A környezet és a tartásmód hatása lovainkra

A ló csoportban élő, fűevő, menekülő állatként a húsevő állatok zsákmánya volt. Életben maradását a veszély felismerése és a menekülési készség biztosította. Rendkívül kifinomult a szaglása, kitűnő a térlátása, ami nem éles ugyan, de a legkisebb elmozdulást is érzékeli. Veszély esetén azonnal menekül, a vadló 50–55 km/óra sebességgel is képes vágtatni.

A háziasított ló szereti a világos, tágas, szellős istállót, ahol a társait és a környezetét is jól látja. A csoportos tartást kedveli, amelyen belül szigorú rangsor alakul ki, mégpedig életkor, tapasztalat és élőtömeg alapján. A ló az embert a rangsorban maga felett állónak tartja, elismeri, elfogadja – bár akadnak kivételek is. Fontos tulajdonsága az utánzási készség, ez a csoportos lét feltétele is, és idomításkor is kihasználható. Az idősebb lovak után vagy mellett taníthatók meg a fiatal egyedek a munkavégzésre.

Mozgásigény és érzékszervek: A ló naponta kb. 16 órát mozog, táplálkozik, legel, dolgozik, és kb. 6–8 órát pihen. Kicsi gyomra miatt naponta többször, kisebb adag takarmánnyal etetjük. Jól tűri a hideget, de védtelen a káros gázok, a mélyalmos istállóban keletkező ammónia ellen, ami tönkreteheti a tüdő légzőfelületét. Szagláskor a felső ajkát visszahajlítva „felpipál”, és az orrhát alatti üregekben analizálja az illatanyagokat. A mén messziről megérzi a sárló kanca szagát. Az embert is a szagáról és a hangjáról azonosítja. Látása térlátás, ami azt jelenti, hogy elsősorban oldalra lát; sok ló rövidlátó. Az éleslátás távolsága 3–5 méter, kevésbé élesen 60–200 méterig lát el. A szemfenéken található cinktartalmú fényvisszaverő réteg biztosítja, hogy kevés fényben is kitűnően tájékozódik, és a legkisebb elmozdulást is érzékeli. Hallása igen finom. A fülkagylója a hang irányába fordul, motorikusan összekapcsolja vele, tehát ahova a fülkagylója irányul, oda figyel. Fejlett a tapintása is, a felső és az alsó ajkán lévő tapintószőrökkel ismeri fel a tárgyakat.

Rossz szokások: Rendkívül fontos a ló rendszeres és következetes napi foglalkoztatása. A helytelen bánásmód és a nem megfelelő környezet kedvez a rossz szokások kialakulásának. Szitáláskor a ló két elülső lábán váltogatva a testtömegét, a fejét, nyakát jobbra-balra himbálja. A harapás, rúgás, vágás az emberre is veszélyes rossz szokás, oka a fiatalkori bánásmódban keresendő; öröklődik. Csökönyösségkor a legszakszerűbb bánásmód ellenére sem hajlandó munkát végezni – főleg fogathasználatban fordul elő; öröklődő hiba. Fejféltéskor és kötőfékszaggatáskor a ló magasra emeli a fejét, és nem hagyja magát kantározni. Ágaskodással a nagyon puha szájú lovak védekeznek. Az elragadás, elrohanás életveszélyes rossz szokás, mind fogatban, mind nyereg alatt. Oka lehet ijedősség vagy túl érzékeny száj. Az ijedősséget szemhiba vagy idegrendszeri leterheltség is okozhatja.

Gáspár Julianna állattenyésztő mérnök

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?