Brad Pitt és az űr magánya

Ha ugyanis az elmúlt évek trendjét nézem, a legtöbb színész életében előbb-utóbb el kell jönnie ennek a pillanatnak. George Clooney elég ügyesen vette az akadályokat a Gravitációban, Matt Damon már kevésbé volt meggyőző (Mentőexpedíció), Ryan Gosling viszont valódi izgalmak között jutott el a Holdra (Az első ember). Most pedig eljött Brad Pitt ideje is.

Cinikusnak tűnhetek, pedig a legkevésbé sem akarok az lenni, mert az Ad Astra egyáltalán nem rossz film. Van története, de ami még fontosabb, hogy mondani is szeretne valamit, nemcsak arról, hogy milyen lesz pár év múlva az élet a Földön kívül, hanem például arról is, hogy mit jelent magányosnak lenni, vagy hogy mit jelent feláldozni egy életet valaminek az oltárán. Brad Pitt asztronautája az utóbbit csinálja, gondolkodás nélkül indul küldetésre, pár másodperc alatt letudja a pszichológiai tesztet, és csak akkor kezd el kételkedni, amikor az aktuális missziónak a célja, hogy felkutassa az apját, aki évekkel ezelőtt tűnt el az űrben.

Bár az Ad Astrában a sztorinak is jelentős szerepe van, ennél sokkal fontosabb, hogy mi van a felszín alatt. Mert van itt ugyan lövöldözés a Holdon, majomtámadás az űrhajóban (ha valaki ijedős, jobb ha felkészül), a hangsúly azon az utazáson van, ami Brad Pitt elméjében zajlik. Ő ugyanis az, akinek szembe kell néznie azzal, hogy az apja talán önszántából maradt az űrben. Ő az, aki végignézi, hogyan halnak meg körülötte az asztronauták, és ő az is, aki képtelen megfogalmazni a barátnőjének (Liv Tyler), miért megy vissza rendre az ismeretlenbe. Mert visszamegy és marad; aszteroidákkal szemben repül vissza a hajójához, egyedül van az ismeretlenben, és mindössze a magány a társa. Amíg pedig ezek a jelenetek peregnek, a néző is arra a kérdésre kezdi keresni a választ, amit James Gray rendező tesz fel: mégis miért? Mi az, ami hajtja, mi az, ami miatt nem tud elszakadni a sötét ismeretlentől?

Nem tudom a pontos választ, és talán jól is van ez így. Azt azonban tudom, hogy az Ad Astra, ha nem is tökéletes, de profi sci-fi dráma, amely a látványra is figyel, így olyan nagytotálokat kap az ember, hogy tényleg leesik az álla. 
Százhúsz perc szórakozás és gondolkodás miközben a nagy ismeretlenben megyünk együtt Brad Pitt-tel. Nem hiszem, hogy per pillanat kell ennél több.

Ad Astra – Út a csillagokba (Ad Astra). Amerikai–brazil–kínai dráma, 2019, 122 perc. Rendezte: James Gray. Szereplők: Brad Pitt, Liv Tyler, Tommy Lee Jones, Donald Sutherland.