Őszintén megvallom, feladtam. Már jó ideje nem követem a szlovákiai magyar vonatkozású politikai történéseket, ezért részletekről nem is tudok beszámolni, de talán nem is szükséges.
Pusztán az újságcikkek címeiből azonban arra tudok következtetni, hogy nem történik itt semmi egyéb, mint valamiféle sajátos, nevesincs ál-népitánc. A felvidéki magyar politikai elit (elit?) zömmel régről ismert, többé vagy kevésbé elhasználódott, sőt esetenként leszerepelt, korifeusai körbe-körbe járják a húsosfazekat, a magyar néphagyományokból ez ideig teljesen ismeretlen táncot lejtve. Megkockáztatom a névadást, a legtalálóbb talán a Ki viszi a fazekat volna.
Politikus uramék (hol vannak az asszonyságok?) virtuális népies gúnyába bújva, kisebb csoportokra osztva danolásszák hamisan csengő dalukat, majd kisvártatva szétszélednek, hogy újra átrendeződve folytassák a körözést a húsosfazék körül, dúdolva ugyanazt a disszonáns dallamot, akadozó ritmust és átgondolatlan rigmust; esetlenül erőltetve ugyanazokat az előre-hátra (bal)lépéseket, közben hangos, mégis alig érthető csujjogatókat rikkantva bele a dalba egymásnak és közösségünknek címezve.
Gondolom, nem vagyok egyedül, aki nem érti sem a szöveget, sem a táncot. Nem kell hozzá különösebb fantázia, hogy az ember megjósolja, mi lesz a vége. A jövő magyar néprajzkutatói nem lesznek tőle elragadtatva.
Domonkos Péter
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.