Augusztus jelentése fenséges, magasztos, csodálatra méltó. Nem is lehet hát véletlen, hogy a mérsékelt égöv mentén ebben a hónapban mutatja a paradicsom a legszebb arcát. Íme néhány egyszerű paradicsomos tipp a paradicsomi állapotok érdekében.
1. Ne hűtsük agyon!
Ott van a baj, amikor az ember hazaér, rádöbben, hogy ő voltaképp éhes, majd kivesz a hűtőből ezt-azt, hozzá meg paradicsomot. A hűtőben tárolt paradicsom pedig hideg, és ellenszenves tekintettel fogadja gazdáját. Igaz, hogy egy órán belül szobahőmérsékletre kerülne, de mi most szeretnénk enni, mert most értünk haza. Hideg paradicsomot enni pedig nem jó. Ezért ne tartsuk az összeset a hűtőben, hisz elvan ő az árnyékban is, ráadásul akkor mutatkozik meg teljes szépségében, ha szobahőmérsékleten, szobahőmérsékletű késsel szeleteljük, és úgy fogyasztjuk. Mosolyogni fog ránk a paradicsom.
2. Szelet vagy nem szelet?
Sokan megalázzák a paradicsomot azzal, hogy a kisebb példányokat egyszerűen belerakják a szájüregükbe, fogaikkal szétroppantják, a termés leve pedig jó esetben nem röppen ki a rágótérből. Főleg az úgynevezett koktélparadicsom jut erre a sorsra, mely azért oly népszerű újabban, mert mutatós, sok belefér belőle egy dobozba, egyesek szerint pedig édesebb is, mint a többi (igazság szerint viszont csak a bolti versenytársait győzi le édességben). Az ember siet, bedob párat belőle, nem kell bíbelődni a vágással. A paradicsom teljes értékű fogyasztása azonban elképzelhetetlen felszeletelés nélkül: meg kell nézni, mi van belül, hiszen a szemünkkel is eszünk. A felvágott paradicsom ugyanis szép. A felvágott paradicsom ránk mosolyog. Arról nem is beszélve, hogy leve a társaságában levő egyéb komponensek levével kellemes koalíciókat alkot.
3. Olvassunk neki!
Például Jack Kerouactól az Úton című regényt, annak az egyik főhőse úgyis egy Paradicsom. Vagyis egy kamasz fiú, akit Paradicsom Salnek hívnak, és aki 1947-ben elindul New Yorkból barátja után pénz nélkül, busszal, stoppal nyugat felé, a könyv pedig ennek a több évig tartó utazásnak a részleteit írja le, ilyen meg ehhez hasonló mondatokkal: „Most pedig már itt állok Amerika rendíthetetlen rögének legszélén. Valahonnan messzi mögülem a szédült New York hányja barna porfellegeit. A keleti tájban barnaság és szentség uralkodik – Kalifornia fehér, akár a kiteregetett nagymosás, és az esze nem több, mint a mosónéjának. Legalábbis akkor így gondolkodtam.”
4. Vigyük magunkkal!
Paradicsommal utazni jó. Ezt bizonyítja a híres Demikát-dal refrénje is, amely úgy szól, hogy: „Amerika, Afrika, / paradajka, paprika.
5. Keressünk neki barátokat! Vagyis szervezzünk neki rendezvényt (illetve róla, érte, érdekében, apropóján, mentén). Keressünk neki társakat, mint uborka, feta típusú sós sajt vagy mozzarella meg friss bazsalikom meg olívaolaj, aszalt fekete olívabogyó, és ha összeraktuk az aktuális kompozíciót egy tálba, locsoljuk le verjus-vel. Verzsünek ejtjük, és ez nem más, mint kipréselt zöld szőlőfürtök leve. Július vége felé, amikor a termést ritkítják, a leszedett zöld fürtökből levet préselnek, ez a lé pedig savanyú, mint a citromlé. De annál sokkal finomabb és összetettebb. Szódával hígítva is jó nyári frissítő, az ókorban és a középkorban a nyugat-európai konyhákban széles körben használták, esetenként ecet helyett. Aztán felváltotta a citrom. De hát ilyen az élet: egyszer verjus, másszor citrom.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.