Fekete alma, piros körte?

Az almák közt valamikor a jonatán szinte egyeduralkodó volt, esetleg a golden és a starking volt még jelen a kertekben, mostanra viszont a jellegzetesen sárga színű, narancspiros színeződésű, kifejezetten édes-aromás gala, a jonatán és a golden keresztezéséből származó, aromás ízű jonagold és a szintén jonatán őstől származó, kevésbé zamatos idared vált népszerűvé. Ha azonban valakinek elég nagy kertje van, és szeret kísérletezni, teljesen új (vagy régiúj) fajtákkal is próbálkozhat – bemutatjuk, milyenekkel.

1 Véralma

A régi fajták közül ez az egyik legérdekesebb gyümölcsünk: kívül-belül piros. Egyes vidékeken, több más piros almával egyetemben, cigányalmának is hívják. Piros a héja, és a vérnarancséhoz hasonlóan a gyümölcshús is vörös. A legsötétebb, vérvörös húsú a simontornyai véralmaként ismert fajta, amely egy kutatás szerint a mai Oroszország területéről került hozzánk évszázadokkal ezelőtt.

A véralmafa bőtermő és ellenálló, az ágak színe vöröses, és a friss, tavaszi levelek pirosban díszlenek, ezért díszfaként is népszerű. A termés eleinte világos színű, de az őszi betakarítás idejére héja is, gyümölcshúsa is pirosassá, egyes fajtáké vörössé válik. Rendkívül egészséges: magas a vastartalma, és tele van antioxidánssal. Íze fajtától függően édes vagy savanykás, színe a csíkostól a tűzpirosig változik.

2 Fekete gyémánt

A világ 7500 almafajtája között az almák királyaként is emlegetik az Ázsiában, pontosabban Tibetben őshonos ébenfekete fajtát. A Black Diamond Apple nagyon ritka, egyetlen darabjáért akár 20 eurót is elkérnek. Termesztésére kevesen vállalkoznak, mivel növekedési ciklusa rendkívül hosszú, nyolc év is beletelik, mire gyümölcsöt hoz, nem beszélve arról, hogy a vele való kísérletezés rendkívül kockázatos: az édes, fekete gyümölcscsoda magashegyi körülményeket, hűvös időjárást igényel a fejlődéséhez.

3 Óriásalma

Az ázsiai óriást, a szekai icsit Japánban termesztik. Neve azt jelenti, hogy „a világon a legelső”. A gyümölcs kerülete 40 centiméter is lehet, súlya akár az 1 kilót is elérheti. A 20. század elején azonban ennél is nagyobb termésű fajtát sikerült kinemesíteni – hol másutt, mint az USA-ban? –, ez pedig a Super Manga. A valaha termett legnagyobb gyümölcse 2 kg és 11 gramm volt, de pl. az 1 kiló körüliek átlagosnak számítanak. A lédús gyümölcshús édeskés ízű, pezsgőre emlékeztető, különleges aromájú. A fa sem a lisztharmatra, sem pedig a varasodásra nem érzékeny, a gyümölcs pedig tavaszig gond nélkül eláll. Ha ilyen fát sikerül beszereznünk, ágyúgolyó méretű almáinknak sokan járnak majd csodájára.

4 Rózsaalma

Több fajtát is neveznek így. A Délkelet-Amerikában őshonos egzotikus, körteszerűen megnyúlt gyümölcsnek az íze és az illata a rózsavízéhez hasonlít, héja viaszos és vékony, olykor bordázott, maga a gyümölcshús pedig ropogós, omlós és nagyon ízletes.

Az indo–maláj területek rózsaalmája hosszúkás, ovális termés, melyet csészelevelekből álló korona díszít. Az éretlenül halványzöld, később rózsaszínűre vagy baracksárgára érő gyümölcsök szép díszei a fának, s a rózsáéhoz hasonló illatot árasztanak.

5 Piros körte

Egyáltalán nem ritka, talán olvasóink közül is többen örülhetnek a kertjükben termő piros vilmoskörtének vagy mutánsának. Néhány nappal később érik az alapgyümölcsnél, középnagy, szabályos alakú, olvadó húsa fehér, bő levű, héja pirosassárga. Sajnos, mindössze 1-2 hónapig tárolható. Az utóbbi években népszerűvé vált a piros clapp vagy starcrimson fajta is.

6 Buddha-körte

Nem a természet műve, egy japán gyümölcskertben termesztik: a még fejletlen gyümölcsöt műanyag Buddha-formába csomagolják, így fejlődés közben felveszi annak alakját. Amikor megérett, leveszik róla a burkot, s eladják, mintegy 8 euróért. Úgy tartják, varázsereje van: aki eszik belőle, halhatatlanná válik.

A teljes cikk a nyomtatott Vasárnap 43. számában jelent meg!