomásra csendesen meghúzódott az állomás egyik sarkában, majd felszállt a befutó vonatra. Mi ebből a tanulság? A ködben még fokozottabban oda kell figyelni, melyik vonatra szállunk fel.
Puss Rudolf
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.