Önök írták

A szüreti hagyományokról

Az utóbbi évtizedekben egyre gyakrabban újraélednek régi néphagyományaink. És ez jó dolog, hiszen a tradíciók ápolásának a megemlékezéseken kívül közösség-összetartó ereje is van. Dicséretes, hogy régiónkban is, a Garam és az Ipoly mentén az önkormányzatok a polgári társulásokkal karöltve megszervezik a szüreti felvonulást és ünnepélyt. Ezekre leggyakrabban szeptember és október hónapban kerül sor.

Már októbert jelez a naptár. Erre a hónapra jellemző, hogy csupaszodik a kert, az udvar és a szőlőhegy. A nyár gyümölcsei, terményei és kincsei jobbára a kamrába, a pincébe költöztek. Reggel a felkelő nap sugarai a fák színes lombját még simogatják, aztán egyetlen szélfuvallatra hullani kezdenek a haldokló levelek. Peregnek, forognak, vitorláznak, rozsdabarnán, vörösen, villogó sárgán és aranyszínben. Érezni, ez az ősz utolsó színpompás végjátéka.

De más is jellemző az őszre: a földművelő ember egész évi munkájának eredménye, a betakarítás. Ezek közé tartozik a szüret is. A szüretnek sajátos szerepe van: ez a szőlőtermesztés záró fázisa, ugyanakkor a borkészítés első lépése is. A különböző történelmi korokban mindig többet jelentett az egyszerű munkánál, mert kapcsolódott hozzá az ünneplés, a táncos mulatság. Jó, hogy még ma is olyan eseménynek számít, amelyen a rokonok, a barátok, a családtagok összejönnek, s a közös munka mellett szórakoznak.

A szüreti ünnepségek hagyományát kutatva sok érdekes dologra figyelhetünk fel. Azt olvastam, hogy a szüret a 16–17. században igazi sátoros ünnep volt, melyre még a hadviselő vitézek is hazajöttek. Városaink statútuma szerint a szüret idején még a törvénykezés is szünetelt. A vidámság és a jókedv ütött tanyát ilyenkor a szőlőkoszorúzta hegyeken és szőlőskertekben. Korábban az ún. csíziós, vagyis jeles naphoz kötődött. Egyes vidékeken a 18. és a 19. században, de még később is határozott időpontot tűzött ki a községi tanács vagy a hegyközségi elöljáróság a szüretre. Az időpont meghatározása azért volt fontos, mert a földesúri járandóságot, a bordézsmát így egyszerre tudták beszedni. Természetes, hogy a különböző szőlőtermő vidékeken a szüret kezdetének időpontja változott, figyelembe véve az időjárási viszonyokat és a különböző szőlőfajták érésének idejét. Így pl. az Alföldön a szüretkezdő nap általában Mihály napja, vagyis szeptember 29-e volt. A Dunántúl nagyobb részén október közepén, Tokaj-Hegyalján pedig Simon-Júda napján, október 28-án kezdték meg. Itt annyira betartották ezt a napot, hogy egyes községekben harangzúgás és mozsárágyúk dörgése jelezte a szüret kezdetét. A munkavégzés alatt jellemző volt a tréfálkozás, az éneklés és a hangoskodás. A szüret befejezése után valódi ünneppé alakult a nap. A szüretelők a végzésnapon a hegyről levonulva szüreti koszorút vittek a vállukon.

A szürethez kapcsolódó mulatságok közül legjelentősebbek a szüreti felvonulások. Ezek az Ipoly és a Garam mentén is a hagyományos szokások közé tartoztak. A hozzáférhető írások szerint már a 18. században elterjedt a szőlőtermesztés, és felvonulásokat tartottak vidékünkön is. Erről tanúskodik a garamsallói uradalmi pince is, amely a 19. század elején (1816-ban) épült. A szüreti felvonulásokon a szerepköröket: a bírót, a bírónét, a csőszlányokat és -legényeket, a kisbírót, a táncmestert beöltözött szereplők alakították. A menet fontos szereplője volt a múlt században a borkirály vagy bálkirály. Ő, illetve a családja volt felelős az esti mulatság rendezéséért. A szüreti menet jellegzetes figurái voltak a tolvaj és a csősz, akik veszekedésükkel szórakoztatták a közönséget. Ezeken kívül más jelmezbe bújt szereplők is voltak a menetben.

Jó, hogy ünnepeljük a szüretet, hogy megemlékezünk a szőlőtermesztő dolgos emberekről, azért is, hogy kinyilvánítsuk az idei jó termés feletti örömünket és egyben a község szőlősgazdái, valamint elődeink iránti tiszteletünket.

Nyustyin Ferenc, Zselíz

Lesz még szőlő?

Valamikor a hetvenes és a nyolcvanas években faluhelyen mennyi sok zöldséget termesztettek saját fogyasztásra és főképpen eladásra! Az akkori Zelenina felvásárlóvállalat minden esztendőben szerződést kötött a termelőkkel. Plusz a Jednota fogyasztási szövetkezet is rengeteg zöldségfélét és gyümölcsöt vásárolt fel. A rendszerváltás után az akkori politikusok azt mondták, hogy az elkövetkezőkben piacárak lesznek, minden a kereslet és kínálat függvényében megy majd. Bár úgy lenne, ahogyan mondták! Mert végképp nem úgy állnak a dolgok. Rengeteg gyümölcsöt és zöldségfélét behoznak külföldről, amit sokszor vegyszerrel kezelnek, hogy a szállítás közben meg ne romoljon. Mindennek az ára a csillagos égig ment fel az üzletben. A külföldi gyümölcsöt és zöldséget nagyon olcsó áron hozzák be, így a hazai termés iránt minimális a kereslet. Ha fel is vásárolnak valamit, olyan keveset fizetnek érte, hogy nem éri meg termeszteni. Itt van a szőlőszüret ideje. De a szőlőért csak pár centet akarnak fizetni, sőt van, hogy még azért a pár centért sem kell senkinek. Már így is nagyon sok megműveletlen szőlő volt, de úgy néz ki, hogy ezután még az eddiginél is több lesz. A mai világban semmire nincs szükség. Az biztos, hogy nem a kereslet és a kínálat diktálja az üzletet.

Vass Tibor, Köbölkút

Az ősz egyik varázsa

Még forrón perzsel a nyári napsugár az égen, még ékeskednek a kertekben az illatos virágok, de lassan megálljt hirdet az idő, és elkezdődik az ősz. A gyermekek életében az iskolakezdés, vidéken, a falvakban az őszi betakarítás. A nyári aratás és cséplések után a szőlősgazdák rendbe szedik a szürethez kellő kádakat, hordókat, kimossák őket, kénezik, a száradt hordókon behúzzák az acélszalagokat, ami a hordó deszkáit összetartja. A forró nyári napsugár megérlelte a szőlőfürtöket, csalogatóan kandikálnak ki a levelek közül. Kezdődhet a szüret. A házakban nagy a sürgés-forgás, mert a szüretelés nem mindennapi dolog. A háziasszonyoknak ezer a dolguk. Minden apró részletre ügyelni kell. A kosarakba berakni a dióval, mákkal vagy túróval töltött finom foszlós kalácsokat. Frissen sült cipókat is becsomagolnak asztalkendőkbe, hogy ki ne száradjon a napon. Szalonna és disznósültek is kerülnek a kosarakba, meg gégeöblítő palackok. No persze víz is ivásra, kézmosásra, kések, ollók, kéztörlő rongyok, egyszóval semmi sem hiányozhat.

A szüretelők beállnak a szőlősorok végére, és szedik a szép megérett szőlőfürtöket. Rövid időn belül a sorok közül vidám ének hangja száll. Megérett, megérett a fekete szőlő, és még számos dal hirdeti, hogy szüret van. Amikor végeztek, a szüretelők leülnek a fűre, és a szétterített asztalkendőről elfogyasztják az elkészített finomságokat, a gazdák pedig megelégedetten mérlegelik, hogy az idén milyen gazdag termés volt. De már sietnek is mindent felrakni a szekérre, mert otthon vár a préselés, és az is fárasztó folyamat a szüret után. A frissen préselt must gyöngyözve folyik az edényekbe, amiből aztán kiforr a finom nedű. A borivók közül nem mindenki sejti, hogy milyen kitartó, kemény munka áll mögötte. Ilyenkor mindig eszembe jutnak a Mátyás királyról szóló legendák. Például a gömöri urakról, akik csak azt ismerték, hogy milyen a bor bukéja. Mátyás király egy borozgatás után megkérdezte a gömöri uraktól, hogy ki érdemli meg igazán a jó bort. Hát az urak, jött egyhangúan a válasz. Nem, nem, szólt Mátyás király, hanem az, aki kapálja.

Bizony így is van az. Nagyon meg kell becsülni a munkás kezeket, mert az ő érdemük az, ami a terített asztalra kerül.

Tóth Éva, Kassa

Politikai ősz

Beköszöntött az ősz, jönnek a borongós, hideg napok, bár a pártoknál forró ősz várható. Megkezdődött a jövő évi parlamenti választás nem hivatalos kampánya. A pártok minden kis lehetőséget megragadnak, hogy a leendő választásra jó fényben tüntessék fel magukat, és a cél, hogy elnyerjék az urnákhoz járulók bizalmát. Ez versengés, azaz harc a hatalmi pozíciókért, illetve a kormányzati pozíció megtartásáért. Törvénytervezeteknél minden párt igyekszik bizonyos változtatásokkal a maga javára fordítani a végleges beterjesztést, és kihasználni az adódó alkalmat. Már a koalíciót sem köti annyira az aláírt szerződés, hisz az egyezkedéseknél sok a belső érdekütköztetés, hatalmi harc. A koalíciós pártelnökök olyan önszeretetben szédelegnek, amely már gyógyíthatatlan. Ez a belső érzésük a kampány alatt majd egyre jobban fog fokozódni (hisz én, csakis én vagyok a vezér). Erre mondják a pszichológusok, hogy hatalmi szindróma. Egy ismeretlen szerző szerint a becsületeseknek nincs keresnivalójuk a politikában. Akinek célja van, az megy, megy előre, nem néz se jobbra, se balra, de hátra sem. Nos, ez jellemzett egy nyolcvanvalahány éves öregurat is. Ment a kitűzött magáncélja felé, mígnem a téren belebotlott a tiltakozó lakossági nagygyűlésbe. Mi az istenfája van már megint, morogta. Ekkor hozzálépett a civil szervezet egyik aktivistája, aki magánfelmérést végzett.

– Adj’ isten, bácsi.

– Samu vagyok – mondta az öreg.

– Samu bácsi, mit szól ehhez a tiltakozó gyűléshez?

– Semmit, nem érdekel.

– Hát nem tiltakozni jött?

– Jött a rosseb, én a Szotyihoz megyek.

– Ki az a Szotyi, csak nem Slota?

–Ne sértegessen, fiatalúr. Szotyi a barátom. Van neki rendes neve is, de mindenki csak Szotyiként ismeri, mert egy zacskó szotyola nélkül ki sem lép otthonról.

– Jó, jó, de azért csak van véleménye a gyűlésről?

– Véleményem, az van. Ne gondolja senki, hogy egy illetékes nagykutya csak úgy közkívánatra lelép, vagy beismer valamit. A gyilkosok sem ismerik be a bűnüket, míg rájuk nem bizonyítják.

– És, hogy látja az újonnan alakult és alakulandó pártokat?

– Háát, én már nem hiszek a politikusoknak. Sok az ígéret, kevés a tett. Az ilyen retorika formális tartalmú, nem jelent semmit. Alanyi alapon mindenkinek joga van úgy cselekedni, ahogy gondolja. Egy párt hasonló gondolkodású, és hasonló elveket képviselő egyének, no meg az ambiciózus, hatalomra törekvő, túlbuzgók tömörülése. A tagoknak joguk van kilépni, átlépni más pártokba, ha nem jött be az elképzelésük. Ha egy párt elbukik a választáson, akkor annak kaput. Remélhetőleg egy nemzedékváltás hozhat érdemekben változást.

Szabó István, Kassa

Már megint a gyalogosok

Az iskola közvetlen közelében lakom, erkélyem alatt egy gyalogátkelőhely. Nem nagy öröm, reggelente nagyon exponált a forgalom, óriási a zaj, kész őrültekháza, mivel a legtöbb gyerek autóval érkezik, és nem csak a környező falvakból, hanem a városból is, pedig az iskola központi helyen van, s a legtávolabbi lakóházak sincsenek távolabb, mint két kilométer. Reggelente pipázgatok az erkélyen, figyelem a sokaságot. Egyik alkalommal 180 gépkocsit és kilenc autóbuszt számoltam össze röpke fél óra alatt! Fél nyolctól nyolcig egy városi rendőr biztosítja a gyalogosoknak az áthaladást, de a város vezetése tovább növelvén a biztonságot két-két piktogramot festetett a zebra két oldalán, tiltva a fülhallgató és az okostelefon használatát az áthaladáskor. Jó munkát végeztek, könnyen észrevehető egy méter átmérőjű, áthúzott kört pingáltak a járdára.

Délután vettem észre a nekem is újdonságnak számító figyelmeztetést. Ilyenkor sokkal kisebb a forgalom, jól követhető, hogy öt gyalogosból négy érdeklődve szemrevételezi az újítást. Kisvártatva egy tizenkétéves-forma srácra lettem figyelmes, ahogy körbejárja a piktogramokat, gondolom, próbálja megfejteni a jelentésüket. Közben jött egy autó, a sofőr intett a srácnak, hogy átmehet, de ő ezzel mit sem törődve továbbra is a képeket vizsgálta. Majd amikor a gépkocsi elment, ő is elindult a túloldalra, de a zebra közepén megállt, elővette a zsebéből az okostelefonját, és a maradék pár métert már a képernyőre meredve tette meg. Juszt is! Mit neki holmi tiltás, neki aztán semmilyen hatóság nem fogja megmondani, mit tegyen! Ez volt olvasható a viselkedéséből. Világos, ez főleg neveltetés kérdése, vagyis inkább annak hiánya. Én meg csak abban reménykedem, legközelebb nem a fekete krónikában fogok olvasni róla.

Domonkos Péter, Somorja