Minden ember életében van egy korszak, amikor eszébe jut egzakt módon megmérni értelmi szintjét, kognitív, kombinatív és logikai képességeit. Az ember környezete, barátai visszajelzései adnak ugyan némi támpontot, de nem árt ezeket kiegészíteni. Erre legalkalmasabb az intelligenciahányados megállapítására szolgáló teszt. Fiatal koromban egy folyóiratban találtam is egy korrektnek látszót. A végeredmény többé-kevésbé megegyezett azzal, amennyire saccoltam magam.
Teltek-múltak az évek, a kérdés többé nem foglalkoztatott, égészen a közelmúltig, amikor is összebarátkoztam egy olyan emberrel, aki a MENSA tagja. Ez a szervezet a kimagaslóan intelligens embereket tömöríti világszerte. Ide a 130-as IQ a bekerülési szint. Barátom, beszélgetőtársam ezt a szintet magasan ugorja. Olyannyira, hogy ilyen képességű emberekből Szlovákiában körülbelül csak 300 él. Ezzel az emberrel naponta folytatunk szenvedélyes beszélgetéseket a világ dolgairól mint holmi kávéházi filozófusok. Mivel a témák többségében teljesen egyenrangúnak hiszem magam (kivétel a pénzvilág és a matematika), gondoltam, ismét számszerűsítem okosságomat, ráadásul összehasonlíthatom, mennyit hülyültem az elmúlt évtizedekben. Természetesen tudatosítottam, hogy az általam vélt egyenrangúság csalóka lehet, a nagyon intelligens emberek ugyanis képesek nagyszerűen alkalmazkodni az adott helyzethez vagy partnerhez, nem mutatják szellemi fölényüket, mert ők azt is tudják, hogy amint elkezdi valaki hangoztatni, azonnal a hiányát bizonyítja.
Keresgélni kezdtem az interneten egy megfelelő tesztet, de csak olyan honlapokat találtam, amelyeken 20-30, viszonylag egyszerű kérdésből állt, az elért eredményt meg csak egy szerény összeg befizetése után tudhatta meg az ember. Ez a lényeg. Fizess, okos! E tényleg nem nehéz tesztek elvégzése után így sohasem jutottam el az eredményig, mert nem voltam hajlandó fizetni, sejtve, hogy átverés az egész. Azonban mint ahogyan az lenni szokott, addig jár a korsó...
Ráunva a gagyi tesztekre, beütöttem a keresőbe a MENSA kifejezést, és láss csodát, kitárult előttem egy minden részletében igényes honlap, több tucat nyelven kínált teszttel. Ez kell nekem, gondoltam. Nem volt könnyű, és ez tovább erősítette bennem a meggyőződést, hogy jó úton járok. Elég nehezen értem az utolsó, ötvenedik kérdésig, szerintem hibátlanul. Követve az utasítást elküldtem egy SMS-t az adott számra, ahonnan majd megkapom az eredményt. Persze, emelt szintű szolgáltatás volt, majd négy eurómba került, de ekkorra az éberségem teljesen kikapcsolt. Kisvártatva valóban kaptam is egy SMS-t, amelyben az állt, hogy az elkövetkező percekben kapok még másik kettőt, és a harmadikban ott lesz a várva várt eredmény. Nos, itt már pislákolni (miért csak pislákolni?) kezdett bennem a kétely, mi a fenének kell ide három SMS? Természetesen azóta is hiába várom a pontos eredményt, de így is teljesen világos számomra, hogy a mostani intelligenciahányadosom, bár számszerűsítve nem lett, meg sem közelíti a fiatal koromban elért eredményt, ha egyszer mégis sikerült egy csaló bandának palira vennie engem.
Maradt a nagy dilemma: el merjem-e mondani a barátomnak?
Domonkos Péter
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.