Miért éppen Selmecbánya?

Városkák, dombok, várak, látnivalók, amelyekkel kapcsolatban csak gyerekkori földrajz- és történelemóráinknak köszönhetően dereng valami, és amelyekre felnőttként újra rábukkanunk, rácsodálkozunk. Ezért esett a választásunk egy augusztusi napon Selmecbányára, a városkára, ami egy másodpercig sem okozott csalódást. 

Az első selmeci benyomások
A magyarul csak Selmecként emlegetett város Besztercebánya megye Selmecbányai járásának székhelye. Az egykoron virágzó királyi bányaváros viszontagságos történelme ellenére szerencsére napjainkra sem veszített semmit szépségéből. Már a városba érkezés is varázslatos, a kacskaringós erdei utakon autózás után egyszer csak elénk tárul a ma már csak közel tízezer lelket számláló, színes épületekkel teli városka. A panoráma, a házak, a hangulatos utcák, a rengeteg látnivaló, az egyedi kávézók és éttermek mind-mind azt sejtetik, Selmecbánya ideális úti cél legalább egy hosszú hétvégére, de aki túrázni is szeretne a környéken, akár egy hetet is el tud itt aktívan tölteni. Ami pedig az időzítést illeti, a városka fekvésének és klímájának köszönhetően a nyári kánikula elől menekülve vagy tavasszal és ősszel is biztosan elnyeri a tetszésünket. Számomra különösen nagy örömet jelentett, hogy ez az „emeletes” város gyalogosan is könnyedén bejárható, a közeli Kálvária megmászása is csak elsőre tűnt nehéz feladatnak.

Arra viszont készüljünk fel, hogy találékonyságunkra szükségünk lesz. Ez az úti cél is a térségre oly jellemző „Keresd ki, találd meg magad!” helyszínek csoportjába tartozik. Azokat a helyeket szoktam viccesen így nevezni, ahol bár vannak tájékoztató táblák és turisztikai információs iroda, de még így is sok mindent maguknak kell felfedeznünk. Nem árt, ha előzetesen felkészülünk, és így nem történhet meg az, hogy például elsétálunk a régi zsinagóga mellett, amelyben ma már sörfőzde működik, csak azért, mert a felirat alig észrevehető, és csak kisebb térképes böngészés után állapítható meg, pontosan melyik épületről is van szó. Viszont pont ezeknek a kis „kényelmetlenségeknek” köszönhetően történik meg, hogy az ilyen pillanatokra, kis felfedezésekre évek múltán is tisztán emlékszem.

Egy kis selmeci történelemóra
Magyar királyi város, bányászati akadémia, talán ezek az első szavak, amik még a hajdani történelem- és földrajzóráim jóvoltából felsejlenek az emlékezetemben. Ezért nem csoda, hogy a történelmi tudnivalók felelevenítése szintén izgalmas pontja az utazás tervezésének.
A város alapításáról több legenda is megemlékezik. A legismertebb szerint a város mellett található ezüst- és aranylelőhelyeket két gyík jóvoltából találta meg egy Sebenitz nevű pásztor a középkorban az Óhegy lábánál. Az egyik gyík hátán arany-, míg a másikén ezüstpor volt, és a gyíkokat megfordítva a pásztor egy-egy arany- és ezüstrudat talált. Így a város történelme a kezdetektől fogva összefonódott a bányászattal.
Selmecet vagy az Ezüstvárost IV. Béla a 13. század első felében királyi városi rangra emelte, majd ezt követően bajor és szász nemzetiségű bányászokat telepítettek be ide. A középkorban évszázadokon át a térség legfontosabb ezüst- és aranybányái voltak itt.
Bár a várost 1443-ban nagy földrengés sújtotta, a következő három évszázadban mégis virágkorát élte. Azt, hogy a helyi bányászat mennyire meghatározó volt a városka életében, több érdekesség és nagy horderejű esemény is megerősítette. A világon először itt alkalmaztak puskaport a bányászat során 1627-ben. Emellett itt jött létre az 1700-as években a világ első műszaki akadémiája, ahol a bányászatot külön tudományágként oktatták. Az oktatási intézményt 1919-ben átköltöztették Sopronba. Az erdőmérnöki képzés itt maradt, viszont a kohó- és bányamérnöki karokat továbbköltöztették Miskolcra 1949-ben.
A bányászat a 19. és 20. században elveszítette központi szerepét, így a város is hanyatlásnak indult. Újabb fordulópontnak csupán az 1993-as év bizonyult, amikor az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította a selmecbányai óvárosi és technikai műemlékeket. Ennek és a város tagadhatatlan varázsának köszönhetően az utóbbi évtizedekben fejlődésnek indult a turizmus a térségben.

Az Ezüstváros látnivalói
A város könnyed tempóban két nap alatt bejárható. Sétáink kiindulópontjának és egyben választóvonalának legjobb, ha a főutcát, a korábban Arany utcáként és Teraszként (ma: ulica Andreja Kmeťa, illetve Trotuár) ismert utcát tekintjük. Így a város két részre (alsó és felső) bontható és jobban behatárolható. Mindkét térfél bejárása kb. ugyanannyi időt (max. 2-3 óra) vesz igénybe.
A város főutcája a városházától indul és a völgyet követve fut végig lefelé. Korábban is ez volt a város korzója és bevásárlóutcája, és ma is ezt a szerepet tölti be, hiszen tele van hangulatos kávézókkal, éttermekkel és hotelokkal. Az északi oldalán egy különleges, megmagasított járda fut végig, a Terasz, ahol szinte egész nap csapolt kofolát vagy egyéb finomságokat élvező vendégekbe botlunk. Itt található a város egyik legérdekesebb kávézója, a Divná Pani (Furcsa Hölgy), semmiképp ne hagyják ki!
A felső kör első pontjaként sétáljunk el a városháza mögötti Szentháromság térre (Námestie Svätej Trojice), amit a 16. század elején alakítottak ki. A tér jellegét elsősorban a városháza és a Szent Katalin templom határozzák meg. Gyönyörű házak szegélyezik, amelyek korábban a város tehetős polgárainak és a bányászatból megvagyonosodott vállalkozóinak otthonául szolgáltak. A tér közepén találjuk a grandiózus Szentháromság-oszlopot, amit a pestis elmúlásának örömére emeltek a 18. század elején. A Városháza (Radnica) épületének különlegessége az óratorony: a kismutató jelzi a perceket, míg a nagymutató az órákat.
Miután körbejártuk a kis teret, és megcsodáltuk a színes házakat, ahogy a líceumot is, ahol Petőfi is tanult, induljunk el felfelé az Óvár (Starý zámok) irányába. A vár helyén anno egy román stílusú bazilika állt, ami a nagy földrengés hatására erősen megrongálódott, és amit már gótikus stílusban újítottak fel. Ezt a háromhajós templomot alakították később várrá, amint a városlakók értesültek a törökök érkezéséről a 16. században.
Folytassunk utunkat a várból lefelé sétálva, és vegyük az irányt az Újvár vagy Leányvár (Nový zámok) felé az Andrej Sládkovič utcán haladva. Ahogy a Kopogó-toronyhoz (Klopačka) érünk, és balra pillantunk, elénk tárul a város, lélegzetelállító panorámában lesz részünk. A Kopogó egy bányászjelvénnyel díszített, tornyos, reneszánsz-barokk épület, aminek aljában jelenleg népszerű teaház működik. Egykor a tornyában felfüggesztett keményfa deszkára mért kalapácsütésekkel jelezték a bányászoknak a munka, a műszak kezdetét. De használták bányásztemetésekkor is, akkor gyászos kalapácsütéseket hallhattak a városlakók. Az ütések hangja a város bányajáratainak köszönhetően mindenhová elhallatszott, és ez a hang hozzátartozott a mindennapjaikhoz.
A Kopogótól pár méterre újabb látnivalóra bukkanunk, mégpedig a város utolsó meglévő városkapujára, a Hegybányai kapura, amit Piargi vagy Szélaknai kapunak is neveznek (Piargska brána). A kapu eredetileg a törökellenes védelmi rendszer részeként épült még a 16. században. A kapun áthaladó úton keresztül a Klinger-tó felé és a bányászati skanzenhez lehet gyalogosan eljutni, de ezek a látnivalók már több kilométeres távolságra vannak.
Az Újvár előtt még nézzük meg a kapu fölötti történelmi vonatkozású temetőket. Ezáltal is képet kapunk a város sokszínűségéről, hiszen magyar, német és szlovák sírokra egyaránt rálelünk a nyugodt domboldalon. Számos sír híres selmeci professzorok, királyi bánya-
tisztviselők végső nyughelyéül szolgál.
A sok-sok útközbeni látnivaló után jutunk el Selmecbánya talán legismertebb jelképéhez, az Újvárhoz. A város fölé emelkedő reneszánsz őrtornyot a 16. század közepén emelték a környék törökellenes védműrendszerének legjelentősebb építményeként. A vár felső szintjéről csodálatos kilátásban lesz részünk, hiszen ahogy a vár is látható szinte a város minden pontjáról, úgy a teljes város is belátható innen.
Az Újvári (Novozámecká) utcán keresztül jutunk vissza a főutcára, így a zsinagóga mellett (ma már Erb sörfőzde) is elsétálhatunk.
Az alsó kör már nem lesz ennyire látnivalókban zsúfolt, viszont hangulatos részletekben itt sem lesz hiány. Az Arany utca fölött található az Alsórózsa utca (Dolná ružová ulica), az a csendes utcácska, amely összeköti a Szentháromság teret a Bányászati Akadémia botanikus kertjével. Nagyon szép kilátás nyílik innen a történelmi városközpontra és a környező dombokra egyaránt. A szintén színes házak által szegélyezett utcát a nevéhez hűen rózsabokrok is szépítik. Az utcán felfelé haladva jutunk el a Botanikus kert (Botanická záhrada) oldalsó bejáratához.
Az egykori selmeci akadémia épületeinek helyt adó Botanikus kert egyben a városka legnagyobb parkja. Itt nyugodt környezetben élvezhetjük a százéves fák közti sétát, vagy meg is pihenhetünk a padok egyikén. A három iskolai palota pedig igazán különleges élményt kölcsönöz a parknak. Nem volt nehéz elképzelnem a 19. század korabeli nyüzsgő és színvonalas erdészeti és bányászati diákéletet. Az épületekben ma erdészeti és műszaki szakközépiskolák működnek.
Ehhez a körhöz tartozik még a közeli kálvária is, amit pár éve újítottak fel, és aminek tetejéről páratlan panorámában lesz részünk. A kálváriát a város keleti oldalán emelkedő Kálváriahegy város felé néző oldalára építették a jezsuiták. Idelátogatva 3 templomot és 14 kápolnát találunk itt. Ez a kálvária nemcsak a szép fekvése miatt ismert, hanem mert a klasszikus 12 stáció helyett 14 alkotja: 7 stáció Krisztus, míg a másik 7 Mária szenvedéseit mutatja be. A kálvária aljában kialakított parkolóban ingyen parkolhatunk, a kálvária megmászására a jól kialakított ösvényeken szánjunk legalább 1,5 órát.

Szállás és étkezés
Szállás tekintetében inkább a panziókat javasolnám, mint a hotelokat. Több magas színvonalú panziót találunk városszerte, ilyen pl. a Penzión Nostalgia, Vila Magnolia vagy a Penzión Resla pri Klopačke. Ha megéheztünk, akkor pedig a Monarchia, az Erb vagy a 4Sochy is jó választás. Kávéra vagy kofolára szinte mindehová betérhetünk, sok szimpatikus helyet találunk majd.
A sok látnivaló mellett a túrázás és bányászat szerelmesei sem fognak unatkozni, ahogy a fürdőzésre vágyók is megmártózhatnak a városka melletti víztározók tavainak valamelyikében.

Jó selmeci (újra)felfedezést!

Zászlós Ágnes, utazási tanácsadó