Forró volt a politikai nyár

Míg arra vártunk, megegyezik-e a Híd az MKP-val a választási együttműködésről, addig Kočner Threema-üzeneteit olvasgattuk, amelyekből szép lassan kibontakozott a mai szlovákiai valóság. Aztán nyár végére a szlovákiai magyar valóság is megmutatkozott a maga pőre, kompromisszumra képtelen voltában.

Szeptemberre kiderült: az egész hazai kormánykoalíciót és igazságszolgáltatást egy kisstílű maffiózó tartotta a markában, és hogy a magyarok még akkor sem tudnak közös nevezőre jutni, ha már a létük a tét. Míg az első döbbenetes és félelemkeltő, a másikon már csak röhögni tud, aki még megőrizte a maradék józan eszét.   

Kočner bábjai és majmocskái

Marián Kočner, aki milliárdokat lopott, és milliókat költött mások megvesztegetésére, potom három euróért vásárolt egy biztonsági alkalmazást a mobiltelefonjára: ez az a bizonyos Threema. Ennek tudatában – és mivel folytonos visszaigazolásra és dicséretre volt szüksége – minden gondolatát és lépését megosztotta komáromi „társalkodónőjével” és szövetségesével, Alena Zsuzsovával, aki annyira el volt ájulva tőle, hogy másként nem is köszönt neki, mint „ave te”. Már csak ezért is hiteles a Kočner-féle Threema-kommunkáció, mert ha valakit, akkor Zsuzsovát, aki a kitartottja és feltétlen híve volt, biztosan nem kellett meggyőznie Kočnernek a befolyásáról, a nő magától is a tenyeréből evett. Másrészt az üzeneteket nem a nyilvánosságnak szánták, vagyis gyököt kell vonni az érintett politikusok állításából, hogy puszta hencegés az egész.

Már csak azért is, mert az állítások nagy részét azóta tények igazolták. Gondolunk itt arra, hogy a Kočner által beígért, álhírekre épülő cikkek a kormányellenes tüntetésekkel kapcsolatban sorra meg is jelentek a konspirációs weboldalakon, hogy amikor arról írt, felkészült a rendőrségi razziára, még aznap bizony volt is nála házkutatás, a „majmocskájának” nevezett igazságügyi államtitkár, Monika Jankovská mobilját azóta elvitték a rendőrök… és még folytathatnánk. Rendőrök, ügyészek, bírák, magas beosztású állami tisztségviselők tucatjait tartotta a markában, és mivel megvásárolta, magasról le is nézte őket. Most nemcsak azért kellemetlen számukra a Threema-üzenetek nyilvánosságra kerülése, mert alapjaiban ingott meg a szakmai és politikai karrierjük, hanem azért is, mert ország-világ megtudja, ki rendelkezett velük kedve szerint.

Veszteget, fenyeget, ölet

Marián Kočner ugyan több mint egy éve börtönben ül, de az elmúlt hónapokban már menesztett egy főügyészhelyettest, gyanúba kevert néhány bírót, több minisztert és államtitkárt, és a sornak még nincs vége. A rendkívül primitív, arrogáns és öntelt levelezésből nemcsak az derül ki, hogy ez az ember tévedhetetlennek és sérthetetlennek hitte magát, hanem az is – és ez az igazán fontos –, hogy ezt a sérthetetlenségét a hatalmon lévő garnitúra biztosította, amelynek ő végezte a piszkos munkát. Ha kellett, fenyegetett és korrumpált, ha arra volt szükség, információkat gyűjtött, és álhíreket terjesztett, ha másként nem ment, fenyegetett, és gyilkosságokat rendelt. Időt és fáradságot nem sajnált, ha kidobták az ajtón, bement az ablakon, kioktatta a miniszterelnököt, leordította a parlament alelnökét, helyretette a főügyészt.

A rendszer sokáig működött: ő profitált belőle, az állami tisztségviselők örültek az előmenetelüknek, a politikusok pedig annak, hogy megtarthatták a hatalmukat: vagyis mindenki elégedett volt. Egészen addig a pontig, amíg valahol meg nem szakadt a lánc, és amint az lenni szokott, a cinkosok egyike a saját bőrét mentendő be nem ballagott a rendőrségre Kočner mobiljával és annak biztonsági kódjával. Azóta egyik ámulatból a másikba esünk, milyen alapokon működik ez az ország.

Reggeli a Maldív-szigeteken

Bennünket, magyarokat természetesen Bugár Béla és Marián Kočner rejtélyes Maldív-szigeteki reggelije érdekel a legjobban. Hallottunk már erről mindenfélét, onnan, hogy épp csak köszöntek egymásnak (Bugár), addig, hogy „jól leordítottam” (Kočner), majd egészen odáig, hogy egy reggelinél azért mégiscsak szót váltottak az itthoni történésekről, ha már mint két hazánkfia ilyen messzi idegenben találkoztak (teljesen véletlenül, természetesen). Nem voltunk ott, nem tudhatjuk, ezért az egészhez csak annyit fűzünk hozzá, amit a Csernobil című filmben mondott Scserbina elvtárs: „Mi, szovjetek, mindig csak annyit ismerünk be, amennyit feltétlenül szükséges.” Úgyhogy akár még folytatás is várható a Maldív-szigeteki randevú ügyében, mert Kočner üzenetáradatának még biztosan nincs vége.

Amire viszont végleg keresztet vethetünk, az a Híd–MKP megegyezés és a közös magyar választási lista. Hetekig titokban zajlottak a tárgyalások, végül azt sem tudtuk meg, mi volt az a pont, amikor a felek végleg felálltak az asztaltól, de ez ma már mindegy is. Amit utólag elárultak, abból úgyis kiderült, hogy a Híd képviselői túl nagy mellénnyel ültek tárgyalóasztalhoz, az MKP delegációja pedig élből elutasította minden javaslatukat. Ennél rosszabb tárgyalási alapot elképzelni sem lehet, de lelkük rajta, így most külön-külön indulhatnak a kudarc elébe. Mert az is kudarc lesz, ha valamelyik épphogy csak becsusszan, az meg még nagyobb, ha egyik sem. Nem azért, mert annyira jól képviseltek volna bennünket, hanem mert valóban úgy fog kinézni a dolog – és nyilván azért, mert így is van –, hogy a szlovákiai magyarságnak, azaz a lakosság tíz százalékának már arra sem telik, hogy parlamenti képviselete legyen.

Rólunk szól a történet

Mert akármennyire úgy tűnik, hogy ez már csak az ő végjátékuk, a történet rólunk is szól. Azokról közülünk, akik úgy gondolják, úgy is meg lehet maradni magyarnak, ha a gyermekeink szlovák iskolába járnak, meg azokról, kik semmiféle magyar intézményt nem támogatnak, lapot nem olvasnak, színházat nem látogatnak, de azokról is, akik a szlovákiai magyarságot is csak a Budapestről meghatározott keretek között tudják elképzelni. A mi szegénységi bizonyítványunk, hogy harminc évvel a rendszerváltás után oda jutottunk, hogy minél több a jogunk, annál kevésbé élünk vele, hogy az iskoláink sorra zárnak be, és hogy a politikában nem voltunk képesek a nemzedékváltásra.

Kínálatnak persze nem vagyunk híján, a jelen állás szerint jövő februárban négy magyar címkéjű párt, egy mozgalom és egy platform közül választhatunk. Simon Zsolt Magyar Fóruma az MKP-val szövetkezne, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség a Híddal – össze is jöhet mindegyiknek úgy 3,5 és 4,9 százalék között. Aztán ott van még az Összefogás, amely egyelőre nem párt, hanem mozgalom, mely egyesítene, de nem tudni, tavaszig mi lesz belőle, meg aztán minek is gyűjtené az aláírásokat, ha nem indulna a választásokon. Ez rendben van, a demokráciának épp az a lényege, hogy mindenkinek jogában áll pályázni a választók szavazataira, de akkor ki is kellene mondani. Mert ha nem tudjuk, hányadán állunk a sajátjainkkal, akkor tényleg csak a Progresszív Szlovákia magyar platformja meg az OĽANO egyetlen magyar képviselője marad nekünk. Nem az ő szándékaikat vonjuk kétségbe, még csak azt sem róhatjuk fel, hogy politikusként ott próbálkoznak, ahol űrt, keresletet látnak. Inkább a saját házunk táján kellene söprögetnünk, és arra a kérdésre keresnünk a választ, hogyan jutottunk odáig, hogy az iskoláinkban már nemcsak diákokból van egyre kevesebb, pedagógust is alig lehet szerezni, s a harminc év nem volt elég arra, hogy kineveljük politikai képviseletünk utánpótlását. Ez mindannyiunk sara, mert a politikában csak a kereslet teremt kínálatot. Ha eljutunk odáig, hogy tudni fogjuk, mit akarunk, egyszer talán az is megadatik majd, hogy megszerezzük.

Marián Kočner Threema-üzeneteiből

A bírák megfigyeléséről

„Dagmar Mištíková” – írta Kočner Miroslav Bödör nyitrai vállalkozónak, aki Tibor Gašpar volt rendőrfőkapitány rokona, és rajta keresztül információkat tudott szerezni azokról a személyekről, akik Kočnert érdekelték. „Ha lehet, szükségem lenne a pókra” – folytatódik az üzenet. A „pók” a családi kapcsolatok, házastársak, gyermekek megfigyelését jelenti. Dagmar Mištíková ügyészként több Kočner ellen indított büntetőeljárást is felügyelt.

Bugár Béláról

„Jó reggelt. Bélával reggelizem” – írta Kočner Alena Zsuzsovának 2018. március 8-án. „Délután leülünk Bélával... Megmondom neki, mit és hogyan tennék a helyében... Azt hiszem, erősen fogékony lesz...”

Később azt írta: „Reggel azt mondta, ha sikerül neki átíratni a repülőjegyet, holnap hazamegy. A megbeszélés után vagyunk. Ez egy jó felfogású ember.” Bugár Béla másnap valóban hazarepült. 

2018. március 13-án azt követően, hogy kiderült, a Híd marad a kormánykoalícióban: „Béla nem f…sz. Hagyott egy kiskaput. Hiszen jól leordítottam.”

Kaliňák lemondásáról

„Kali befejezi, sajnálod?” – kérdezte Zsuzsová azt követően, hogy Robert Kaliňák 2018. március 12-én lemondott a posztjáról. „Nem. Soha nem adott nekem semmit. A karaván megy tovább. De egészen jól elérhető volt” – válaszolt Kočner. A Threema-üzenetek szerint rendszeresen találkozgatott Robert Fico kormányfővel is, akit Hasábnak (Hranol) hívott. „Már védem (egy előző üzenet alapján: a seggüket). Vasárnap találkozom Hasábbal. Borzasztóan elküldöm a p…-baJ))

 Ján Kuciak és menyasszonya meggyilkolásáról

„Az újságírók védőszentje lesz” – írta a gyilkosságot követően Kočnernek Zsuzsová.

„Kua. Ez jó ötlet. Létrehozom a Szent Ján Kuciak – az újságírók védőszentje alapítványt. Ki lehetne jobb patrónus, mint akiben patron van? Fuj, de utálatos vagyok. Fel is pofoztam magam.”

A teljes cikk a nyomtatott Vasárnapban jelent meg!