A szavak rabságában élünk. Egész társadalmunk azon alapszik, hogy a kimondott és leírt szavaknak tulajdonítunk jelentőséget a történések és tettek helyett. Ezért tekintjük igaznak egyesek gondolatait, miközben azok nem mindig tükrözik a valóságot. Ugyanígy tévesztjük meg magunkat is. Más emberek előtt szeretünk makulátlannak látszani. Szavaink ebben nagy segítségünkre vannak, társaink pedig könnyen elhiszik a meggyőzően előadott történeteket. Sokan vannak, akik attól is ódzkodnak, hogy valaki az álarcuk mögé lásson.
Biztosan láttál már olyan embert, aki vérig sértődött, amikor felszínre kerül egy őt érintő kellemetlen igazság. A harag oka sokszor nem más, mint a szavak mögé bújtatott hamisság lelepleződése. Ez azért van, mert sokszor még magunk elől is rejtegetjük az igazságot. Azt szeretnénk hinni, hogy bűnöktől és gyarlóságtól mentes lelkek vagyunk, miközben nincs így.
Az embert soha nem a szavairól ismered meg. Hiába hallgatod mások történeteit. Hiába elégszel meg azzal, ha időnként te magad is szeretetteljes szónoklatokkal ámulatba ejtet a körülötted levőket. Az igazságot magadról is, másokról is a tettek alapján ismerheted meg.
Figyeld, meg, mit teszel a mindennapokban. Vedd észre, hogyan viszonyulsz a világhoz. Ezek a tettek lesznek emberi minőséged valódi bizonyítékai.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.