Nézd meg a Helgát!

cs. liszka

Amikor én kislány voltam, gyakran hallottam Hobótól, hogy amikor ő kissrác volt, az első csaja után a második azt mondta: Menj! Inkább nézd meg a Helgát! De amikor én még kissrác voltam, a Helgát nem játszották. Amikor én kislány voltam, fogalmam nem volt, miről szól e sor, pedig akkor a Helgát már játszották. Viszont akkor még a Helga nem volt, s mire megértettem ezt a sort, már egyáltalán nem volt érdekes, annál is kevésbé, mert akkorra megismertem Helgát.

Először még Új Szó-sként a Dunajban láttam, valami miatt raportra hívott az igazgatónő, persze, várni kellett a bejutásra, s addig ő, a Helga különös empátiával fordult hozzám, kávéval, vízzel kínált. Addigi életemben engem még senkinek az asszisztense nem kínált kávéval, vízzel, nem tartotta bennem a lelket, hogy össze ne essek, mire kinyílik az ajtó. (Amúgy, nem kellett összeesni, nem volt baj, csak az volt életem első raportja.) Helga, az először látott, oly megnyugtatóan hatott rám, hogy kifelé már felszabadultan jöttem, és lefelé a lépcsőn arra gondoltam, hogy ha egyszer nekem valami saját vállalkozásom, cégem, ügyem lenne, én ezt a Helgát elvinném magammal asszisztensnek. Ez afféle könnyed gondolás volt, mint amikor az ember azt mondja magában, ha megütöm a főnyereményt (miközben nem is lottózik), megveszem a kiadótól a Vasárnapot.

Nem gyakran voltam raporton, így Helgát sem gyakran láttam, időközben anyává lett, mi elköltöztünk a Petit Press-szel egy igazi kiadóházba, én a Vasárnaphoz kerültem. Miután letelt a gyes, a Helga gyese, egy reggel arra a hírre ébredtem, hogy nem az igazgatónőnek lesz már az asszisztense, hanem a két főszerkesztőé. Mint a magyar népmesékben az indázó motívum, úgy futott végig rajtam a boldogsággal elegy megbizonyosodás, hogy az ember valóban merjen nagyot álmodni, mert lám, a lényeg, a Helga valóra vált, a saját vállalkozást, céget, ügyet csupán e célhoz vezető útnak láttam akkor, raport előtt s után.

Azóta, a Klárika távoztával is mindennap kapom a kávét, vizet, ami persze nem a lényeg, de azért olyan nagy dolog ez nekem, mert a 30 évvel ezelőtti események után történt rövid, mert elviselhetetlen kávéfőző karrierem óta én inkább nem iszom, mint hogy egy ilyen géphez hozzányúljak. Elvből.

A Helga amellett, hogy az egész Új Szó agendáját vitte, türelemmel és lelkiismeretesen asszisztált nemcsak a főszerkesztőknek, hanem minden munkatársnak, beleértve saját magát, a Vasárnap agendáját is vitte, s vette le fokozatosan a vállamról az intézni való terheket. Kellemetlen telefonokat bonyolított le, leveleket válaszolt meg, küldött tovább helyettem, csomagokat cipelt fel-le, kaptuk-adtuk alapon, pályázatokat intézett, számolt ki és el, mind olyan pótolhatatlan feladat, amit nélküle nem tudom, ki végzett volna el. És emellett vagy még mindennek tetejében kedves tudott lenni mindig minden körülmények közt mindenkihez. Ha tényleg van földre szállt angyal, akkor én ismerem, a Helga az. És sorolva a tényeket látom: nem csoda, hogy elege lett.

De lehet ám még fokozni dicsérését a Helgának, mert elmenni is hogy megy el ez a Helga? Talált és betanított maga helyett egy Kishelgát (ezentúl Balogh Márta veszi fel az Önök telefonjait ugyanolyan kedvesen és intézkedik ugyanakkora készséggel, mint tette Helga), aki pontosan kopírozza az eredetit. Így a személye, személyisége fog hiányozni csak, a feladat megoldva. Úgyhogy most már nem marad más hátra, mint hogy továbbra, az új feladataihoz jókedvet, örömet, sok-sok elismerést kívánjunk neki, köszönve mind a vérpadig, hogy ismerhettük, hogy élvezhettük a társaságát, munkájának eredményeit.

A magam részéről pedig azt mondom, hogy ha egyszer nekem mégis valami saját vállalkozásom, cégem, ügyem lenne, én ezt a Helgát elvinném magammal. Innentől pedig azt javaslom majd mindenkinek, aki nem bír a dolgával, tehetetlen a maga területén is, hogy inkább menj, és nézd meg a Helgát! Ha ez sem segít, Helga utána kiáltok: Nem megy, segíts!

Helga, segíts!

 

 

Ők még nem értik, milyen az, amikor kikap a csapatunk. Olyankor se étvágy, se életkedv. Marad a szomorú VASÁRNAP.

Gazdag József: Egy futballfüggő naplójából

A teljes cikk a nyomtatott Vasárnap 49. számában jelent meg!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?