A bűn bohócának születése

A Jokert beharangozásának idején sokan kétkedve fogadták. Felmerült a kérdés, vajon szükség van-e még egy produkcióra, amelyben felbukkan a DC univerzum hírhedt gonosztevője, ugyanis a karaktert alig pár éve az Öngyilkos osztagban is viszontláthattuk Jared Leto alakításában. A Joker rendezőjének, Todd Phillipsnek mégis sikerült új oldaláról bemutatnia antihősét, és egy megszokott képregényfilm helyett realisztikus drámában adja meg a választ arra kérdésre, hogyan vált egy félszeg, társadalomból kirekesztett ember a híres Jokerré. 

Arthur Fleck (Joaquin Phoenix) beteg édesanyjával (Frances Conroy) él Gotham City egyik züllöttebb állapotú negyedében. Lelkiismeretesen igyekszik gondoskodni gyengélkedő anyjáról, miközben ő maga is egy kíméletlen és ritka betegségben szenved: ha olyan szituációba kerül, amely feszültté teszi, hisztérikus és csillapíthatatlan nevetésben tör ki. Arthur ezért visszavonultan éli mindennapjait, igyekezve megtalálni a helyét egy olyan társadalomban, amely folyamatosan ellöki magától. Az egyetlen fénypontot életében a szomszédban lakó egyedülálló anyával (Zazie Beetz) való találkozása jelenti, valamint azok az esték, amikor kedvenc humoristájának, Murray Franklinnek (Robert De Niro) televíziós műsorát nézheti. Elkeseredetten vágyik arra, hogy példaképéhez hasonlóan egyszer ő is komikusként léphessen fel a színpadokon, ezzel szerezve magának megbecsülést, de ehelyett bohócnak öltözve vállal el alkalmi munkákat. Arthur azonban egy nap rájön, mást rendelt neki a sors, és pisztollyal a kezében az emberek megnevettetésétől az erőszak felé fordul. 

Todd Phillips neve leginkább olyan vígjátékrendezéseiről lehet ismerős, mint a Cool túra, a Másnaposok-sorozat vagy a Terhes társaság. Ezúttal nagyobb fába vágta a fejszéjét, és sikeresen viszi vászonra egy társadalomból kivetett emberből lett bűnöző karakterrajzát. A Phillips által ábrázolt világ durva és igazságtalan, amit képileg sem rest bemutatni: naturalisztikus pontossággal tárja a nézők elé a 80-as évekbeli város szeméttel teleszórt utcáit, graffitivel összefirkált épületeit, koszos aluljáróit. Ugyanakkor nem finomkodik az erőszakos jelenetek érzékletes megjelenítése közben sem. Nem véletlen, hogy sokan Martin Scorsese Taxisofőr című filmjéhez hasonlítják a Jokert. Phillips nemcsak látványvilágában idézi meg a rendező stílusát, hanem ugyanúgy párhuzamot lehet vonni a két főszereplő története között is. Mindketten – további lehetőségekről lemondva – az eddigi életükből való egyetlen kiutat az őrületben és erőszakban találják meg. 

A film legnagyobb erőssége abban rejlik, hogy Phillips új oldaláról merte megmutatni a jól ismert és számtalan formában ábrázolt antihőst. Arthur egy szánalomra méltó, gátlássokkal teli figura, aki kényelmetlenül érzi magát az emberek között. Éppen ezért, noha jelleme szimpatikusnak nem nevezhető, könnyű együtt érezni vele és megérteni a tettei mögött húzódó okokat. Joaquin Phoenix pedig remekül hozza karakterének ezt a kettősségét. Kiváló alakításában végig fenntartja a szimpátia és viszolygás közti párhuzamot. Nem lenne meglepő, ha Heath Ledger után ő lenne a második, aki Joker szerepének megformálásáért hazavihetné az Oscar-díjat. 

A történet többi szereplője nem kap túl nagy teret a kibontakozásra, mindezek ellenére megpróbálnak mindent kihozni karakterükből. Érdemes közülük kiemelni a ripacs műsorvezetőként brillírozó Robert De Nirót, vagy Arthur beteg édesanyját alakító Frances Conroyt. 

A Joker nemcsak a hírhedt antihőst emeli magasabb szintre, hanem a képregényfilmek műfaját is. A film az idei év egyik legerősebb alkotása, amely elnyerte a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál nagydíját is. És talán nem túlzás azt feltételezni, hogy az elkövetkező díjátadókon is elismeréssel jutalmazzák majd. 

Hernádi Henriett

Joker. Amerikai krimi-dráma, 2019, 122 perc. Rendező: Tod Phillips. Forgatókönyvíró: Todd Phillips, Scott Silver. Operatőr: Lawrence Sher. Zene: Hildur Guđnadottir. Szereplők: Joaquin Phoenix, Robert De Niro, Frances Conroy, Zazie Beetz, Brett Cullen