Színházzal a háború nyomora ellen

A vándorkiállítás, amelyet a Glembay ház című, Miroslav Krleža által írt darab nyilvános főpróbája előtt nyitottak meg, három tematikus részből áll. Az első rész főként az Első Magyar Tábori Színház történetével foglalkozik, majd ezt követi a hátország színházi életének bemutatása, a harmadik blokk pedig a hadifogságban kialakuló színjátszással foglalkozik. Egyebek mellett hadifogságban kiadott színházi újságok, visszaemlékezések, fényképek, kézzel festett színházi plakátok, albumok, színlapok, levelek másolataival ismerkedhetnek meg az érdeklődők, akik a gyorsan áttekinthető, ugyanakkor adatgazdag molinók mellett korabeli filmfelvételeket is láthatnak egy képernyőn.

A megnyitón, amelyet egy Barkó Sára által előadott Chopin-zongoradarab vezetett fel, először Tóth Tibor színházigazgató szólt az egybegyűltekhez, kiemelve többek között, hogy „a fogoly- és frontszínházak példája is azt mutatja, hogy kín, gyötrelem, háború és betegség ellen is remek terápia a színház”.

Ezt követően Szabó Csekei Tímea művészettörténész szólt hoszszabban a három tematikus részről. Az Első Magyar Tábori Színház életéről élénk képet festett: „Az első turné során a társulat bejárta a galíciai front nagy részét. Kétszer-háromszor is játszottak naponta. Az első napok nagyon megviselték a társaságot, nehéz körülmények között léptek színre. Fűtetlen faszínház, föld alatti fedezékszínház, illetve jéghideg öltözők várták a színészeket. A fronthoz közeledve egyre jobban hozzászoktak a háborús körülményekhez. »Bőségesen kárpótolt azonban bennünket mindenütt az a lelkes fogadtatás, amiben részesítettek. A mi közönségünk – kilométereket elgyalogoltak a kedvünkért, és úgy nevettek, de oly szomjas, teli szívből jött nevetéssel, amit soha sem felejtünk el«. Így emlékeztek vissza a frontszínészek”. Emellett a hadifogságban kialakuló színészetről is hasonló életképeket mutatott be: „A repertoárt a békeidőben látott és játszott darabok alkották, melyeket gyakran emlékezetből játszottak, mivel szövegkönyvek nem álltak a színészek rendelkezésére”. A táborbeli művelődési élet azonban a nehéz körülmények ellenére egyes helyeken olyannyira megerősödött, hogy saját színházi lapokat adtak ki, de emellett születtek saját darabok is, a krasznojarszki fogolytáborban például drámaíró pályázatot is hirdettek.

A tárlat még az első világháború centenáriumára készült 2014-ben, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet rendezésében. Most a Kisebbségi Kulturális Alap támogatásával került Komáromba. A kiállítás november végéig tekinthető meg keddtől péntekig munkaidő alatt – ekkor jelezni kell az érdeklődést a szervezési osztályon – a nagyszínpad bejáratánál, illetve az előadások előtt egy órával már látogatható.