Az ukrán holló

sz

„Szabad akarok lenni!” – kiáltotta Rudolf Nurejev Párizs repülőterén, amikor 1961 júniusában kitépte magát a KGB embereinek gyűrűjéből, és örökre megvált a Kirov Balett társulatától. Oleg Ivenko a kazanyi operaház vezető táncosaként már szabadon járja a világot. Ralph Fiennes filmjében, A fehér hollóban ő kapta meg Nurejev szerepét, s most színészként mutatkozik be Európa és Amerika nagyvárosaiban.

Hogyan lépett be az életébe a tánc, a klasszikus balett?

Anyám segítségével. Feszített az energia, le kellett vezetnem valamivel. Ukrán vagyok, Harkovban születtem, a szüleim és a fivérem ma is ott élnek. Az első balettóra, amelyre anyám vitt el, nem is tetszett. Később láttam egy balettelőadást, akkor döntöttem el, hogy táncos leszek. Ötéves voltam. Harkovból aztán Minszkbe kerültem.

Kijev vagy Perm szóba sem jött?

Minszk nagyszerű táncosokat adott Oroszországnak és a világnak. Nívós a balettintézete, kiváló tanárai vannak. Négy boldog évet töltöttem ott. Versenyekre, fesztiválokra jártam. Már akkor is sokat utaztam a világban. Végzősként tíz társulathoz hívtak. Kazanyt választottam. A Tatár Operát.

Harkov és Minszk között elég nagy a távolság.

Vonattal utazgattam. Tizenöt éves koromtól egyedül. Este vonatra ültem, reggelre megérkeztem. Harkovi balettnövendékként még a mestereim kísértek egy-egy útra. Japánban, Spanyolországban, a Kanári-szigeteken léptem fel. Korán megszoktam, hogy nincsenek velem a szüleim.

Harkovban már biztosan tudott Szergej Polunyinról, aki kiskamaszként került el Ukrajnából, és a londoni Royal Ballet iskolájában tanult.

Később hallottam csak róla. Személyesen Moszkvában találkoztam vele, egy televíziós műsorban. Szerjozsa három évvel idősebb nálam. Amikor én kezdtem a pályát, akkor ő már híres táncos volt.

Nurejev, miután táncosi pályáját lezárta, Kazanyban készült a Rómeó és Júlia vezénylésére. Akkoriban ugyanis már dirigensként állt közönség elé.

Én a kilencedik évadomat töltöm az ottani színházban. Huszonhárom évesen ott kaptam meg az Érdemes Művész kitüntetést. Balettiskolám van hatvan diákkal. Én vagyok az igazgató, fesztivált szervezek a városban, onnan járok vendégszerepelni külföldre.

A fehér holló forgatása után nehéz volt visszautaznia Kazanyba?

Szentpéterváron, Párizsban és Szerbiában folytak a film felvételei, mindenütt remekül éreztem magam. De már megtanultam: nem szabad megszokni, hogy külföldön vagy. Tudnod kell, hogy letelik, vége lesz, haza kell menned. Nem veszíthetem el a fejem. Otthon vár a családom, a kutyám, a macskám, a barátaim. Nem tudnék lemondani róluk. Szeretem őket. Nem mindegy, hogy te vagy az életed rendezője, vagy az élet rendezi a dolgaidat. Erre ügyelni kell.

Hogyan akadt Ralph Fiennes horgára? Meghirdettek egy válogatást Londonban, és jelentkezett?

Az első válogatást egy szentpétervári castingos szervezte. Ő talált meg. Pontosabban: küldött egy SMS-t, hogy jelentkezzem nála. Azt gondoltam, valaki viccel velem, nem is válaszoltam neki. Két hét múlva felhívott. Néztem, idegen szám, nem érdekelt. A barátnőm már könyörgött, hogy vegyem fel, mert olyan hosszasan csengetett. Kiderült, hogy komoly az ügy. Videofelvételt kért a hölgy. Aztán hosszú csend, majd egy újabb megkeresés, hogy jönnek Kazanyba, a castingrendező és az asszisztense, személyesen akarnak látni. Megnéztek egy előadásban, készítettek rólam egy felvételt a film angol rendezőjének, és elutaztak. Megint csend, megint nem történt semmi. Aztán egy nap küldték az angol szöveget, hogy tanuljam meg. És jelezték, hogy próbafelvétel is lesz.

Angol film, angol rendezővel, mégsem az angol táncosok között keresgéltek?

Nincs olyan korombeli angol színész, aki táncolni is tud, és oroszul is beszél. Ráadásul olyan táncost kerestek Oroszországban, aki akcentussal beszél angolul, viszont kiválóan táncol. Ez volt a két legfontosabb kritérium. Első körben, úgy tudom, Eddie Redmayne is esélyes volt a szerepre, csak nem tud táncolni. És milyen az élet? Ma már engemet is az ő londoni ügynöksége képvisel. Számomra ez is óriási siker.

Emlékezetes marad az első találkozása Ralph Fiennesszal?

Először Szentpéterváron fogtunk kezet. Egy nappal korábban a James Bond-filmben láttam őt a tévében. Érdekes helyzeteket produkál az élet. Az egyik nap még elképzelhetetlennek tartod, hogy személyesen megismerkedj azzal, akire felnézel, másnap meg azt hallod tőle: „Jöttem, hogy megnézzelek!” Igen, látni akart. Megbizonyosodni arról, hogy megfelelek neki Nurejev szerepére. Én még akkor nem igazán beszéltem angolul, ő viszont már elég jól tudott oroszul. Ugyanis orosz filmesekkel forgatott, és az ott szerzett tudása most kapóra jött neki.

Meg is lepett A fehér hollóban. Ő játssza Alekszandr Puskint, Nurejev híres szentpétervári balettmesterét.

És végig oroszul mondja a szövegét! Azt a nem keveset.

Melyikük adott több nyelvleckét a másiknak?

Nem csiszolgattuk egymás kiejtését. Közös nyelvtanárunk volt, aki engem angolul, őt oroszul tanította. Volt is egy kedves játék köztünk. Ha társalogtunk, én angolul szóltam Ralphhez, ő meg mindig oroszul válaszolt.

Mennyi ideig tartott a forgatás?

Négy hónapig.

S az alatt a négy hónap alatt nem is táncolt otthon?

De igen. Volt, hogy délelőtt forgattam, este már a balettrúd mellett álltam Kazanyban. Vagy hogy csak öt-hat órát aludtam. Húzós időszak volt. A végére el is fáradtam. Azóta visszaállt a rend az életembe. Mindig az adott napra koncentrálok. Aztán utazom tovább.

Julie Kavanagh vaskos Nurejev-könyve megjelent oroszul?

Meg, de én még nem olvastam. Inkább Ralph és a filmhez szerződtetett koreográfus instrukcióira figyeltem. És beszélgettem néhány emberrel, akik személyesen ismerték Nurejevet. Meghallgattam a történeteiket, magamban szépen kielemeztem őket, de a kamera előtt már a saját érzelmeimből építkeztem.

Hol hallott először Nurejevről?

Minszkben. Tizenöt évesen már sok mindent értettem. Tudtam, hogy ez lesz a kenyerem, a hivatásom, ebből fogok élni, pénzt keresni. Vasziljevről, Barisnyikovról, Liepáról is sokat hallottam.

Színészileg melyik jelenetét érezte a legnehezebbnek?

Nem volt „legnehezebb”. Minden jelenetet egyformán nehéznek tartottam. Egyvalami okozott csak gondot: ötször-hatszor megismételni ugyanazt a jelenetet. Ez volt az első filmem. Nem tudtam, hogy ez így megy.

Elégedett a végeredménnyel?

Szeretem. Örülök, hogy mások is szeretik. Ralphnek ez volt a harmadik rendezése. Nagyon meg akarta mutatni a világnak, hogy milyen remek anyag van a kezében. És engem, az elsőfilmest is bemutatott a világnak. Bízott bennem. Érezte, hogy el tudom játszani a szerepet. Hogy elviszem a hátamon ezt a nehéz történetet. Az első jelenet után, amikor Párizsban elmajszolom a croissant-t, azt mondta, megnyugodott. Hálás vagyok neki, mert sokat segített. Mindent tőle tanultam meg a szakma alapjaiból, egy ilyen nagy horderejű alkotásban. Ralph megnyitott. Ha kapok még újabb filmszerepet, minden könnyebb lesz.

S a többiek, a filmbeli partnerei milyenek voltak?

Profik. Egytől egyig. Nyilván idő kellett nekik, míg elfogadtak. Én nem vagyok színész, de végig ott álltak mellettem.

Az ugyancsak sztártáncost, Jurij Szolovjevet, akit később a szovjet titkosrendőrség emberei – Nurejev disszidálása miatt – harminchat évesen öngyilkosságba kergettek, Szergej Polunyin formálta meg. Nem nagy szerep az övé, igazából csak úgy jelen van pár helyzetben. Nem volt benne sértettség, hogy ilyen keveset mutathat magából?

Tudta, hogy epizódszerepet fog játszani, a rendező eleve így szerződtette. Szerjozsa erre is úgy tekintett, mint bármelyik korábbi filmes megnyilvánulására. Örült, hogy Ralph Fiennesszal dolgozhatott. Mint én. A próbákon mindig segítőkész volt. Úgy viselkedett velem, mint egy jó pedagógus. Sokat tanultam tőle.

Meg tudna nevezni még egy ilyen kivételes tehetségű balettművészt, mint Polunyin?

Sok jó táncost ismerek. Közülük mindenki másban a legjobb. És mindenkinek vannak hiányosságai. Ez így normális. Nem vagyunk egyformák.

Mit szeretne, hogyan alakuljon a pályája? Jöhetnek az újabb filmszerepek, vagy inkább marad a kazanyi opera táncosa?

Kazanyban az egész klasszikus repertoárt eltáncoltam már. Az összes Herceget. De a Kalózt is. Világpolgár szeretnék lenni. Továbbra is sokat utazni. Fesztiválokra, előadásokra, forgatásokra. Ha hívnak, boldogan megyek. Budapestre is bármikor szívesen visszajönnék. Felléptem a Nurejev-balettverseny gáláján. Számomra ez is kivételes emlék marad.

A teljes cikk a nyomtatott Vasárnap 41. számában jelent meg!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?