Kép: Benkő Tímea, Csanda Tamás
Szlovákia legnagyobb magyar falujában, Tardoskedden július második hete a Huncutka kalandtábor ideje. Már ötödik éve.
Idén harminchat huncut táborozó költözött a Vila Yellow épületébe. Régi pajtások találkoztak, új barátságok köttettek. Még ki sem pakoltak a táborlakók, Petrík Lilla arcfestő már várta őket. Hamarosan számos egyszarvú, Minnie Mouse, pillangó, kommandós, ördög szaladgált az udvaron. Amint elkezdődtek az ismerkedős játékok, Tomi bohóc (Bernáth Tamás) csatlakozott a vidám társasághoz. Nevettetett, cigánykerekezett, vicces lufiállatkákat varázsolt mindenkinek a kezébe. Később Pócs Tamara és Babiák Máté Európa-bajnok táncosok swing- és rock and roll-bemutatót tartottak, majd sötétedésig együtt ropták a gyerekekkel.
Másnap reggel alig fejeztük be Stancz Aliz segítségével a fagyöngyökből fűzött kulcstartókat, már itt is volt Huncutka a Vasárnapból és segítői: Mayer-Ázsoth Réka és Mezei Nagy Edit. A vidám társaság percek alatt lelkes grafikusok csapatává változott, hogy ötletes kollázsokat készítsen a Huncutka rovat számára. Ennyi munka után jólesett a helyi termálfürdő vizében a délutáni lubickolás.
A harmadik nap délelőttjén konditeremben tettük próbára izmainkat, Udvardy Kiarával zumbáztunk. Az óriás pexeso segítségével memóriánkat fejlesztettük, és végre mindenkinek a nevét hibátlanul megtanultuk. Délután cserkészjátékokat játszottunk a sportpályán, majd a fiúk fociztak, a lányok pedig addig ugráltak az öntözőberendezés körül, míg mind egy szálig csuromvizesek nem lettek.
Szerdán honismereti gyalogtúrát tettük a halastóhoz, megérkezve Hanzelik Veroni fogadott, és izgalmas kincsvadászatra invitált. Katonai teherautóval utaztunk a helyi tűzoltóállomásra, onnan pedig Szekan László állatsimogatójába. Finom őzgulyása után mind a tíz ujjunkat megnyaltuk. Maradtunk volna még szívesen, de a Palomino lovardában már felnyergelve vártak a paripák, hogy meglovagoljuk őket. Ez a nap hosszan az éjszakába nyúlt, mert koromsötétben kezdődött a bátorságpróba. Szerethető szellemek vártak egy-egy állomáson, a sikításokra sorra gyúltak a fények az ablakokban.
Csütörtökön reggeli után Furuglás Irén fogadott bennünket otthonában, megmutatta, hogyan szőtték a régmúltban kézzel a szőnyegeket, majd mi is kipróbálhattuk a szövőszéket. Továbbutaztunk a múltba: kezdődött a parasztolimpia. Gumicsizmában botladoztunk, talicskában toltuk egymást – néha ki is borítva a másikat. A nap fénypontja azonban a habcsúszda volt. Ennél vidámabb, önfeledtebb vizes játék nem is létezik.
A péntek délelőttöt a tájházban töltöttük, ahol Bencze Anna volt a kalauzunk, majd Kiss Gizellával papírból kosarakat fontunk. Délután izgalmas csapatjátékokat játszottunk. Az esti búcsúbulira Csirik Ági néni akkora tortát sütött, hogy meg sem bírtuk mind enni. Pedig igazán finom volt.
Nagy csatákat vívtunk csocsóban – még vezetőink is –, léghokiban, állandóan foglalt volt a trambulin, a bábszínház, rengeteg művészi rajz született, sokat társasoztunk. Megismerkedtünk Tardoskedd nevezetességeivel, szabadtéri kondigépeken tornáztunk, Bögi Bélának köszönhetően pónifogaton kocsikáztunk. Unalommentes napok voltak. Mégis úgy éreztük, kevés ez az egy hét, jó lenne még együtt, ezért két héttel később visszajöttünk, és tartottunk egy utóbulit.
Ekkor már javában tombolt a kánikula, így elsősorban vizes játékokat játszottunk, de azért a kézműveskedésre is jutott idő. Kacsinecz Szilvia megismertetett bennünket a szalvétatechnikával, este mindenki egyedi képpel térhetett haza. Sokat bolondoztunk, játszottunk, versenyeztünk, biztos, hogy jövőre sem hagyjuk ki ezt a nagy kalandot.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.