A túlzott folyadékfogyasztás

él

Bármennyire fontos is a folyamatos folyadékpótlás, ezzel sem szabad túlzásba esni. A kelleténél több ivásnak káros hatásai lehetnek, s egészségünkön kívül a környezet is megszenvedheti.

Az indiaiak ötezer éves orvoslási elmélete szerint az ember akkor egyen, ha éhes, és akkor igyon, amikor szomjúságot érez. Az ájurvéda, avagy az élet tudománya azt hirdeti, hogy minden ember más: eltérő környezetben él és tevékenykedik, s ez befolyásolja természetes folyadékigényét. Az elmúlt több mint két évtizedben mind gyakoribbakká váltak azok a reklámok, cikkek és videók, amelyek a rendszeres folyadékpótlás fontosságát hangsúlyozzák – még akkor is igyunk, ha egyáltalán nem vagyunk szomjasak, és lehetőleg palackozott vizet. „Elég volt meggyőzni az embereket arról, hogy megvásárolják azt, amit ingyen is megkaphatnának. Ez 89 milliárd liter palackozott vizet jelent évente” – hangoztatja előadásain Richard Wheatley, a szóban forgó ötlet egyik atyja.

Az üzleti érdekek mellett az ősi indiai bölcsességről is szó esik a legelismertebb cseh plasztikai sebész, Jan Měšťák docens folyadékpótlási előadásain. Ezt a témát fejtette ki az esztétikai orvoslással foglalkozó júniusi prágai kongresszuson is, s kollégái neki ítélték a legjobb előadásért járó oklevelet. „Ez is azt bizonyítja, milyen fontos a témában a hiteles információkon alapuló felvilágosítás mind a szakemberek, mind a szélesebb nyilvánosság körében” – emlékeztet rá Jan Měšťák.

Konkrétan mire fókuszált az előadásban?

Témám a polidipszia és blefaroplasztika, vagyis a folyadékbeviteli függőség volt. Beszámoltam a kongresszus résztvevőinek a pácienseimmel kapcsolatban szerzett többéves tapasztalataimról, hogy milyen kedvezőtlen következményei vannak a túlzásba vitt víz- és folyadékfogyasztásnak. Mégpedig nemcsak a felső- és alsószemhéj-plasztika előtt, hanem még jóval utána is.

Mit tapasztalt a pácienseinél az említett műtétekkel kapcsolatban?

Elsősorban a felső és az alsó szemhéj duzzadtságát veszem rajtuk észre, amint belépnek a rendelőmbe. Sajnos, ez a probléma a női pácienseim több mint 70 százalékánál fennáll, és kismértékben jelen van a férfi pácienseimnél is, akik szintén szemhéjplasztika miatt keresnek fel.

Milyen konkrét akadályokkal szembesül ilyen esetekben a plasztikai sebész?

A felsőszemhéj-plasztika előtt például nem lehet pontosan lemérni a megnyúlással keletkezett bőrfelesleget. Ám a megduzzadt alsó szemhéj esetében is hasonló a helyzet. Továbbá sokkal gyakoribbak a műtét utáni szövődmények is, főleg ami a hegesedést illeti. Ráadásul azoknak a nőknek, akik a legkisebb ránc miatt is plasztikai sebészhez fordulnak ránctalanító injekciókért, a túlzott folyadékbevitelkor eszükbe sem jut, hogy duzzadt szemhéjukkal is elcsúfítják magukat. Pedig a női szépség megítélésben a szem játssza a legfontosabb szerepet.

A folyamatos ivás oka nyilván a fokozott szomjúságérzet. Ezt mi okozhatja?

Különböző betegségek, mit például az 1-es és 2-es típusú diabetes mellitus, avagy ismertebb nevén a cukorbetegség, a vese egyes megbetegedései, a kánikulában való kinn tartózkodás, a túlzott sózás, a lázas állapot, továbbá a sportolás vagy a nehéz fizikai munka közben elszenvedett nagyfokú vízveszteség. Ilyenkor indokolt is a fokozott folyadékbevitel, a túlsózásról viszont le kell szokni.

Ezeken kívül is lehet indokolt?

Bizonyos vese- és bőrbetegségeknél, valamint a húgyhólyag egyes megbetegedéseinél igen. Idősebb embereknél is ajánlatos a rendszeres és fokozott folyadékbevitel, mivel az évek előrehaladtával szomjúságérzetük cserbenhagyhatja őket. Ám mint orvos – főleg a női pácienseimnél, de a férfiaknál is – gyakran találkozom az ún. pszichogén szomjúsággal.

Ez azoknál fordul elő a leggyakrabban, akik engednek a túlzott folyadékfogyasztás divatjának, amelyet napjainkban a sajtó és sajnos jó néhány orvos is gerjeszt. Szintén szájszáradással és gyakori vizeléssel jár együtt, s gyakran már ún. aquaholizmusról van szó, egyfajta megszállottságról, amikor valaki rendszeres időközönként mértéktelen mennyiségű vizet vagy másféle folyadékot fogyaszt. Áldozatai elsősorban nők, egyesek folyadékbeviteli kényszerük miatt naponta akár 4-6 liter folyadékot is megisznak. Ők is állandóan szomjaznak, kiszárad a szájuk, és ha ezután egy óra elteltével sem jutnak folyadékhoz, ájulás környékezi őket. Ráadásul éjszaka még fulladásérzésre is ébredhetnek.

Milyen következményei lehetnek ennek a mániának?

Mivel a felesleges folyadék felhalmozódik a szervezetben, következménye a már említett szemhéjduzzanaton kívül az arc duzzadása, a végtagok dagadtsága, a gyakori vizelési kényszer mind napközben, mind éjszaka: nem ritka, hogy napközben tizenötször, éjszaka pedig legalább kétszer, de akár ötször is vécére mennek. Csak az érdekesség kedvéért jegyzem meg, hogy aki ennyire rabja a vízivásnak, napi 50–100 liter vizet is felhasznál a vécé lehúzására, ha a tartály nem takarékos. És szélsőséges esetekben agyduzzanat s akár halál is lehet a következménye a túlzott vízivásnak.

Ez történt Kate Mori angol futónővel, aki 2007 tavaszán, a londoni maratonon összeesett, mert a verseny előtt annyi vizet ivott, amennyi túl sok volt a szervezetének, és a kórházban az orvosok az említett agyduzzanat miatt nem tudtak rajta segíteni. 37 éves volt, és egy kisfiú anyukája.

Tudok erről a tragikus esetről, amely sajnos egyáltalán nem egyedülálló.

A múltkor véletlenül túlöntöztem a konyhánk ablakpárkányán lévő muskátlit. Másnapra egy része lekókadt. Felötlött bennem, hogy végül is a virágok hasonlóan reagálnak a vízfeleslegre, mint az emberi szervezet.

Ez a példa is remekül mutatja be és megerősíti a tényt, mekkora értelmetlenség a túlzott folyadékfogyasztás.

Az ügyes reklámok a sajtóban elsősorban a nőket arról igyekeznek meggyőzni, hogy bőrük megfelelő hidratációja végett igyanak sok folyadékot, mert arcuk csak így lehet szép és ránctalan. Mennyire igaz ez az állítás?

Stanley Goldfarb és Dan Negoianu, a philadelphiai Pennsylvaniai Egyetem professzorai szerint nincs mögötte semmiféle tudományosan megalapozott bizonyíték. Ezért egyáltalán nem indokolt, hogy a mérsékelt égövben élő egészséges ember naponta megigyon több mint két liter folyadékot. Jana Hercogová professzor asszony, a Károly Egyetem dermatológiai klinikájának főorvosa is megerősítette, hogy nincs olyan kutatási eredmény, amely alátámasztaná azt a feltételezést, hogy a mértéktelen vízivás használ az arcbőrnek.

Akkor tehát mennyi folyadék javasolt naponta egy egészséges felnőttnek?

Mindenki akkor igyon, amikor szomjas, és annyit, amennyi oltja a szomját. Ez a múltban mindig is így volt; megerősítik az idősebb kort megért emberek, de a középkorúak és a volt élsportolók is hasonló véleményen vannak. A híres cseh futó, Emil Zátopek négyszeres olimpiai bajnok, aki 18 világcsúcsot állított fel, nem követett semmilyen különleges előírást arra vonatkozóan, mikor és mennyi vizet igyon. Jómagam fiatalkoromban röplabdáztam, két évig tagja voltam a Dukla Kolín csapatának, több világbajnokkal játszottam együtt. Ám az edzőnk soha nem kényszerített ránk valamiféle kötelező vízivást. A féktelen ivás hívei mintha megfeledkeznének arról is, hogy az ember szervezete legalább egy liter folyadékot választ ki a táplálékból – főleg gyümölcsökből, zöldségekből és levesekből –, valamint a szénhidrátok, zsírok és fehérjék lebomlása folyamán is keletkezik víz.

Charles Dischmann, a Nagy szomjúság című könyv szerzője, aki szintén élesen kritizálja az emberek feleslegesen sok folyadékfogyasztását, többek között ezt írja: „A palackozott víz a világ gazdaságának a karikatúrája.”

Megdöbbent, amikor látom, hogy az utcán, a metróban, az előadásokon, sőt mi több, már a színházakban is sok ember iszogat PET-palackból, amelyet persze mindig magukkal hordanak. Nem vagyok a természetes szomjúságon alapuló rendszeres vízivás és folyadékpótlás ellen, de múltkor a prágai Nemzeti Színház egyik operaelőadása szünetében láttam egy elegánsan öltözött hölgyet, aki egyik kezében márkás retikült, a másikban pedig vízzel teli PET-palackot szorongatott. És persze nemcsak a pacienseimnél látok duzzadt szemhéjakat, hanem sok más nőn is a városban. Pedig már jól ismert, milyen katasztrofális következményeik vannak az egyszer használatos palackoknak – és egyáltalán a műanyagoknak – környezetünkre s az egész gyönyörű bolygónkra nézve.

Percenként egymillió műanyag flakont adnak el a világon. Ám csak hét százalékukat hasznosítják újra, a többi mind az óceánokban köt ki – évente már több mint nyolcmillió tonna műanyaghulladék kerül oda! Az Ellen MacArthur Alapítvány felmérései kimutatták azt is, hogy többek között a túlzott vízivás miatt is a tengerekben-óceánokban 2050-ben több lesz a műanyaghulladék, mint a hal.

A rendszeres halfogyasztóknak pedig számolniuk kell azzal, hogy a halhússal együtt egy csomó műanyaghulladék is bekerül a szervezetükbe.

Belgiumban a Genti Egyetem tudósai kiszámították, hogy akár évente tizenegyezer műanyagrészecske is bekerülhet azok szervezetébe, akik sok halat esznek. A plymouthi egyetem szakembercsoportjának kutatása szerint a Nagy-Britanniában fogott halak húsának már az egyharmadában található műanyaghulladék.

És ezek a flakonok, különösen nyáron, az ivóra is veszélyesek lehetnek.

Tudjuk, hogy semmilyen ételnek sem tesz jót, ha sokáig műanyag edényben tároljuk. Így van ez a vízzel, ásványvizekkel és üdítőkkel is. Különösen veszélyes, ha valaki a napon vagy felhevült autóban hagyja ezeket a palackokat, mert ilyenkor a hő hatására káros anyagok, köztük rákkeltőek, oldódnak ki belőlük, a mikroorganizmusok elszaporodásáról nem is beszélve. Ebből következik, hogy a nem erre gyártott palackok újratöltése is veszéllyel jár.

Milyen kedvezőtlen hatásokat fejtenek ki a műanyagok az egészségre?

Sherri A. Mason, a New York-i State University kémiaprofesszora, a mikroműanyagok jeles szakértője szerint miattuk a lányok a szokásosnál hamarabb kezdenek el menstruálni, ennek pedig a petefészek- és mellrák gyakoriságának növekedése lehet a következménye. A férfiaknál pedig, szintén a kamaszkor korai kezdete miatt, csökken a sperma mennyisége és sűrűsége. Továbbá, a műanyagokban található biszfenol már alacsony koncentrációban is megnöveli a cukor-, szív- és érrendszeri, valamint daganatos betegségek kockázatát. Ám ez csak egypár példa a sokból.

Miben látja a kiutat?

Az lenne az ideális, ha az emberek egyáltalán nem vásárolnának PET- és más műanyag palackokban lévő vizeket és üdítőitalokat. És ha mégis, akkor csak olyan flakonokba töltötteket, amelyeket újra lehet hasznosítani. Hiszen mindannyiunk feladata, hogy környezettudatos életmóddal megakadályozzuk a műanyaghulladék bolygónkon való további, veszélyes és pusztító felhalmozódását.

Kubány Éva

A teljes cikk a Vasárnap 34. számában jelent meg!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?