Kockázatos a késői terhesség?

llk

Szlovákiában minden harmadik gyermeket 30 és 34 év közötti, és minden negyediket ennél is idősebb nők hoznak világra. A 35-ön túliak ritkán vállalnak második gyermeket, harmadikat szinte alig.

Sokszor az első sem fogan meg könnyen, ilyenkor szokták az okosok azt mondani, hogy „bezzeg, ha korábban látnak neki a családalapításnak, akkor minden simán ment volna.” Valóban azért születik kevesebb baba, mert a nők egyre későbbre halasztják a gyermekvállalást? És tényleg annyira nehéz s kockázatos harmincöt felett teherbe esni?

A közvélekedés és számos orvos szerint is a 20–27 éves kor az ideális a nők számára a gyermekvállaláshoz; később egyre nagyobb a genetikailag öröklődő betegségek kockázata, és a teherbe esés is nehezebb. Ebben sok igazság van, de csak akkor, ha azt is figyelembe vesszük, hogy régen, amikor a nők korábban szültek, korántsem törődtek annyira a testi-lelki egészségükkel, és egyáltalán nem volt annyi meddőséget kezelő, valamint a magzat életben maradását segítő gyógymód, mint most.

Ha egészséges a nő

„Az Oxfordi Egyetem által kiadott Human Reproduction orvosi folyóirat 2004-ben publikált egy tanulmányt, amely szerint a 35–39 éves nők harmadának egyévi próbálkozás után sem sikerül teherbe esnie. Ez a harminc százalékos kockázat elég meggyőző érvnek tűnik amellett, hogy ne halogassuk a gyermekvállalást, csakhogy ma már több tényezőt is figyelembe kell vennünk. Mindenekelőtt azt, hogy változott a nők társadalmi szerepe, az önmaguk iránti elvárásaik, és az egészségügy is sokat fejlődött. A valósághoz tapasztalataim szerint sokkal közelebb áll az, hogy egy 35–40 éves egészséges nő, aki legalább heti két alkalommal él szexuális életet, csaknem ugyanolyan eséllyel eshet teherbe, mit a fiatalabb hölgyek. Az esély ötévente négy-öt százalékkal csökken, de ez egyáltalán nem drámai. Persze, mindez akkor igaz, ha az illető jó egészségi állapotban van, nem szedett túl hosszú ideig fogamzásgátlót, és ne feledkezzünk meg a partnerről se, mert ma már a férfiak nagy része is meddőséggel küzd” – magyarázza Miroslav Kozár nőgyógyász.  

Ez főleg a hormontartalmú fogamzásgátlók miatt van, amelyeket ugyan a nők használnak, de vizeletükkel a hormonok bekerülnek a talajvízbe, onnan pedig a férfiak szervezetébe. Így mindkét nem küzd a mellékhatásaikkal, de korántsem csak a harmincon túliak, hanem a sokkal fiatalabbak is. A reprodukciós klinikákat már huszonévesek is látogatják, akinél elvileg 84–86 százalék kellene, hogy legyen a természetes fogamzás valószínűsége heti kétszeri együttlét esetén. A Bostoni Egyetem felmérése szerint a 35–40 éveseknél ez az esély 82 százalék, vagyis a csökkenés nem olyan mértékű, hogy pánikba kellene esni, ha valaki későbbre tervezi a gyermekvállalást.

„A tervezésnek – pontosabban egy nő életmódjának – azonban mindig része kell, hogy legyen az egészség óvása, mert ezzel növeli az esélyeit az – akár későbbi – problémamentes teherbe esésre. Az orvostudomány ma már azoknak a nőknek a nagy részén is tud segíteni, akiknél komplikációk merülnek fel, de ez nem korfüggő. Mivel sokan csak harmincöt éves koruk táján szánják rá magukat a gyermekvállalásra, akkor derül ki, hogy valami nincs rendjén, ám már korábban is így lehetett. A reprodukciós központok ügyfelei javarészt 32-33 év körüli nők; döbbenetes, hogy milyen magas arányban szenvednek policisztás petefészek szindrómában (PCOS)” – magyarázza a doktor.

A fiataloknál is gond a meddőség

A PCOS női endokrin, vagyis hormonrendszeri betegség, rövid és hosszú távú szövődményekkel járó anyagcserezavar. A petefészek elváltozásának oka a férfi nemi hormonok (androgén) túlsúlya. A petefészek felületén vastag bevonat képződik, mely megakadályozza a tüszőrepedést, majd a meg nem repedt tüszők maradványaiból ciszta jön létre. A betegség kialakulásában szerepe van a genetikai hajlamnak és az életmódnak (helytelen táplálkozás, mozgásszegény életmód, túlsúly, túl sok stressz stb.). Gyakori kórkép, a reproduktív korú nők körülbelül tíz százalékát érinti, és ennél is magasabb az arány azok között, akik épp gyermeket szeretnének, de nem tudnak teherbe esni. „A fogamzást akadályozó okok között gyakori a cukorbetegség, különböző fertőzések, gyulladások és sajnos, egyre inkább a korai klimax is. Már 32-33 éves nőknél is előfordul, hogy változókorba lépnek, a petefészkek kimerülnek, és elveszítik hormontermelő képességüket. Tíz-húsz éve százból egy hölgyet érintett az a probléma, ma viszont akár ötöt is. Ugyanakkor az esetek 70 százalékában a gyermekre vágyó pár férfi tagja is termékenységi gondokkal küzd alacsony spermiumszám, spermiumkoncentráció vagy a spermium gyenge mozgékonysága és életképessége miatt.”

Szlovákiában minden hetedik pár meddő, és korántsem mindegyik 35 év feletti, tehát a probléma nem korlátozódik azok körére, akik később vállalnak gyermeket. Az orvostudomány mai állása szerint még csak nem is abban keresendő az ok, hogy halogatták a dolgot. Egyszerűen fogalmuk sem volt arról, hogy esetükben van valami akadálya a teherbe esésnek, mert addig nem is gondoltak rá. Ha hamarabb próbálkoznak, ugyanazzal kellett volna szembesülniük.

Túl hét vetélésen

„Aztán van itt még egy kategória: a nők, akik évek óta szeretnének teherbe esni, sok mesterséges megtermékenyítésen és vetélésen vannak túl, és negyven körül adják fel. Környezetük ebből sokszor csak azt látja, hogy lám, már kiöregedtek az anyaságból, és sejtelme sincs arról, mi mindent tettek érte” – figyelmeztet a doktor.

A negyvenhárom éves Márta 33 évesen esett először teherbe, spontán módon. A magzat nyolchetes volt, amikor elhalt, utána volt még egy terhessége, az is vetéléssel végződött. A következő hét évben két reprodukciós klinikán jártak a férjével, öt kezelésen és beültetésen estek át, ebből kettő ajándék petesejttel történt. A magzat minden esetben megfogant, de sosem fejlődött tovább tíz hétnél; a terhesség, minden esetben kaparással ért véget. „Negyvenegy évesen mondtam azt, hogy elég volt, befejeztem. Az utolsó két beültetést már mi fizettük, mert elmúltam 39 éves, de nem az anyagi része volt a leginkább megterhelő, hanem a lelki. Nem mondtak konkrét okot, miért nem maradt életben a magzat, elvileg lehetett volna gyerekem, mégsem sikerült. Nem tudtam, mit próbálhatnék ki még, és a hetedik kaparás után úgy éreztem, nincs már erőm újra végigcsinálni a hormonkezelést, az izgalmakat, az egész csalódást. Negyvenen túl úgy érzem, talán ahhoz sem lenne már energiám, hogy egy kisbabát ellássak. Elfogadtuk a férjemmel, hogy ketten maradtunk egymásnak, csak az fáj, ha idegenek rákérdeznek, miért nincs vagy mikor lesz már gyerekünk. Hogyan gondolhatja bárki, hogy ilyesmit illik firtatni?” – mondja az asszony.

Szex nélkül nem sikerülhet

Ahogy azt nem illik firtatni miért nincs vagy mikor lesz valakinek gyereke, ahhoz sincs senkinek köze, ha valaki negyven felé szánja rá magát az első terhességre. Lehet, hogy akkor találta meg élete párját, akkorra alakult úgy az élete, hogy vállalni meri a családalapítást, vagy csak akkor érezte úgy, hogy anya szeretne és tudna lenni.

„Egészséges nők esetében 35 és 39 év között is 80 százalék körüli a teherbe esés esélye, s még 42 éves korig is 75 százalék körül van. Azoknál, akik már szültek, negyvenen túl is nagyon jók a kilátások, feltéve, hogy a körülmények is adottak. Mert sokszor mosolygok magamban, amikor negyven körüli párokról kiderül, hogy gyermeket szeretnének, de kéthetente egyszer szexelnek. Ez főleg azokra jellemző, akik nyolc-tíz éve együtt élnek; de így aztán igazán nehéz gyermeket nemzeni” – mosolyog a nőgyógyász.

Mindent összevetve, nem lehetetlen és nem túl kockázatos vállalkozás a késői gyermekvállalás, de azzal mindenesetre számolni kell, hogy a negyvenhez közelítő nő nehezebben viselheti a terhességet, és szülés után sem fog a szervezete olyan gyorsan regenerálódni, mint egy huszonévesé. Az izmok ebben a korban már nem olyan rugalmasak, nem véletlen, hogy 35 év felett radikálisan megnövekszik a császármetszések száma. Annak a kockázata is nagyobb, hogy a magzat fejlődési vagy genetikai rendellenességgel jönne a világra, ezért nem szabad alábecsülni az ilyen vizsgálatokat. Az anya korának előrehaladtával a terhességek 17–18-a végződik spontán vetéléssel, míg a 25–34 éveseknél ez az arány 8 százalék. Mindezt ellensúlyozza, hogy a harmincon túli nők általában kiegyensúlyozottabbak, jobban fel vannak készülve a kudarcokra, problémákra, és annak is tudatában vannak, hogy a gyermek teljesen meg fogja változtatni az életüket. Aki így is vállalja az anyaságot, sőt, nem egy esetben megküzd érte az életkorától függetlenül, csak tiszteletet érdemel. 

A teljes cikk a VasárnapLélek mellékletben jelent meg!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?