A Barcelonát várhatóan nem lehet letaszítani a trónról – indul a La Liga

A Barcelona tavaly tizenegy év alatt a nyolcadik bajnoki címét nyerte, a szezont mégis sokan kudarcként élték meg: a katalán csapat háromgólos előnyről esett ki a Liverpoollal szemben a Bajnokok Ligája elődöntőjében, majd két hétre rá elveszítette a Király-kupát a Valencia ellen. „Nehéz bármit is mondani a tavalyi szezon után, ugye? De én nem bántam meg semmit azok után, amit egy éve mondtam. Bízom ebben a csapatban. Nem kételkedek a játékosokban és a technikai személyzetben sem. Tizenegy év alatt nyolc bajnoki címet nyertünk. Talán most nem értékeljük úgy, ahogyan kellene, de néhány éven belül rá fogunk jönni arra, hogy értékes volt. Mindenki tudja, hogy ez a klub mindig minden trófeáért harcol, és ez idén sem fog változni. Mi mind hiszünk ebben, és készen állunk” – ezzel az üzenettel indította útjára Lionel Messi az új szezont az Arsenal ellen 2–1-re megnyert Gamper-kupa előtt.

A Barcelona kerete csak tovább erősödött a nyáron: érkezett Frenkie de Jong az Ajaxtól, Antoine Griezmann az Atlético Madridtól, és végre Jordi Albának is lett helyettese a bal oldalon, miután 18 millió euróért leigazolták Junior Firpót a Real Betistől. Az egyértelműen kijelenthető, hogy Spanyolországban a Barcelona a bajnoki cím és a kupa legnagyobb esélyese, tekintve a közvetlen riválisok mercátóját, a Bajnokok Ligájában azonban félő, hogy ugyanazzal a problémával kell szembenézniük, amellyel az elmúlt két évben: Ernesto Valverde túlzott pragmatizmusával.

A spanyol edző az előző két szezonban egyaránt háromgólos előnyről esett ki a Bajnokok Ligájában, mivel mind a Roma, mind a Liverpool elleni idegenbeli visszavágón a Barcelonától testidegen taktikával küldte pályára a csapatot. Az előszezon mérkőzésein ráadásul semmi újat nem lehetett felfedezni, a Barcelona játéka még mindig darabos és lassú, Messi nélkül pedig teljesen ötlettelen. Nem véletlen, hogy az amszterdami focisuliban nevelkedett, az Ajax tavalyi meneteléséből oroszlánrészt vállaló De Jong sokszor széttárt karokkal kérte számon új csapattársait, amikor azok nem értették a játékot.
 

Neymar, a lezáratlan ügy

A Barcelona vezetősége gőzerővel dolgozik azon, hogy valahogy visszaszerezze Neymart a Paris Saint-Germaintől. A brazil elkezdte a szezont a párizsi csapatnál, de nyilvánvaló, hogy nem érzi jól magát a francia fővárosban, és visszavágyik Barcelonába. A két csapat között finoman szólva sem jó a viszony, így a PSG akkor sem fogja tálcán felkínálni a világ legdrágább játékosát, ha az a vezetőség tudtára is hozta, hogy távozni szeretne. Bár napi szinten szellőzteti meg a spanyol média, hogy Neymarra az egyik legnagyobb hódolója, a Real Madrid elnöke, Florentino Pérez is igényt tartana, az szinte biztosra vehető, hogy a brazil Barcelonába menne a korábbi csapattársaihoz.

Az átigazolási időszak vége vészesen közeleg, így ha a Barcelona tényleg komolyan gondolja Neymar visszavételét, gyorsan kell cselekednie. A katalánok biztosan nem fogják tudni készpénzben kifizetni Neymar árát, ezért játékosokat vonnának be az üzletbe (Philippe Coutinhót például), vagy kölcsön + kötelező opcióval oldanák meg a helyzetet. A PSG brazil sportigazgatója, Leonardo a napokban azt nyilatkozta, hogy előrehaladott tárgyalásokat folytatnak Neymar eladásáról, de konkrét megállapodás egyelőre nincs.

Baljós előjelek a Real Madridnál

Zinédine Zidane 284 nappal a harmadik Bajnokok Ligája-győzelme után tért vissza a Real Madrid vezetőedzői posztjára, de a csapat az ő irányításával is kellemetlen vereségek sorát szenvedte el az előző szezon végén. A francia állítólag úgy vállalta el a világ egyik leghálátlanabb feladatát, hogy teljhatalmat kap Pérez elnöktől. A Real több mint 300 millió eurót költött a nyáron új játékosokra, az eladások terén viszont nem jeleskedett, mivel több olyan játékos is Zidane nyakán maradt, akire a francia amúgy nem számít – az egyik ilyen Gareth Bale, aki hat év alatt sem szokott bele a madridi életbe, nem beszéli a nyelvet, nincsenek barátai az öltözőn belül, és Zidane is azt mondta róla, hogy az lenne a legjobb, ha mielőbb találna magának új csapatot. És itt el is érkeztünk a problémához: úgy tűnik, hogy senki sem hajlandó megadni Bale-nek azt a fizetést, amit akar, Kínába pedig nem hajlandó elmenni a walesi.

A felkészülési időszakban látottak nem sok bizakodásra adnak okot: a madridiak kikaptak a Bayern Münchentől, ikszeltek az Arsenallal, majd 7–3-as vereséget szenvedtek az Atlético Madridtól, ami attól eltekintve is roppant kínos, hogy Sergio Ramos szerint nekik ez csak egy barátságos mérkőzés volt, az Atlético számára viszont felért egy döntővel. Az új sztár, Eden Hazard megítélése egyelőre vegyes, a belga biztosan óriási erősítés lesz, viszont még mindig azzal küszködik, hogy leadja azt a hét kiló fölösleget, ami a nyáron felszaladt rá. Zidane dolgát csak tovább nehezíti, hogy az Arsenal elleni mérkőzésen Marco Asensio keresztszalag-szakadást szenvedett, ami miatt várhatóan kilenc hónapot kell kihagynia, azaz szinte a teljes idényt.
 

Jelentősen átalakult az Atlético Madrid

A La Liga óriásai közül egyértelműen az Atlético Madrid alakult át a legjobban a nyáron. Távozott Diego Godín (ingyen), Juanfran (ingyen), Filipe Luís (ingyen), Lucas Hernández (80 millió euró), Rodri (70 millió euró) és Antoine Griezmann (120 millió euró) – csak hogy a legfontosabbakat említsük. Az Atlético kasszájában amúgy is rengeteg pénz van, erre még rájött 300 millió euró, amit azonban sokkal jobban is el lehetett volna költeni a csapat megerősítésére. Az érkezők közül csak a spanyol bajnokságban már bizonyított Marcos Llorente (40 millió euró) és Mario Hermoso (25 millió euró), valamint a 19 éves portugál szupersztár, Joao Félix (126 millió) tekinthető jó fogásnak, a hiányposztokra igazolt Kieran Trippier (25 millió euró), Renan Lodi (20 millió euró) és Felipe (20 millió euró) egyelőre lutrinak tűnik.

A felkészülési időszak jól sikerült az Atléticónak – az különösen nagy örömmel töltheti el a szurkolókat, hogy Félix az összes mérkőzésén parádézott –, de a csapat sikere valószínűleg idén is azon múlik majd, hogy képes lesz-e a Barcelonával párhuzamosan sorra verni a kicsiket – az utóbbi években az Atlético főleg emiatt nem tudta végig tartani a lépést nagy riválisával. Nevekre tehát jelentősen meggyengült Diego Simeone csapata, de az ő nagy erényük sohasem az egyénekben, hanem a rendszerben rejlett, így továbbra is a bajnoki cím egyik esélyeseként kell számolni velük.

Bármikor robbanhat a bomba Valenciában

A Valenciát 2017 óta irányító Marcelino García Toral zsinórban második évben vezette be a csapatot a Bajnokok Ligájába. A spanyol edző januárban a kirúgás szélén volt, de a játékosok és Mateu Alemany sportigazgató kiálltak a tréner mellett. A Valencia ezt követően óriási sorozatba kezdett, és összesen 17 mérkőzésen át maradt veretlen, Európa-liga-elődöntőt játszott, és bejutott a Király-kupa döntőjébe, ahol 2–1-re legyőzte a Barcelonát – 2008 óta ez volt az első trófeája a csapatnak. A nyáron a valenciaiak egy csereüzlet keretében megszerezték a Barcelona tartalékkapusát, Jasper Cillessent és a liga talán legígéretesebb csatárát, a 22 éves uruguayi Maxi Gómezt a Celta Vigótól.

A nyári felkészülésbe azonban alaposan belerondított, hogy a sportigazgató és a szingapúri milliárdos tulaj, Peter Lim között annyira megromlott a viszony, hogy előbbi a lemondását fontolgatja. A hírre az öltöző is felbolydult, mely most azt várja Marcelino mestertől, hogy lépjen közbe, és álljon ki a sportigazgató mellett a tulajdonossal szemben. A lisszaboni túráról hazaérkező játékosok felháborodását az okozta, hogy többen azért maradtak a klubnál, mert hittek a Marcelino–Alemany-páros által felvázolt szakmai tervben. Így, hogy a sportigazgató munkáját a tulajdonos megkérdőjelezi, a lépést a csapat egyértelmű és nyílt támadási üzenetnek veszi. Bár az utóbbi napokban elcsendesedni látszanak a dolgok, az semmiképp sem megnyugtató, hogy az egész ügy feltételezhető kirobbantója, a dörzsölt játékosügynök, Lim személyes jóbarátja, Jorge Mendes továbbra is a klub körül ólálkodik.

A sevillai csapatok küzdhetnek az Európa-ligáért

A Sevilla tavaly kiábrándító teljesítményt nyújtott, a nyári igazolásokat azonban már ismét a régi-új sportigazgató, Ramón Rodriguez Verdejó, ismertebb nevén Monchi intézte. A világ talán leghíresebb sportigazgatója a korábbi spanyol szövetségi kapitány, a Real Madrid kispadján méltatlanul kevés bizalmat kapó Julen Lopetegui kezébe adta az irányítást, akivel feltehetően a liga egyik legszórakoztatóbb játékát fogja nyújtani a Sevilla, amely a Monchira jellemző igazoláspolitikát folytatott, és kevésbé ismert, de más ligákban már bizonyított játékosokat igazolt tucatszámra.

A Sevilla városi riválisa, a Real Betis elveszítette vezetőedzőjét, Quique Setiént, akinek helyét Rubí vette át. A Betis szeretne ott lenni Európában, amihez jelenleg nincs meg a kerete, de a nagyratörő céloknak megfelelően sikerült behúznia a felsőbb körökben is ismert Nabil Fékirt, akiért 22 millió eurót fizetett az Olympique Lyonnak – cserébe viszont elveszítette legnagyobb sztárját, Giovani Lo Celsót, aki a Tottenhamhez távozott kölcsönbe.

A feljutók szerepe

A feljutók közül a Mallorca okozhat meglepetést, amelynek vezetőedzője, Vicente Moreno 13 hónap alatt a harmadosztályból az élvonalba juttatta a csapatot, ráadásul egy olyan kerettel, amelynek a magja ez idő alatt lényegében semmit sem változott (köztük is a legfontosabbak: Lago Junior, Antonio Raíllo és a 35 éves Salva Sevilla). Az Osasuna stadionjában, a spanyol földön méltán híres El Sadarban minden csapat komoly csontdarálóra számíthat, amelyik oda látogat, míg a Granadának azt a színtelen-szagtalan megítélését kellene levetkőznie, amely mindig is jellemezte őt az első osztályban – látva a vezetőedzőt (Diego Martínez) és a játékoskeretet, nem fogadnánk rá nagy összegben, hogy ez sikerül.