– Eljössz a házamhoz? Ahhoz a házhoz, ahol édesanyám rám adta az elsőáldozó ruhámat? Gúnyolódol, sértegetsz, átkozódol, fenyegetőzöl? Most meg azt várod, hogy segítsek rajtad, mert romlott szalámit adott neked az üzletes? Mégis mit vársz el tőlem? Küldjem el az üzletesre kutyafülű Samut? Szurkáltassam ki az autója gumiját, csavartassam meg az orrát?
– Bocsássál meg, keresztapus!
– Ne sírjál! Nem bírom a síró ember látványát. Légy férfi! Mosogasd el az edényeket, öntözd meg a muskátlikat, porszívózzál fel!
– Bocsássál meg, keresztapus!
– No, jól van. Menjél haza nyugodt szívvel! Minden rendbe fog jönni.
– Hogyan hálálhatnám meg a jóságodat, keresztapa?
– Egyszer majd én is meglátogatlak tégedet. Kérni fogok tőled valamit. Tudomásomra jutott, hogy a közlekedési minisztérium kerékpárutat akar építeni Brüsszelbe és vissza. Neked vannak ismerőseid a minisztériumban. Megkérhetnéd őket, hogy szóljanak néhány jó szót az érdekemben!
– De hát, keresztapus, neked nincs is kerékpárút-építő brigádod!
– Azzal ne törődjél, fiam! Majd eladom a koncessziót.
Plavec Gyula
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.