Bérkérdések egy összeszerelő országban

A Szlovák Statisztikai Hivatal adatai szerint az átlagbér Szlovákiában ebben az időszakban elérte az 1100 eurót. Ez éves szintes 9,7 százalékos növekedést jelent, ami az EU szintjén is a legmagasabb bérnövekedési ráták közé tartozik.

Nem kétséges, hogy bérszínvonalunk még most is messze van a nyugat-európaitól, de az elmúlt néhány évben a szlovák átlagbérek több száz euróval növekedtek. A bruttó átlagbér a regionális különbségek ellenére ma már minden második kerületben eléri az 1000 eurót. Érdemes megemlíteni, hogy az infláció alacsony tempója miatt a reálbérek is gyorsan növekedtek, ami azt jelenti, hogy az átlagpolgárok vásárlóereje is számottevően erősödött az elmúlt 12 hónapban. 

A bérek növekedéséhez egyaránt hozzájárult a közszféra és a magánszféra is. A közszférában a bérek éves szinten több mint 10 százalékkal nőttek, köszönhetően a központi bérelemeléseknek. Az egészségügyben és az oktatásban a bérek egyaránt 12,6 százalékkal emelkedtek, a közigazgatásban a bérnövekedés elérte a 20 százalékot. A magánszféra sem maradt le, éves szinten a bérek itt is 8,8 százalékkal nőttek. 

A növekedésében nagy szerepet játszott a hétvégi és éjszakai munkáért járó bérpótlék, és maga a minimálbér megnövelése is, de a legfontosabb tényező mégis a munkaerőpiac kiürülése. A rekordalacsony munkanélküliség mellett egyre nehezebb szabad munkaerőt találni, így a vállalatok kénytelenek magasabb bérekkel csalogatni a munkavállalókat.

Önmagában a bérek növekedése pozitív folyamat, hiszen még tényleg messze járunk a fejlettebb országok bérszínvonalától. Emellett az állampolgárok növekvő vásárlóereje hozzájárul a belső fogyasztás növekedéséhez, ami a gazdasági növekedés fontos pillére. A jelenlegi, szinte nullás kamathelyzetben a fogyasztók a pénztárcájukban megjelenő extra bevételt inkább elköltik. 

De van egy bökkenő. A közgazdaságtan egyik alapvető feltevése az, hogy a bérek növekedése nem haladhatja meg tartósan a munkatermelékenység növekedését. 

Mi viszont ezt a pontot már meghaladtuk: az elmúlt hónapokban a bérköltségek jóval gyorsabban növekedtek, mint a termelékenység. 

Ennek a trendnek az a veszélye, hogy a külföldi befektetésekre épülő exportorientált iparágak fokozatosan elvesztik versenyképességüket, a külföldi befektetők pedig alacsonyabb bérköltségű országokba költöztetik gyártóegységeiket. 

Továbbá a befektetők növelhetik a gyáraikban a robotok felhasználását, ami szintén elbocsátásokkal jár. Ez nem azonnali fenyegetés, de a bérek további növekedése mellett az összeszerelő üzemek rentabilitása csökkenni fog.

A probléma megoldása ismert: váltani kell, összeszerelő országról a gazdaságot fokozatosan át kellene állítani magasabb hozzáadott értéket termelő iparágakra. A valóság azonban az, hogy nem igazán tudunk eredményeket felmutatni ezen a téren.

A kutatással és fejlesztéssel foglalkozó egységeiket a külföldi befektetők ritkán költöztetik Szlovákiába, a hazai oktatási rendszer pedig több sebből vérzik.

Ennek az lehet az eredménye, hogy összeszerelő üzemnek már túl drágák leszünk, kutatás-fejlesztésre viszont nem igazán alkalmasak. Nem vitás tehát, hogy ez a jövő legnagyobb kihívása, és megoldása jóval átnyúl a standard négyéves kormányzati cikluson. Ezért hosszú távú stratégiára van szükség, melyet az egymás után következő kormányoknak követniük kell, az ideológiai különbségek ellenére is. 

Ha ugyanis a gyors bérnövekedés a termelékenység növekedése nélkül folytatódik tovább, saját bőrünkön fogjuk megtapasztalni azokat a problémákat, amelyeket Portugália vagy Görögország már átélt.