Keresztény lélekkel

aaa

Nem gyakran fordult elő a Vasárnap életében, hogy ennyire különleges ünnepi számmal lephesse meg az olvasóit. Annyira különleges, hogy még a megjelenése is az ünnep napjára esik, augusztus 20-át köszöntve a dátumával is. Pontosabban a keresztény (értsd: haladó, nyugati) magyar állam megteremtője, István király előtt tisztelegve, akit minden idők legnagyobb államférfijának tekintenek, hiszen biztosította a magyarok megmaradását, még ha szigorú büntetésekkel kényszerítette is ki a haladást. Majd 1019 éve, hogy megszüntetve a vérségi alapon felépült társadalmi rendet, területi igazgatással elérve a nomád népek letelepedését (értsd: megállítva a migrációnkat), földművelővé tette a magyarokat. Vagyis már az életmódváltás ma divatos fogalmát is gyakorolta. Leegyszerűsítve, neki köszönhető, hogy Magyarország ezer éve a nyugati világhoz tartozik, még akkor is, ha időnként máig fel-felveti a fejét a koppányi Kelethez vágyódás. Tetszik, nem tetszik, európaiak vagyunk, ezer év tapasztalatával és génállományával a legfőbb ideje, hogy európaiként is viselkedjünk. Az istváni örökség, a ránk hagyott tanítások ma is érvényes útmutatást adnak ehhez, bővebben az ünnepi, Szent István-mellékletünkben olvashatnak róla. Ezzel szemben egyre inkább úgy tűnik, mintha Európa ezen fertályán épp a tanításait feledve, azokhoz a módszereihez kezdenének visszanyúlni magukat királynak érző államvezetők, amelyekkel ő az akkor modernebb, területi alapon szervezett rendszert kialakította. Mégpedig hogy a földeket királyi birtokká tette, s azokból juttatott híveinek adományokat, meg még ispánságokat. Persze, már ő sem puszta emberszeretetből, hanem mert jól tudta, ezzel magához láncolja őket, hiszen a tisztségeket ugyanolyan könnyen, mint ahogy jöttek, el is lehetett veszíteni. Akkor szükség volt a hasonló lépésekre az államalapításhoz, viszont, jelentem, az állam áll. Ma, ezer évvel később már nem ez a feladat, már nem ez jelenti a társadalom modernizációját. Mert ma, majd 1019 évvel István megkoronázása után az állam én vagyok, meg Önök, kedves Olvasók, meg mindenki, igyon bár csíki sört vagy ógyallait vagy Coca-Colát vagy bort, akár vizet prédikálva is. Éppen a sokszínűség garantálja az életképességet, na meg bizonyos erkölcsi normák betartása.

És éppen ez az, ami a nyugati világhoz sorol minket is, még akkor is, ha időnként máig fel-felveti a fejét a koppányi Kelethez vágyódás. Aminek bizonyítékát ebben a különleges és egyedi Vasárnapban meg is találhatják, a belecsomagolt DVD-n. Mert az, ahogyan a nyáj őrizte a pásztort azokban az istentelen években a múlt század közepén, ahogy akkor Lukanényén és környékéről összezárt mindenki a papjuk védelmében, az épp azoknak a bizonyos erkölcsi normáknak a betartását manifesztálta, amit európai embernek minden körülmények között, a legnagyobb fenyegetettség mellett is meg kellene tennie. Meg kellett volna akkor is, amikor gázkamrákba küldték a szomszédjaikat, akkor is, amikor marhavagonokba rakva kitelepítették őket, meg akkor is, amikor a tudósaikat, gondolkodó újságíróikat, az állam (én meg Önök, kedves Olvasók, meg mindenki, igyon bár csíki sört vagy ógyallait vagy Coca-Colát vagy bort, akár vizet prédikálva is) érdekeit képviselő szószólóikat ellehetetlenítik. Nem véletlen, hogy éppen ebben a számban ajándékozzuk meg Önöket azzal a dokumentumfilmmel, mely 2018-ban, ezer évvel a koronázás után megkapta a Kárpát-medencei Tudósítók Díját, de a nagyközönséghez még a mai napig nem jutott el. Ön, Kedves Vasárnap-olvasó, a szerzők és kiemelt támogatóink hozzájárulásával velünk megnézheti. A vészterhes ötvenes években a hívek nem engedték letartóztatni szeretett papjukat. A történet nemcsak azért érdekes és igen értékes, mert olyan helyi eseményeket elevenít fel, amelyekről széles e hazában nem is tudtak, hanem mert olyan példát mutat kiállásból, emberi magatartásból, hogy az akár István király Intelmeiben is megállná a helyét. A keresztény ugyanis nem kizárja az érkezőt, hanem összezár a Gonosz ellen.

2019 éve.

 

Elkanyarodva, csetlőn-botlón, gondolataim bölcsőjében mindig ott kísért a régi mise, régi VASÁRNAPi harangok konganak, zúgnak-zizegnek, bólogatnak.

Latinovits Zoltán: Emlékszem a röpülés boldogságára

A teljes cikk a Vasárnap 34. számában jelent meg!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?