Középiskolás koromban volt egy osztálytársam, akivel jól összebarátkoztunk. Belevaló srác volt, de éreztem rajta, hogy valami nyomja a lelkét. Nem beszélt róla, csak egyszer panaszolta el, hogy bántja a szülei válása, és a mostani nevelőapjának – bármennyire jó is hozzá – ő csak egy mostohagyerek, ráadásul lett egy mostohabátyja is. Mondhatnánk, tipikus élethelyzet, manapság nem ritka. De a lelki fájdalomra azóta is keressük a gyógyírt.
Egyik legismertebb bibliai történet e témában az ószövetségi Jákób esete, amikor is a fiatal Jákób családi állapota többnejűségi formát vett fel. Két nőtestvért, Leát és Ráchelt vett el feleségül, majd a meddőségük miatt még két másodfeleséggel bővítette a családját. Így e házasságban több mostohaanya, mostohagyermek és mostohatestvér jelenik meg. Talán nem csoda, hogy sok rivalizálásban és lelki, de testi fájdalomban is részük lett. Az óhajtott gyermekáldás majdhogynem átokká változott, amelynek kicsúcsosodása az akkor még legfiatalabb – sorjában tizenegyedik – fiúgyermek, József sikertelen megölési kísérlete, ugyanakkor sikeres eltávolítása, hiszen eladták idegeneknek. Mert ő volt a kedvenc, a legkisebb, a legmostohább testvér.
A megjelenő lelki fájdalmak gyökere szerteágazódóak: az asszonyok kielégületlen vágya, mely szorongássá, irigységgé és elvakult rivalizálássá változik. A férj tehetetlensége és kimerültsége apai kompetenciavesztéshez vezet. A szeretetre és világos vezetésre hiába vágyó fiak klikkesedésbe fognak, azt lesve, kivel szövetkezhetnének a nagyobb sikerért. Mintha elhitték volna azt, hogy vannak közöttük élősködő mostohák, akiknek a sikere háttérbe szorítja őket, és mintha e személyek ellehetetlenítése és eltávolítása utat nyitna a boldogsághoz. Úgy érezték, a létrejött közösség megfosztja őket valamitől, mégpedig az első helytől. Ez a zsigeri félelem a veszteségtől, elutasítástól és sikertelenségtől igen erős ellenszenvet és irigységet szül.
Valami hasonló mostohasággal találkozhatunk az Újszövetségben is a vallási dimenzióban, főleg a zsidó farizeusok körében, akik attól rettegtek, nehogy valamely más vallási irányzat túlszárnyalja igyekezetüket, mert akkor kiszorulnak vezetői pozíciójukból. Így szigorúan elkülönültek a pogányoktól és a samáriaiaktól is, akikre mostohán tekintettek. Mintha Isten kisajátítható volna. De Jézus tanítványai is hamar beleesnek ebbe a hibába, amikor azt képzelik el, hogy az elhívatásuk miatt másoknál közelebb állnak a mennyei Atyához, sőt egymás között is egy rangsort állítanak fel, hogy ki lehet az első.
Pedig Jézus Krisztus azért jött el, hogy világossá tegye: Isten nem személyválogató! Isten nem bánik velünk mostohán, még ha néha úgy gondoljuk is. Egyikünkre sem mondja, hogy kevésbé volna fontos. Isten befogad és elfogad mindenkit. Jézusban mint egyszülött és egyetlen gyermekében Isten mindnyájunkat magához fogad, hogy gyermekei, egymásnak testvérei legyünk. Jézus halála és áldozata révén úgy tekint ránk az Atya, mint az édesgyermekeire.
Gondoljunk csak Jézusra, aki maga is mostohafiúként tekinthetett volna önmagára, akit a József nevű ács befogadott és felnevelt. Jézus átélte és részese volt annak, hogy a tényeket felülírja a Lélek ereje. Így hozza önmagában a mennyei Atyának üzenetét: Isten kivétel, és személyválogatás nélkül szeret, így szívünkre helyezi, hogy mi is ezt tegyük, főleg azokkal, akik épp olyan közel állnak hozzánk, hogy egy mozdulattal eltaszíthatnánk magunktól őket. „Ha valaki közületek nagy akar lenni, legyen a szolgátok, és ha valaki közületek első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája.” (Márk evangéliuma 10:43–44)
Évek óta nem találkoztam már az említett középiskolai barátommal, de eszembe jut, mennyire nehezen tudott örülni mások sikerének, és milyen keserűen élte meg, hogy a versenyeken mindig csak a második helyet érte el. Azon tűnődöm, azóta hány mostoha szerepbe lépett bele. Vajon rátalált ezeknek a lelki fájdalmaknak a gyógyírjára?
Jézus Krisztus felvállalta helyettünk a második helyet, a mostoha sorsot, az elutasítást, a gyötrődést, az elhagyatottságot, a mostohaságot. Fogadjuk el tőle az első helyet!
Süll Tamás református lelkész, párkapcsolati tanácsadó, mentálhigiénés segítő szakember
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.