Idén is birtokukba vették az egyetemisták a gímesi vár alatt lévő kempinget, hogy egy teljes hétig élettel és szeretettel töltsék be. A Diákhálózat szervezésében 38. alkalommal rendezték meg a Gímesi Művelődési Tábor és Gólyatábort.
Gímes nem csak egy átlagos nyári tábor. Nagyon sok minden kezdődik itt el. Az elsőéves egyetemisták már generációk óta itt találkoznak először sors- és idősebb diáktársaikkal, akik igyekeznek minden tapasztalatukat átadni nekik. A néhány nap alatt valóban érezni lehet azt, hogy igenis fiatalok VAGYUNK, és leszünk is. Az egész tábort áthatja a játékkedv és a csapatszellem, hiszen rögtön az első napon minden résztvevő potenciális gyilkossá vagy áldozattá válik a zoknis gyilkos elnevezésű játéknak köszönhetően, ahol olyan hétköznapi tárgyakból is gyilkos eszköz válhat, mint például egy cipőfűző. Napközben különböző előadásokat, beszélgetéseket hallgathattak a résztvevők: lehetett bort kóstolni Jávorka Bencével, első regényéről beszélgetni Mucha Dorkával vagy éppen könnyesre nevetni magunkat az Ahogy esik, úgy puffan improvizációs játékon, de azt is megtudhattuk Szarka Ádámtól, hogy lapos a föld, vagy mégsem?!
A résztvevők rögtön a tábor elején csapatokra oszoltak, hogy minél izgalmasabb legyen a dolog, a véletlenre lett bízva az elosztás, így eddig egymásnak ismeretlen személyek váltak csapat- és cinkostársakká, s együtt oldották meg az ügyességi feladatokat. Akiknek mindez nem lett volna elég, azok kiélhették kreativitásukat a kézművessátor alatt, vagy épp dzsemmelhettek egy jót a ZeneZugban, ahol volt nagybőgő és ukulele is. De voltak társasjátékok, amelyeknek köszönhetően komolyabbnál komolyabb harcok, kincskeresések és asszociálások zajlottak. Aki pedig mindezekben elfáradt volna, megpihenhetett a függőágyakban, és onnan figyelhette a tábor eseményeit. Amint lement a nap, jött a felhőtlen szórakozás, koncertezés és tánc hajnalig. Koncertet adott a Night Ride zenekar, akik feldolgozásaikkal mindenkit megtáncoltattak, és az Estendøn is, akik a tábor himnuszát írták.
Galéria
Nem volt henyélés, reggelenként hétkor mindenki ébredezni kezdett: amíg a táborozók épp reggeli tornán fogócskáztak, addig a szervezők megbeszélték a napi teendőket. Azt hiszem, a főszervező, Fodor Péter különösen elégedett lehet a szervezők idei munkájával. Ugyanakkor a gólyákra sem lehet panasz, csupa aktív és tenni vágyó ember kezdi meg egyetemi tanulmányait idén.
A környezettudatosságért szintén nagy dicséret illeti a résztvevőket, hiszen a táborban egyetlen műanyag poharat sem használtak fel. Mindenki saját bögrével térhet haza, amelyet ki-ki kedve szerint díszített, így is emléket lopva a hétköznapokba. A tábori érzést az koronázta meg igazán, amikor az utolsó nap a gímesi vár romjai közül kémlelhettük a tájat. Fontos ez az esemény, hiszen maradandót és értéket alkot, olyan értéket, amelyet nem lehet kézzel fogni, a hagyomány, a találkozás, az emlékek értékét. A hagyomány kézzel fogható részét az utolsó éjjelen felállított kopjafa képviselte, amelybe idén Ambrus Dávid, mindenki Öccije ezeket a szavakat véste: „Véssük ma ide fel, hogy megmarad ez a hely.” Ahogy a tábor főszervezője elmondta, „lett egy darab farönkből valami, ami a hét minden kézfogását, koccintását, darázselhajtását, a tábori felső magadra húzását magába foglalja.”
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.