Ünnep

sz

Évről évre visszatérnek, meghatározott rendben, ritmusban, rítussal. Igaz, másként ünnepeljük a közösségi, a családi, népi, nemzeti vagy vallási ünnepeinket. Miért?

Lehet, hogy furcsa a kérdés, de felteszem: Kihívást jelent-e számunkra az ünnep? Ahhoz, hogy ne csak kérdezzünk, hanem választ is kapjunk és adjunk – őszinte, valós választ –, mernünk kell szembenézni önmagunkkal. Hiszen amikor ünnepelünk, valójában nem magáról az ünnepről van szó, hanem elsősorban rólunk. Egy-egy ünnep egy-egy eszményt, életstílust, életformálást állít elénk, szabályokat rögzít. Ezért nagyon dicséretes, ha az ünnep szabályai szerint vágyjuk formálni életünket, mely tele van szokásokkal, ezek megtartó és megőrző ereje köztudott. Megvannak a sajátos istentiszteleti, liturgikus szokásaink, a társadalmi és közösségi életünk hagyományos gyakorlatai, szervezeti keretei. Ilyenek többek között az óvodai és az iskolai beiratkozás, a cserkészfogadalom, az elsőáldozás, a bérmálkozás, a keresztségi fogadalom megújítása, a konfirmálás, az esküvő, a diplomaátadó vagy a temetés. Mindennek megvan a sajátos sorrendje. Hosszan sorolhatnánk, mi minden van jelen életünkben a hagyomány alapján, megszokásból, vagy éppen a szokásjog szerint.

Ennek kapcsán tovább kérdezhetünk: hol vannak az eszményeink? Egyáltalán vannak-e még eszményeink? A hagyományaink természetszerűen a múlthoz kötnek, nélkülük gyökértelenek volnánk. De nem elég csak hátra nézni. Aki nem néz előre, a lába alá, könnyen elesik. Eszményeink előre mutatnak, a jövő felé fordítanak. Élők-e az eszményeink? A kérdések kérdése: kit keresek? Az Örökkön Élőt, Istent vagy az élettelen semmit?

Lehetnek kételyeink. Márai Sándor Naplói tanúsítják, hogy állandóan olvasta az antik és modern gondolkodókat, filozófusokat és természettudósokat, a század derekán divatos egzisztencialistákat. Bírálta, joggal, egyes „hívők” babonás, torz istenképét. Sokszor reflektált nagy gondolkodók istenhitére, és vizsgálta, hogy mit is hisz ő maga. Márai hitt a személyiségben, a személy méltóságában, önmagában, a gondolatban, a szépségben, főleg az Életben. „Hiszek egy életet, életet, életet, most és mindörökkön örökké.” (A delfin visszanézett, 22.). Részben Nietzschét és Rilkét követve csak ezt a földi életet hitte, bár szomjazott valami örököt. „A halált – mint a világegyetemet – nem lehet értelemmel megközelíteni. Nincs ’értelme’. Csak van, mint a föltétlen tények, értelem nélkül.” (Napló, 1976–1983, 114.) Márai, amikor a nyugati irodalom felbomlásáról elmélkedik, megjegyzi: „hit nélkül nincs irodalom”, majd így folytatja: „Pascal még hitte, hogy az emberi szív a megismerési képesség egyik legfőbb szerve, mint az értelem, aztán a látás, hallás, tapintás és ízlés. Az ember nemcsak értelmével, hanem szívével is felfedezi a tünemények és térfogatok értelmét… így hitte. Pascal nagy költő volt, nemcsak tudós: a szívével is gondolkozott, amikor a számok és a végtelen törvényeit kutatta” (Föld, föld, 209.) De idézhetnénk Antoine de Saint-Exupéryt is „Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.”

Pontosítsunk – írja Szabó Ferenc jezsuita szerzetes. Valójában Pascal az istenmegismerés, nem pedig a fizikai világ megismerése kapcsán beszél „szív”-ről. Ezt a sajátos intuíciót – miként Prohászka is Bergson nyomán – a francia gondolkodó megkülönbözteti az okoskodó értelemtől, vagyis a racionalizmus bizonyos egyoldalúságára hívja fel a figyelmet. Mert a szívnek megvannak az érvei, amelyeket az ész nem ismer. (A franciában szójáték:„Le coeur a ses raisons que la raison ne connait pas”). Ez egyébként ágostoni gondolat: mivel Isten maga a Szeretet, a szeretet az a szem, amellyel „megláthatjuk” = valamiképpen megismerhetjük Őt. Márai túlságosan az eszére hagyatkozott, racionalista volt. Bár másutt rokonszenvvel idézi az intuíciót hangoztató Bergsont, amikor a racionalista Bertrand Russellt bírálja, és a misztika lehetőségét nem zárja ki: „Bergson szava villan fel: az értelem nem az egyetlen lehetőség a metafizikai valóság megközelítésére.” (Napló, 1976–1983, 126.)

A Szent Ágoston-i „Nem keresnél, ha már valamiképpen meg nem találtál volna” érvényes mindnyájunk életére. Amikor fölhagyunk a szüntelen kereséssel, a szó szoros értelmében igénytelenekké válunk. Rendkívüli igényességet jelent az Isten keresése: nem elégedhetünk meg akármivel, nem érhetjük be bálványokkal… Nincsenek-e mégis ott a bálványok az életünkben? Az Isten-szolgálatnak semmit elébe ne tegyetek! Szokásainkhoz ragaszkodunk-e, vagy eszményeinkhez? Mindenkiben Krisztust lássunk? Vajon életformáló erő-e ez az alapelv a mi számunkra?

Eszményeinket mindig csak távolról közelítjük, szokásaink azonban erőfeszítésünk nélkül is ránk telepedhetnek. Jó lenne, ha ünnepléseink fölszólítások, kihívások lennének arra, hogy megtaláljuk az összhangot a tradíció és az eszmények között, és lenne erőnk olykor-olykor bevonulva kivonulni önmagunkból, hogy szárnyaló szívvel járjuk az Élet útját!

Amikor ünnepeinkről elmélkedünk, megsejtünk egy nagy Titkot. Megtalálunk egy kulcsot. Az ünnepek ünnepét: a Feltámadást. Jézus amikor meghirdette, hogy van feltámadás, megrendített egy életérzést. (Korzenszky Richárd OSB). A keresztény hit lényege: Jézus meghalt bűneinkért, és feltámadott, örök életet adott.

Márai az Életben hitt, bár az örök életben nem tudott hinni. Reméljük, hogy a „végső éjszakában” amikor önkezűleg véget vetett földi életének, amikor az egyik énje nem tudta, mit tesz a másik, az író nem a semmibe zuhant, hanem az ünnepek ünneplésébe, az isteni Irgalom karjába, aki ezt mondotta: „Én vagyok a Feltámadás és az Élet.”

Szöveg Gábor Bertalan esperesplébános

A teljes cikk a Vasárnap 34. számában jelent meg!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?