Húsz év Rév

Szerettek volna túllátni a próbatermek világán, szerettek volna a néptáncot, népzenét kedvelőknek olyan teret biztosítani, ahol zenekari adaptációban hallható a népzene, ahol még adatközlőkkel lehet találkozni, ahol CD felvételek készülhetnek, a fiatal zenészek teret kaphatnak, együttesek próbálhatnak, rendszeres táncházak vannak.

De említett nyitottságuk révén nemcsak a folklór irányában voltak elkötelezettek. Egy olyan bázist képzeltek el, ahol kultúránk különböző rétegei férnek meg egymás mellett és egymást váltva. Társítani akarták a gasztronómiai kultúrát a képzőművészettel, irodalommal, költészettel, színházzal, a legkülönbözőbb zenei irányzatokkal, társadalmi- közéleti kérdéseket megvitató platformokkal, filmvetítésekkel, táncművészettel, gyerekfoglalkozásokkal.

Így, ilyen elképzelések mentén, hosszas keresgélés után találták meg a Tiszti pavilon pincehelyiségét, amit önerőből sikerült –mai szóval élve romkocsma-hangulatú- fiatalos, egyedi, bensőséges és családias hellyé alakítani, ahol sokan találkozhatnak tárgyakkal, emlékekkel, amiket ők adtak hozzá az egészhez. Így lett a RÉV olyan, amilyen, a miénk, Komáromé.

Bár Héglivel a két életút ugyan eltávolodott egymástól, de szerencsére az Ifjú Szivekkel azóta is testvéries viszony maradt a két intézmény között, legutóbb az Országos Néptáncantológia és Deákos Szólótáncverseny is a VMK mellett a RÉVben valósult meg.

Nem változott a RÉV alapvető ideológiája sem azáltal, hogy Fekete Gábor új társa felesége, Gágyor Zille lett. A RÉV kulturális intézményként továbbra is vallja, hogy a kultúra nyelvtől, nemzetiségtől, kortól független és ezek fölött álló komplex egész, melynek minél több szeletét fogadjuk szívesen.

Érdekes, talán mi magunk sem tudjuk pontosan mennyire tudatos vagy tudatalatti, hogy tulajdonképpen a „RÉV” mint név is ezt az elvet fejezi ki. Hogy bár a „Magyar Kultúra Háza”-ként jöttünk létre, egyáltalán nem elválasztó vagy kiemelő szerepkört képzeltünk el ezzel, sokkal inkább a kultúrák közti összekötő kapocs, a megvalósulás helye szeretnénk lenni. Ugyanez érvényesül a gasztronómia és az egyéb kulturális ágak összekapcsolásában is.

Mindezt bizonyítja, hogy a RÉVben az elmúlt húsz év alatt tökéletesen megfért egymás mellett az autentikus népzenét játszó cigánybanda Magyarpalatkáról, a hazai Pósfa vagy Hárompatak zenekar, a szintén autentikus népzenét játszó magyarországi zenekarok (Tükrös, Horsa Banda, Téka, Eszterlánc, Újstílus, Kalász Banda), a népzene felől a világzene felé nyitó zenekarok (Esszencia, Rév zenekar, Söndörgő, Cimbalogh Trió, Eastwing), a különböző rockzenekarok (Rómeó vérzik, Ailens Fall, Zorall, Rock Stone, KerecseN,P.Mobil, Kalapács, Corelosa, Akela), a blues (Deák Bill Gyula, Pribojszki Mátyás, Fekete Jenő, Erich Bobos Procházka, Bluesweiser), a jazz különböző irányzatai (Sárik Péter, Hodek testvérek), a Blahalouisiana, Szabó Balázs bandája, Margaret Island, Bohemian Betyars, Ladánybene 27, História, Emmer Péter, Locomotiv Revival Band és Karácsony János, Blues Rádió Budapest, Olivérsky, Peter Lipa, Vesztegzár mellett. Az elektronikus zene irányába is nyitottunk egy ajtót, a komáromi Cityreboot segítségével nálunk járt már az Onyx, Counterstrike, Optiv és sokan mások.

A Rév különböző színházi előadások helyszíne is. Rendszeresen bemutatkozik nálunk a Jókai Színház színészének, Olasz Istvánnak Ahogy esik úgy puffan nevet viselő improvizatív műsora, örömmel nyitottunk az új költészeti irányzat, a Slam Poetry felvidéki megvalósulása felé is, színpadunk fellépője volt Jozef Černek diákszínpada, szerepelt nálunk egyszemélyes színház, felolvasó színház is. Legközelebb Hajdú Szabolcs Az egy százalék indián felvidéki bemutatóját láthatja közönségünk.

A gasztronómia területén is hosszú fejlődési utat sikerült bejárnunk. A kezdetet egy teljesen más korszellem, más gazdasági helyzet és saját magunk teljesen más felkészültsége határozta meg. A RÉV konyhájának indulásakor több szakáccsal tudtunk dolgozni, étlapunkat Szkukálek Lajos festőművész képe díszítette, ételeink névadásakor fiatalos frappánsság dominált, viszont a konyhai munkában épp a magas személyzeti létszám miatt még Gábor és Zille egyénisége, elképzelései kevésbé voltak jelen (persze húsz év előtt ez is más lett volna). Természetesen a gazdasági válság, Komárom átalakulása, a világ modernizálódása a RÉVre is hatott. A konyhai személyzet száma csökkent, a fakanál és a vele járó irányítás átkerült a tulajdonosok kezébe. Az új szerepkör új feladatokat szült. A konyhai szellem és az ételek minőségbeli változása mögött rengeteg tanulás, olvasás, gyakorlás áll.

Gábor egy belgiumi étteremben, valamint a tolcsvai Őskaján étteremben Pascal Lehman mellett szerzett tapasztalatokat, Zille Göttingenben egy fine dining étterem séfének keze alatt fejlődött, közösen tanultak Gullner Gyula, az Intercontinental egykori séfjétől is. Zille Pesten a Borkollégium tanfolyamát felsőfokig végezte el. Ezek a tanulmányok színvonalas borvacsorákat eredményeztek, többek közt a bodrogkisújfalusi Bott Pincével, a Szentandrea borászattal, a pannonhalmi Apátsági Pincészettel, a Jásdi Pincével, a Dorogi testvérekkel, Berecz Stephanieval. Célunk volt, hogy a helyi borászatokkal - mint például a Mátyás Pince, Kasnyik Pince, Drozdík Pince, Molnár Pince, Bott Frigyes, Sütő Zsolt- hosszútávú viszony alakuljon ki, visszatérő vendégeink legyenek.

A hozzáállás változása és a fejlődés az ilyen kiragadott, szinte „ünnepi” pillanatok, mint a borvacsorák, esküvők, fogadások, rendezvények mellett a hétköznapi ebédeknél is megmutatkozik: fókuszba helyeztük a helyi alapanyagokat, helyi termelőket, a szezonalitást, változatosságot, igyekszünk a lehető legtöbb helyről inspirálódni, messziről kerülni a félkész- és ételízesítőkkel ellátott termékeket. Egy szerethető és őszinte konyhának valljuk magunkat. Szerethető, hisz vendégeink nagy része visszatérő, ősszel a zenés akciók indulásával sok zenész és a stáb is Gábor babgulyását, Zille tortáit várja. Őszinte, hisz a konyhai rész húsz év után is nyitott tér a vendégek felé. És marad is.

Húsz év sokszor kemény és megerőltető munkája után sem szeretnénk megelégedetten hátradőlni. Húsz év nemcsak a RÉVben, de a környező világban és bennünk is eltelt. Már nőttek fel olyan gimnazista és egyetemista generációk, akik iskolai emlékeiben meghatározóan jelen vagyunk. Ilyen múlttal nem dőlhetünk hátra, nem elégedhetünk meg magunkkal. Amellett, hogy folyamatosan szeretnénk megérteni és kielégíteni a változó és jelenkori igényeket, hűségesek próbálunk maradni mind kultúránk, mind saját gyökereinkhez, még ha ehhez sokszor egyre nehezebb is érdeklődő közeget találnunk.

Gábor és Zille értékrendje szerint „Mindenre büszkék lehetnénk, amit eddig összehoztunk, de inkább ne legyünk büszkék semmire, mert végül is a nyitottságunk a mi lépéselőnyünk – és jó, ha húsz év múltán sem hiányzik belőlünk a teremtő alázat. Csokrot kínálunk, és megtiszteltetés a részünkről, hogy e csokrot mi válogathatjuk össze.”

www.rev.sk

Pevnostný rad 142

Tiszti Pavilon (Dôstojnícky pavilón)

Komárno

Tel.: +421 35 77 13 895

Mobil: +421 905 427 744