Azért, hogy párkapcsolatunk boldog legyen, tennünk kell. Nem egyszerű feladat ez. A mindennapokban számos olyan helyzet van, amely kihat rá. Sorozatunkban ezeket tekintjük át, hogy a párkapcsolati nehézségeket megértsük, és javulást érjünk el.
Egyre később válunk szülővé. Mi lehet ennek a hátterében? A leggyakoribb ok, amikor későn találja meg valaki azt a partnert, akihez kötődni tud, akivel gyermeket mer vállalni. A szituációt sokszor bonyolítja termékenységi probléma: akármennyire vágynak a gyermekre, a nőnek nem sikerül teherbe esnie. Mikor végre megszületik a várva várt baba, gondozása és léte minden mást háttérbe szorít. A régen várt gyermeket körülrajongják, ajnározzák, mindent neki rendelnek alá. Idejüket, energiájukat, figyelmüket és a törődésüket. Minden program, beszélgetés, perc a gyerekről szól. Az anyaságban, a hosszú, gyermek utáni évek hajszájában végre megpihennek a nők. Elengedik magukat, és csak a kicsi bűvöletben élnek. Talán az idősebb édesanyák odaadóbbak, törődőbbek, hajlandóak jobban feláldozni magukat, hogy a gyereknek minden a legjobb legyen. Képesek a saját és a párjuk szükségleteit is háttérbe szorítani. Aggódóbbak, mint fiatalabb társaik, féltik a picit.
Ezzel párhuzamosan gyakori, hogy az apuka kiszorul a gyereknevelésből. Az anyuka mindig mindent jobban tud, a férfi érzi a felesége eltávolodását, és tudat alatt vágyni kezd arra, hogy valaki szemében ő legyen a herceg fehér lovon, a vicces, az erős, a támasz, akire fel lehet nézni. Érezhet egyfajta feleslegességet is: a felesége párja már nem ő, hanem a gyerek. Mivel mindezt kimondani tilos, összeszorított fogakkal tűr. Dolgozik, jó pénzügyi feltételeket teremt, egy harmonikus, jó anyagi helyzetben lévő családnak tűnnek. Általában ekkor robban a bomba egy munkatársnő, titkárnő vagy az ovis társ anyukája formájában.
Mit lehet tenni ilyenkor? Mint oly sok helyzetben, itt is a megelőzés volna a megoldás. Sosem szabad elfelejteni, hogy a gyermekünket csupán ajándékba kapjuk. Érett felnőttet nevelhetünk belőle, de el fog szakadni tőlünk, hogy a saját életét élje. A nő párja a férj, nem a gyermek. A férfit nagyon tudja hajtani az a vágy, hogy valakinek a szemében csodálatosnak és férfiasnak érezhesse magát. Lehet ezt elbagatellizálni, de nem megoldás. Okos feleségként ezt meg kell adnunk nekik. A tanácsom: ne hagyjuk így elfajulni a dolgokat. Bár a kisbabás időszak fantasztikus, néha tekintsünk ki belőle, és nézzük meg, kérdezzük meg életünk párját, hogy ő hogyan érzi magát. Ne szégyelljük, ha belesodródunk az előbb leírt helyzetbe, kérjünk szakszerű segítséget párkapcsolati tanácsadótól. Sok időt, energiát, feszültséget és keserű tapasztalatot spórolhatunk így meg.
Harmonikus, bensőséges, szép szeptembert kívánok minden kedves Olvasómnak.
Álló Gabriella párkapcsolati tanácsadó
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.