Róma, az örök város

k

A november közepétől márciusig tartó időszak meglehetősen veszélyes az utazóra nézve. Ám ha mégis decemberre időzítjük római látogatásunkat, részesei lehetünk például a szaturnáliának. Szaturnusz, a földművelés istene és a téli napforduló ünnepe hatalmas lakomával indul a Forumon, amelyen bárki részt vehet. A boltok bezárnak, a házakat örökzöld borostyánnal díszítik, az emberek laza öltözetbe bújnak, megajándékozzák egymást, szerencsejátékokat játszanak... Feltéve, hogy Kr. u. 200 körül járunk.

Philip Matyszak brit történész szellemes-komoly útikönyvében a császárkori Rómába vezet el bennünket. A hét dombon épült városba, amely a civilizált világ közepe, és ebben a pillanatban a Föld népességének negyede felett uralkodik. Nem véletlen hát, hogy mindenki látni szeretné. Az utókor is, amelynek majd´ kétezer év távlatából két lehetősége van: vagy a megmaradt emlékeket, romokat járja végig, vagy szépen hátradől, felpolcolja a lábát – és fejben indul útnak.

Minden út Rómába vezet

Az Antik Róma napi öt denariusból című kötet játékosan és okosan követi a műfaji szabályokat: strukturált, jól használható útikalauz a városhoz, bemutatja az alapvető topográfiát és a legfontosabb látnivalókat (templomokat, szentélyeket, középületeket, köztereket, emlékműveket, fürdőket, császári rezidenciákat); praktikus információk tömegével látja el az utazót, mi mindent érdemes figyelembe venni az utazás, a szálláskeresés során, tanácsokat ad, hol és hogyan érdemes pénzt váltani, vásárolni, enni-inni, szórakozni; emellett pedig működő-élő rendszerként mutatja be a római társadalmat, olyan háttérismeretet és értelmezést kínál, amely megkönnyíti a rómaiakkal való érintkezést, az ügyeink intézését, és segít a kulturális félreértések elkerülésében.

Nagyon is szükségünk lesz erre, mert a császárkori Róma kétarcúsága, a kulturáltság és a kegyetlenség ellentéte megdöbbentheti a messziről érkezett utazót. Már említettük, hogy a város a civilizált világ közepe, a civilizáció egyik alapismérve pedig az, hogy mindenre van szabály, vagy ha az nincs, legalábbis bevett gyakorlat. Ennek egyik intő példájával rögtön a város határában találkozunk. Tegyük fel, jó tempóban haladunk a Via Appián (valószínűleg a magunk lábán, hiszen az úthálózatot, amelynek tartósságát olykor még a 21. század is irigykedve emlegeti, elsősorban a gyalogosok használják – a lovakat nemigen patkolják, a kocsik felfüggesztése, tengelye kezdetleges, így ezekkel biztonsági okokból inkább az út mellett közlekednek, ha muszáj). Érezzük, hogy közeledünk: már feltűntek a monumentális vízvezetékek, megbámultuk a gazdag rómaiak külvárosi villáit, majd valóságos nekropoliszon haladunk át (erre is van szabály: Rómában csupán a legelőkelőbbeket, pl. a császárokat, a Vesta-szüzeket és a Valeriusokat illeti meg az a kiváltság, hogy a városhatáron belül temetkezzenek). És igen: végre elérjük pomeriumot, ezt a szabályosan lerakott kis fehér kövekkel jelzett vonalat, amelyet még Romulus húzott az ekéjével, s amelyet átlépve bizton mondhatjuk, megérkeztünk. Azonban mielőtt megtennénk az utolsó lépéseket, sírás és nyöszörgés üti meg a fülünket. Azok a csecsemők hevernek itt, akiket res vacantesként (olyan dolgok, amelyek tulajdonjogáról lemondott a tulajdonos) kiraktak a szüleik. Vagy azért, mert fogyatékkal születtek, vagy mert lányok, és a család nem bírna eltartani még egy haszontalan családtagot.

Aki erre jár, válogathat közülük: hazavihet belőlük adoptált gyereknek, házi kedvencnek, rabszolgának... Mindenki szégyenkezik e gyakorlat miatt, de a nagy többség tudomásul veszi, hogy ilyen az élet.

Róma

Rómában élj úgy, mint a rómaiak

A család és annak tükrében a tulajdonjog fogalmának megértése szintén hasznos lehet, ha belecsöppennénk egy római háztartás mindennapjaiba. Erre leginkább akkor van esélyünk, ha eleve valaki vendégeként érkeztünk a városba – egyébként legfeljebb arra számíthatunk, hogy meghívnak egy-két lakomára, ahol furcsa egzotikumként szórakoztathatjuk a házigazdát és válogatott baráti körét (miközben ínyencségként esetleg tejen hizlalt kövér csigákat raknak elénk).

A római család patriarchális, a családfőnek éppen annyi hatalma van a családtagjai, mint a rabszolgái felett. Konkrétan, ősi törvény, hogy akár rabszolgának is eladhatja a fiát – igaz, legfeljebb háromszor. Ez a családfői hatalom soha nem szűnik meg, tehát elvben még egy hatvanéves férfi is teljes engedelmességgel tartozik a nyolcvanéves apjának, nincs magánvagyona sem. (Azért ide kívánkozik a megjegyzés, hogy a várható élettartam 30 év körül mozog.) Érdemes tudnunk azt is, hogy a család meglehetősen tág fogalom: beletartoznak az vér szerinti rokonok és a törvény szerint függők is. Például viszonylag bevett gyakorlat, hogy a családfő egy idő után felszabadítja a hasznos, jó szolgáló rabszolgáját, aki ezután a család junior tagjának számít. Ne legyünk lekezelők, ha kapcsolatba kerülünk egy ilyen szabadossal: könnyen lehet, hogy vendéglátónk bizalmasa, és azt is tudnunk kell, hogy idegenként alatta állunk a társadalmi hierarchiában.  

Rómát látni és meghalni

Matyszak lelkes és rutinos idegenvezető: pontosan tudja, mi az, amit a messziről jött turista biztosan látni szeretne, hol kezd lankadni a figyelme, mikor kell egy ellazító vagy épp felrázó apró anekdota, pletyka, kikacsintás, és hol lehet közbeiktatni egy-egy tudós ismeretmorzsát. Hát persze, hogy bőven és színesen mesél a Colosseumról és a gladiátorokról, a Circus Maximusról és a kocsihajtó versenyekről, a válogatott módszerekkel végrehajtott, gyakorlatilag szórakoztató műsorként tálalt nyilvános kivégzésekről – végül is, minden látogatóban munkál a bizarr kiváncsiság, az meg egyéni lelkiismereti kérdés, ki-ki részt vesz-e valamelyik eseményen. Aztán egy apró pihenőt tartva azt is elmondja: igen, igaz, egyrészt ez egy kenyéren és cirkuszon alapuló kultúra, másrészt viszont, legalábbis ami a drasztikus ítéleteket illeti, lássuk be, ott, ahol az állam megalkotja a jogrendet és biztosítja a közrendet, de a közbiztonság fenntartását áthárítja a polgáraira (nincs rendőrség), a büntetések visszatartó ereje nagyon is fontos tényező. Ha pedig nem bírjuk a vérszagot, látogassunk el a Pantheonba, és csodáljuk meg felemelő, időtálló szépségét...

Érdekes
Matyszak

Philip Matyszak (1958)

Brit történész, publicista.
Oxfordban doktorált római történelemből, az utóbbi években a Cambridge-i Egyetemen vezet kurzusokat. Számos tudomány-népszerűsítő, ismeretterjesztő könyv szerzője, feldolgozta egyebek mellett a római legionáriusok mindennapjait, a görög-római mondákat, de külön kötetet szentelt például a botrányos antik pletykák, álhírek, elferdített tények, vulgáris tréfák kultúrájának is. Az Antik Róma napi öt denariusból eddig 14 nyelven jelent meg. 

Illusztrációk, térképek, hasznos kis adattárak, az elmondottakat jól illusztráló idézetek színesítik bedekkerünket, amelynek vizuális megjelenésére is érezhetően figyelmet fordítottak. A magyar szövegváltozat némileg gondosabb szerkesztése azért jól jött volna (az itt-ott csikorgó mondatszerkezet, a helyenként bizonytalan történelmi terminológia vagy az olyan fura anakronizmusok, mint például hogy Romulus felszállt a mennybe, talán kivédhető lenne) – főleg annak tükrében, hogy ez már a kötet második, új köntösbe bújtatott kiadása. De ne akarjunk sokat. Az Antik Róma napi öt denariusból pontosan teszi a dolgát: mikor a végére érünk, úgy érezzük, tudunk valamit az örök városról – és még többet tudni szeretnénk.

Almási Sára

Philip Matyszak: Antik Róma napi öt denariusból
Scolar Kiadó, 2019 (második kiadás)
144 oldal

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?