Petőfi Sándor utolsó napja

hi

„Ott essem el én, / A harc mezején, / Ott folyjon az ifjui vér ki szivembülˮ – írta Petőfi az Egy gondolat bánt engemet… című szenvedélyes hangú költeményében. Látomása beteljesedett, a segesvári csatában lelte halálát, 170 évvel ezelőtt.

Pontosabban a csata után, 1949. július 31-én, amikor a felbőszült kozák lovasok a magyar sereg menekülő tagjait sem kímélték.

A szabadságharc Petőfijének hiteles képét a poéta, a magánember és a katona hármas helyzetéből közelíthetjük meg. Emberi és költői nagysága életének utolsó szakaszában, 1848–49 eseményei során bontakozik ki a legteljesebben. Nemcsak költője volt a forradalomnak, hanem a harcok közvetlen résztvevője is.

Bem elküldte a csatából

Közismert, hogy 1849 januárjában Petőfi csatlakozott Bem táborához, az erdélyi hadak fővezéréhez. A forradalmár költő és a nemzetközi szabadsághős között szoros barátság szövődött. Bem fiaként szerette Petőfit, őrnaggyá léptette elő, s hogy megóvja a harcok veszedelmeitől, segédtisztjévé nevezte ki. A tábornok parancsa ellenére a költő részt vett a segesvár–fehéregyházi csatában, és huszonhat éves korában hősi halált halt. Halálának, eltűnésének rejtélye kezdettől fogva élénken foglalkoztatta a közvéleményt. A csata után a feszült várakozás hónapjai, évei, majd az egyre fogyatkozó remény évtizedei következtek. Legendák, kitalálások, feltevések, jóhiszemű vagy rossz szándékú mesék születtek a fogoly, a bujdosó Petőfiről. Ennek irodalma szinte áttekinthetetlen. Ha meghalni nem is, de holtan látták a költőt. Erre utal a Petőfi Irodalmi Múzeum régebbi kiadványa, amelyből kivonatot közlünk a költő végnapjairól.

Dienes András író, irodalomtörténész vállalkozott arra, hogy rendet teremt a kusza halmazban, és megpróbálja rekonstruálni azt, ami azon a végzetes napon a költővel történt. Szerinte Lengyel József katonaorvos szemtanúja volt az eseményeknek. Ő 1949. július 31-én kora délután, a fehéregyházi Sár-patak hídjánál pillantotta meg Petőfit, akit már Székelykeresztúrról ismert. A költő civilben volt (őrnagyi egyenruhája még nem készült el). A híd korlátjának támaszkodva figyelte a csatát, közben el-elment, később egy ágyúgolyó közeli lecsapódása után hátrébb húzódott. Bem még délután egykor utasította őt a csatatér elhagyására. Délután öt óra tájt „iszonyú zsibaj, ordításˮ jelezte, hogy nagy baj van: az orosz cári lovasság fergeteges rohama áttörte a gyenge magyar arcvonalat, s bár egy bátor hadnagy maroknyi csapata segítségével egy ideig feltartóztatta őket, ezzel a csata el is veszett.

Meghalni nem látták, holtan igen

Bem táborkarával együtt maga is menekült. Lengyel József, az orvos lovára felugorva elvágtatott. Petőfi futva próbált kijutni a veszélyeztetett területről. A Héjjasfalva felé vezető országúton folytatta menekülését. Lengyel, amikor a falut már jócskán maga mögött hagyva egy útkanyaron túl visszapillantott nyergéből, még egyszer látta a „födetlen fővel, széteresztett ingnyakkal, lengő zubbonyával” futó Petőfit. Nem sokkal később, hat óra tájt valamivel odébb, az Ispánkút nevű forrásnál az országúti üldözésre küldött harcosok egyike feltehetően utolérte, és egyetlen szúrással leterítette a halálosan kimerült költőt. Erre már a másik koronatanú beszámolójából következtethetünk. Báró August von Heydte őrnagy, császári összekötőtiszt aznap 6 és 7 óra között végiglovagolt a terepen, és az Ispánkút közelében egy középmagasnál alacsonyabb, sovány, eltorzult arcú, fekete hajú és szakállú felkelőtiszt holttestét vette észre. Csizmájától és kabátjától megfosztva, finom fehér ingben, fekete nadrágban hevert, mellén vérfolttal. E leírás alapján a Segesvárnál elfogott honvédtisztek már akkor ráismerni véltek a költőre, ugyanígy az 1849 novemberében Heydte őrnagynál személyesen tudakozódó Szendrey Júlia is, főként a ruhadarabok nyomán.

A fenti, vázlatosan ismertetett verziót Dienes András irodalomtörténész évtizedekkel ezelőtt tette közzé. Azóta számos, talán jogosnak tűnő bírálattal illették, de átfogó, cáfoló erejű kritikája még várat magára. Olyan hitelesnek tekinthető adat, amely bizonyítaná, hogy a költő túlélte volna a csata napját, mindmáig nem került elő.

Elméletek és csontvázak

Igaz, például Morvai Ferenc magyarországi nagyvállalkozó többmilliós összeggel támogatott egy kutatást (Megamorv-expedíció), amely során arra a megállapításra jutottak, hogy Petőfi nem halt meg a segesvári csatában, hanem fogságba esett, több száz szabadságharcos fegyvertársával együtt szibériai kényszermunkatáborba hurcolták, és ott lelte halálát, Barguzinban. Ugyancsak hasonló véleményen van Alekszej Tyivanyenko orosz régész és történész, aki könyvében (A szibériai titkos fogoly – Petőfi Sándor Barguzinban) nem kevesebbet állít, mint hogy a magyar költő hamvait Barguzinban találták meg és azonosították. Ez persze csak egy elmélet, amelyet tudományos körökben erősen kétségbe vonnak (főleg, mivel a barguzini csontvázról kiderült, hogy női). Arról, hogy hol is van Petőfi eltemetve, nyilván még sokáig vitatkozni fognak.

Lőrincz L. László regényíró és Kelet-kutató 2011-ben az Origo.hu-nak adott interjújában azt mondta, ő tehet az egész Barguzin-jelenségről. „… egy időben Burjátföldön keresték Petőfi sírját. Én vagyok a hibás abban, hogy ez megtörtént. Burjátföld Mongólia és a Szovjetunió határára esik, ott dolgoztam egy kutatóintézetben egy évig. Felkeresett engem egy folklórkutató professzor azzal, hogy gyűjtött egy csomó mondát, amelyek egy Alekszander Petrovics Petőfi nevű magyar költőről szólnak, aki itt volt Szibériában száműzetésben. Mondott is három temetőt, hogy a legenda szerint hol a sírja. Mikor hazajöttem fél év múlva, szóltam az Akadémia néprajzkutató alelnökének, Ortutay Gyulának, hogy létezik ez a Petőfi-legenda. Ez megjelent egy újságban, és a következő cikk már úgy szólt, hogy én azt a hírt hoztam, hogy megvan Petőfi sírja. Ezután már hiába mondtam bárhol, hogy nem úgy volt. Szerveztek egy expedíciót, és állítólag megtalálták Petőfi sírját egy Barguzin nevű helyen, amiről az egyik legenda úgy szólt, hogy ott van eltemetve…”

Maradjunk tehát abban, hogy mi máig tudjuk és hisszük, Petőfi valóban a harc mezején fejezte be életét, de tegyük hozzá: ezzel az ismert óhajnak csak egyik fele teljesült, a másik nem: a fújó paripák Segesvárnál a magyar szabadságot taposták el, az elesett hősöknek kijáró ünnepélyes végtisztességről még szó sem esett.

Szendrey Júlia Petőfi haláláról

„Az egyház kívánságára részérőli terhelő felelősség elhárítása végett kijelentem, hogy legszorgalmatosabb fürkészéseim és bizonyosságot adó adataim tökéletesen meggyőzének affelől, hogy Petőfi Sándor az erdélyi csatákban elesett. A csatatéreket össze járván, ennek s a külföldről jött több nemű tudósítások következtében ezen meggyőződésemre, ha szükséges volna, lelkiismeretesen hitet is képes vagyok letenni. Ezen állitásom igazsága mellet szól néhány szemtanúnak vallomása, kiket bizonyságtételért bár mikor fölhihatok.

Nevezetesen

Udvarhelyszékben Keresztúron lakó gyógyszerész – kinek nevét ugyan nem tudom, de őt szükség esetében tanúul fölhíni magamat kötelezem – ki azon időben az erdélyi főseregnél lévén: abeli tudakozásaimra ezt felelé: ő Petőfi Sándort azon pillanatban látá utójára, midőn az kozákok által körülvétetve szakasztatott el a futó hadseregtől. Ezentúl többet nem látták s a valószínűség ottani elvesztét bizonyítja, mit még hitelesebbé tesz Udvarhelyszéki katonai parancsnok B. Hayte [!] azon állítása melly szerint ő a csata lefolyta után a csatatért följárván a halottak között talált egy holttestet, mit öltönye és alakja leírásából biztosan lehet férjem, Petőfi Sándorénak elismerni.

Pest, július 21. 1850.”

Nyustyin Ferenc

A teljes cikk a Vasárnap 31. számában jelent meg!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?