Önök írták

Ad: Papok, akik nem keresztelnek

Kedves Hermina! Nem vagyok szakember, csak mint egyszerű hívő próbálok felháborodott levelére válaszolni. Az igazság odaát, azt itt hiába keresi, és az éremnek mindig két oldala van. A papok pedig mindig a hívők igényeit hivatottak kielégíteni, de mivel ők is emberek, tévedhetnek. Papja válogatja. Nem írja, hogy kisebbik fia miért nem volt megkeresztelve, de szerintem ha egy hívő katolikusnak gyereke születik, még újszülött korában megkeresztelteti mindenféle mérlegelés nélkül. Később pedig kézen fogva – nem küldve – együtt járnak vasár- és ünnepnapokon a szentmisékre, de sajnos, még ha így teszünk is, felnőtt korukra nagy a lemorzsolódás. Majd ha eléri a kort, mikor elsőáldozáshoz járulhat, a szentséget csak akkor veheti fel, ha kellően fel van rá készítve. Nem tudom, egy felnőtt fiatalt miért akar megkereszteltetni. Neki ebben már önállóan kellene döntenie, hogy egyáltalán akar-e az egyház tagja lenni. Ehhez nagyon egyszerű a képlet. Ahol tanul vagy dolgozik, ott kell találnia egy papot, aki felkészíti, mert gondolom, Ön is tisztában van azzal, hogy hitünk alapigazságait minden hívőnek illik tudnia. Pontosan ideillő egy eset a családunkból. Legidősebb unokám, aki júliusban diplomázott, októberben lesz keresztapja egy volt diáktársának. Őt sem a szülei kereszteltetik meg, hanem saját magának kéri a keresztséget. És őszig tanulja azt, ami valamilyen oknál fogva kimaradt a gyermekkorából. A keresztszülő pedig azért fontos egy friss keresztény életében, mert támogatja, megerősíti, ha elbizonytalanodik, segíti a hit útján. Ön is nyugodjon bele a jelenlegi helyzetbe, mert biztosan van valami hátráltató ok, ha már három pap is azt mondja, hogy a keresztelő csak márciusban lehet. Gondolja meg, ha csak valamilyen klub tagja akar lenni, ott is megvannak az előírások, a szabályok, amihez minden tagnak igazodnia kell. Az egyház pedig sunyi módon hallgasson, és a jövő-menő tagok fogják megszabni, hogy nekik mikor és mi a jó? Itt is vannak szabályok, melyeket be kell tartani, mert a hívő hiszi azt, amit a Hiszekegy megfogalmaz, még akkor is, ha nem látja, hiszen azért hívő. Jézus is felnőtt korában keresztelkedett meg, de őt szülei bemutatták a Templomban, és Ő Isten fia volt. Vele kezdődik az Újszövetség, ami ellene mond az ószövetségi fogat fogért, szemet szemért gyakorlatnak. Ő azt mondja, hogy szeresd felebarátodat, mint önmagadat. S Ő volt az is, aki nagyobb volt Keresztelő Szent Jánosnál, mégis belemerült a Jordánba, hogy megkeresztelkedjék, és alázatot mutasson nekünk is. Neki keresztapára nem volt szüksége, mert felette galamb formájában megjelent a Szentlélek – a harmadik isteni személy –, és szózat hallatszott az égből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok.” Kedves Hermina, imádkozzon sokat fiáért, hogy sziklaszilárd hitű hívő váljék belőle, akire lehet építeni, és akire szülei büszkék. Kívánom, hogy találja meg azt a jézusi békét a szívében, amit a világban nem lehet sem megvenni, sem megszerezni, csak ott, ahol a mai napig Jézus igéit, csodás tetteit és végtelen irgalmát hirdetik. Bízzon Benne! Ő értünk jött, bűnösökért. Tisztelettel:

Bugyi Mária, Nagymácséd

Krisztus teste

Sokan könnyedén kidobják a másnapra vagy harmadnapra megmaradt ételt. Üzletben, bevásárlás közben megáll az ember esze, hogy főképpen az utóbbi időszakban mennyire felmentek az élelmiszerárak, olvastam, hogy a környező országok közül nálunk a legdrágább. Vajon mennyit dobnának ki akkor, ha itt lenne a legolcsóbb? Úgy lenne helyes és gazdaságos, ha mindenki annyit venne, amennyit elfogyaszt, se többet, se kevesebbet. Jól emlékszem, gyerekkoromban minden házban volt kemence. Kemence, ahol minden héten szombaton sütötték a kenyeret. Annak volt ám csak jó illata! A mai ember már elképzelni sem tudja, hogy milyen. Szinte harapni lehetett. Olyan nagy kenyeret sütöttek, amekkora volt a család. Sok helyen három generáció élt egy fedél alatt. Kenyeret soha, még egy morzsányit sem dobtunk el. A kenyér szent volt a szó legszorosabb értelmében. Úgy, ahogy a pap mondja áldozáskor, mikor az áldozó szájába teszi az ostyát: Krisztus teste. A kenyeret valóban Krisztus testének tekintették, és úgy is bántak vele. Talán azért is, mert nem az üzletben vették, de még csak a hozzá való lisztet sem. A gabonával, melyből a lisztet őrölték, majd a kenyeret sütötték, nagyon keményen megdolgoztak. Az üzletekben csak sót, rizst és fűszereket árultak. A háziasszonyok, amikor fáradtan hazaértek a mezőről, gyorsan megfogtak az udvaron egy csibét, levágták, megkopasztották, azt főzték meg. A frissen vágott állat húsából sokkal finomabb étel készült, mint manapság, az üzletben vett csirkééből. Kidobni, akár csak egy darabkát is, Isten elleni vétek lett volna.

Vass Tibor, Köbölkút

Ad Elnöknek lenni élvezet

Július 29-én kezdem írni ezeket a sorokat, amikor is egy pontban – fókuszban – találkoztak bizonyos történések, leírt és elmondott témákról, mégpedig pozitív értelemben. Az első a Vasárnap vezércikke (22. szám). Olyan szívbéli szavakkal illette a frissen felavatott államelnököt, hogy szebben, találóbban senki sem méltatta egyik médiában sem. Szívből köszönöm!

Úgy készül ez az én levelem, mint a Luca széke, pedig jócskán más évszakban vagyunk. Ha politizálni akarnék, még mindig csak az újságok szerint tájékozódva, a magyar pártok kiváró taktikája van napirenden. Mondják is, hogy „büszke magyar”! Persze, ez magában véve nem volna baj, mert legyen is büszke történelmére, elődjeire, nagyjaira, hiszen az egész világon ismertek, szoktuk mondani, mint ahogyan ezt mondja minden nemzet a fiaira. Vigyázzunk azonban ma is, nehogy negatív megvilágításban kerüljünk ebbe a körhintába, mert az utódainkról van főleg szó ezzel kapcsolatban, nehogy megszakadjon a fonál.

Most azonban itt, Gömörben Gombaszög körül forgott a világa. Én is elindultam, hogy felkeressem Orosz Örsöt, helyette az édesapjával, Előddel hozott össze a sors, akit még nem ismertem. Mit ad Isten, a megszokott, Vasárnapban is használt bemutatkozással – Bokros Gyula, Szilice szülötte, Vígtelke lakosa, Gombaszög szerelmese – parolázva, felcsillant a szeme: hiszen én téged ismerlek, olvaslak a Vasárnapban! Olyan melegség öntötte el a szívemet, sőt lelkemet, hogy ilyen összekötő kapocsnak lehetek a részese. Köszönet ezért is a Vasárnapnak.

Amilyen témával kezdem, olyannal fejezem be. Az újságokból értesültem, hogy Gombaszögre látogat a köztársasági elnöknő is. Na, mondom hősiesen, ha már ilyen közel lesz, ne csak a versem, rímelősdim mögé bújjak, amit el is küldtem neki, személyesen is átadhatnék egy szál rózsát. Először jó gondolatnak nézett ki, a kurázsim is megvolt hozzá, de minél közelebb volt a dátum, annál inkább szállt inamba a bátorságom. Egy az, hogy nékem Gombaszög már inkább nosztalgia, a régi fényében tündökölve kezd generációs problémává válni, na meg a köztársasági elnöknő egyidős a lányaimmal, úgyhogy letettem a szándékomról, pedig 17 éves fiú unokám még azt is felajánlotta, hogy ő átadja azt a szál rózsát. Az ő nevében is búcsúzom.

Bokros Gyula, Vígtelke

Ad Bunkóké a világ?

Én mint a Vasárnap olvasója fogtam tollat, hogy írjak önöknek e miatt a cikk miatt. Szeretném a hölgynek megírni, hogy ha nyolc évet élt Budapesten, miért gondolja, hogy Orbán a gyűlöletet választotta, hisz ő az, aki a magyar emberek érdekeit képviseli, még a határon túliakét is. Még megértem, hogy Mečiart bunkónak nevezi, de Ficót, Kaliňákot és a többi maffiózókat mért nem nevezi meg, akik gyilkoltattak? Ez talán ön szerint rendes ország? Vagy magának Gyurcsányék a jók, aki az emberekbe lövetett? Én abban egyetértek, hogy Szlovákiának egy tiszteletreméltó, becsületes elnöke lett Čaputová asszony személyében, nem olyan, mint Gašparovič. Nézze meg, hogy Magyarországon mit csinálnak a DK, a Jobbik, a Momentum, az MSZP és az LMP politikusai. Ha ezek kerülnének hatalomra, megnézhetnénk Magyarországot. Tisztelt hölgyem, én olvasom a sajtót is, de mindig a Fidesz–KDNP-t ostromolják, akik tesznek a hazájukért. Én szívesen olvasnék már olyat is, ha a szlovákiai politikusokról írnának, vagy talán félnek? Tisztelettel:

László Fülekről

Kedves László Fülekről!

Bár New York-i munkatársunk, Molnár Miriam nem szorul a védelmemre, az egyszerűség kedvéért mégis én válaszolok most Önnek. Természetesen mi, ahogyan ő sem, nem ostromolunk senkit és semmit. Főleg nem pártokat, hiszen azokat különféle emberek alkotják, mindegyikben van ilyen is, olyan is. Ami a naplóíró véleményét illeti, mert ez a műfaj, ez a rovat személyes véleményeket közöl, az is csak a jelenlegi államférfiakat sorakoztatja fel, és nekik sem a jótetteiket, hanem az egyre eluralkodó viselkedési mintáikat, amelyek nagy hatással vannak mindnyájunk viselkedésére a mindennapokban. Mert teszem azt, ha egy képviselői kérdésre egy miniszterelnök arrogánsan azt válaszolja, hogy boldog karácsonyt, vagy nőügyekkel nem foglalkozom, és ez nekünk tetszik, akkor a hivatalban, amikor ügyeinket intézve hasonló frappáns választ kapunk egy köztisztviselőtől, majd akkor is mosolyogjunk egy nagyot. Gyurcsány és Fico már nem miniszterelnök, Kaliňák pedig soha nem is volt, talán ezért nem róluk szólt a vélemény. Ha abban egyetért, hogy Szlovákiának egy tiszteletreméltó elnöke lett Čaputová személyében, akkor azt is értenie kell, hogy mit kifogásol a szerző. Nem véletlen, hogy most kapott az elnök asszony egy rangos díjat Svájcban, éppen az Európai Politikai Kultúráért díjat. Egyébként pedig írunk mi szlovákiai politikusokról is, félnivalónk sajnos tőlük lehet a legkevésbé. De nem, nem félünk, ezt az is bizonyítja, hogy mi mindig aláírjuk magunkat. Ahogy Molnár Miriam az említett naplójegyzetében, úgy most én is, tisztelettel Ön iránt:

Cs. Liszka Györgyi

A kassai Korzó divatja

A kassai Korzó divatját a kassai városi napok alatt akarták a rendezők bemutatni a történelmi, óvárosi Fő utcán, ám a rossz időjárás miatt egy későbbi, szép napsütéses időben került rá sor, Miloslava Hriadelová kurátorságával. A divatbemutatón megcsodálhattuk ük- és nagyanyáink viseletét, édesanyáink öltözködése már közelebb volt a mostanihoz, szóval, láthattuk a divat fejlődését a múlt század 20-as éveitől máig, a lyukas farmerig. A harminc fiatal manöken, akik ezeket a ruhákat felvonultatták, a kalapkákban, retikülökkel és egyéb divatos kellékekkel szépek és kecsesek voltak, főleg a férfiak tetszését váltották ki. A divatbemutató korabeli zenei kísérettel és Hriadelová szakmai magyarázatával zajlott. Tibor Apa Egry régi disc jockey konferálta fel a jeleneteket, sokszor szót kaptak a sok mindenre még emlékező kalapkészítők, divattervezők. Nem mindennapos rendezvény volt, az biztos.

Ha már a Korzónál tartunk, ejtsünk néhány szót a múltról és a jelenről. Ahogy a szüleim elbeszéléséből tudom, Kassán két korzó volt, a Fő utca jobb oldalán a Dóm és az Andrássy-palota között az „úri korzó”, az utca e részének a bal oldalán a „bakakorzó”. Az úri korzó az uraké és úri hölgyekké, a bakakorzó a katonáké és a cselédeké volt. Maga a sétálórész egy 10-15 méter széles járda, a sétálás jobb irányba körös-körbe haladt. A második világháború után a bakakorzó megszűnt, így csak egy maradt, a néhai úri. Nagyon jó volt hétköznaponként késő délután, estenként és vasárnaponként majdnem egész nap ott sétálgatni, bemenni a cukrászdákba, sörözőkbe, mindig lehetett találkozni ismerősökkel, barátokkal, mindenki ismert szinte mindenkit.

A múlt század 60-as éveitől már kevesebb szót lehet ejteni a divatról, megszűntek a szabóságok, alacsonyak voltak a bérek, egyre terjedt a konfekciósáru-kínálat, mi, diákok valamilyen állami ünnepség után sokszor a kék inges, fekete nadrágos ČSM-es (Československý sväz mládeže, azaz Csehszlovák Ifjúsági Szövetség) kötelező egyenruhánkban korzóztunk.

Aztán a 70-es és 80-as években a vasgyár vonzásában felépültek a panel lakónegyedek, sokan odaköltöztek a belvárosból, ahonnan folyamatosan kivonták először az autó-, majd a villamosforgalmat is. Változtak az életkörülmények is, a sok munka, a rohanás, a kevés szabadidő következtében az emberek lassan leszoktak a korzózásról, holott az egész 1 km-es Fő utca kizárólag sétálóutca lett. Sajnos, a korzó hiányzik, s ma már csak nosztalgiázni lehet.

Buday Ernő, Kassa

Nyárköszöntő Borsiban

Július 5-én került sor Borsiban az idei nyárköszöntőre. Az időjárás is kegyes volt hozzánk, sőt a szúnyogok sem csíptek. Pénteken 16 órától kezdődött a rendezvény, melyre községünk minden lakosát szeretettel várta a rendezőség, mégpedig gyönyörű környezetben, hisz az egykori amfiteátrumot felújították. Mindenképpen méltó nyárindító volt tehát. Mindenkit jéghideg kólával és sörrel vártak, ezt az önkormányzat állta. Volt főzés is. 12 katlanban rotyogott a kóstolnivaló, melyhez az alapanyagot szintén a hivatal biztosította, és élő zene gondoskodott a jó hangulatról. A kicsiknek bábszínházi előadás, majd tűzoltókocsi bemutatásával kedveskedtek. Sokan az esti Indul a bakterház című film vetítésére is ott maradtak. Köszönjük ezt a szép napot a község vezetőinek, és kívánjuk, hogy munkájuk minden téren sikeres legyen.

Figura Katalin, Borsi