Oroszka, ahol az ország lisztjét őrlik

Felállni a gondok súlya alól

Oroszka polgármestere, Nagy Lajos 1998 óta áll a falu élén. Sok változást, nehéz és kevésbé nehéz időszakot megélt, az a fajta ember, akit a munka tart lendületben. Soha nem panaszkodik, inkább megoldást, kiutat próbál keresni. „Ismerem ezt a falut, minden szegletét, minden lakosát, minden örömét, gondját és baját. Sokat változott a világ az elmúlt húsz év alatt: a lakosság is, a gazdasági helyzet is, a körülmények is. Közgazdászként pontosan látom a falunk gyarapodását, az elért eredményeket és a kudarcokat is, mert olyan is volt. Oroszka legnagyobb tragédiája a cukorgyár és a konzervgyár bezárása volt; ez 1894-től 1992-ig termelt, 98 idényt dolgozott végig, hogy aztán a gépek és berendezések ócskavasként végezzék. Ez máig trauma sokaknak, de talpra kellett állni. Tessék elképzelni, hogy a cukorgyár kezdetben százötven, majd aztán már ezer embernek adott munkát. Oroszka így lett afféle proletárfalu. Kis közigazgatási területe miatt, amely alig 911 hektár, nem is fejlődhetett a mezőgazdaság irányába, mint a környékbeli falvak. Itt mindig is az élelmiszeripar volt a húzóágazat: a cukorgyár, a konzervgyár és a malom, meg az 1950-es évektől a nagy gabonaraktár adott megélhetést az embereknek. Meg persze a háztáji, mert a megtermelt zöldséget a helyi konzervgyár évtizedekig felvásárolta. Az én családom is foglalkozott egykor paradicsomtermesztéssel.”

A cukorgyári részvénytársaság terjeszkedése egy malom építését is magával hozta. Ez ma is működik, teljesen automatizált, modern európai színvonalú üzem, és még mindig sok helyinek ad munkát. A munkavállalók nagy része azonban vagy Léva mellett, vagy a közeli magyarországi multiknál, nemzetközi cégekénél tudott elhelyezkedni – tudjuk meg a polgármestertől. „Ma már alig van munkanélküli nálunk. Egyre nehezebb a közmunkaprogramba felvenni valakit, így aztán a falu karbantartása is bonyolultabb. Pedig van mit karbantartani, sok az ingatlanunk. Rosszul éltük meg, amikor bezárt a cukorgyár, de az önkormányzat úgy gondolta, hogy amit lehet, azt vegyük a falu birtokába. Ez helyes döntés volt, végül is ma is ezekre az akkor birtokunkba jutott ingatlanokra épülnek a pályázataink, évekig a később eladottak árából tudtunk fejleszteni. A cukorgyárat is sikerült később eladni, egy pici darab, szennyezés miatt környezetvédelmi szempontból terhelt telek maradt a miénk. Ennek a tehernek a felszámolását idén márciusban hagyta jóvá a kormány, így hamarosan elkezdődhet az egykori cukorgyári kazánokat fűtő mazutnak a talajból való eltávolítása. Egy közel száz éves épületben alakítjuk ki hamarosan a közösségi központot; erre is most pályázunk.

Új tartalom és irány

Kilenc nagy objektum van a faluban, közülük a régi munkásszálló és a kultúrház is a községé. Karbantartásuk, állagmegőrzésük most még tehernek tűnhet, de remélhetőleg hamarosan saját céljainkra tudjuk majd hasznosítani őket. Oroszkán igen gyorsan működésképes lehetne egy ipari park, ehhez kellene befektetőket találni. Nem látom elképzelhetetlennek.” Ám az is lehet, hogy már nem az ipar lesz a kiemelten fontos, hanem másfelé alakul a falu sorsa – vélekedik Nagy Lajos. „Például a csodálatos Garam folyót mint pihenésre és sportolásra igen alkalmas helyet tudom elképzelni: a partján hét hektárnyi olyan terület van, amely községi tulajdon. Talán arrafelé is lehet hamarosan kereskedni.”

Az is érdekes dolog ám – teszi hozzá a polgármester –, hogy Oroszkán a katolikus templom tornya a falué, a templomhajó az egyházé. Most folyik a felújításuk, azon a téren, amelyet nemrég sikerült rendezni. „Így egy csinos faluközpontunk van három emlékjellel: az első és a második világháborúra s az ezredfordulóra emlékeztetnek. Oroszka igazi multikulturális falu, ahol magyarok, szlovákok, romák, sok más egyéb nemzetiség, sokféle vallás és felekezet él együtt. Ebben van talán az ereje ennek a községnek. Egy kicsivel több lelkesedést, aktívabb közéleti szerepvállalást, polgári aktivitást még azért elvárnék. Legyen pozitív a gondolkodás, és ne torpanjunk meg, hanem fejlesszük ezt az ipari községet. A közösséget építi a jövőre százéves labdarúgás, a minden évben megrendezett falunapok és a sok egyéb kulturális rendezvény. Addig jó, amíg van iskolánk, nálunk van a környék szlovákul oktató alapiskolája, a szomszédos Csatán a magyar. Pályázunk minden lehetséges forrásra, minden kis vagy nagyobb beruházásra, amire csak van kiírás; ez kisebb-nagyobb sikerrel is jár, hiszen saját erőből nem tudnánk megvalósítani őket.

Miért jó Oroszkán élni? Mert ez egy érdekes falu sok jó emberrel, színes kultúrával. Szeretni kell Oroszkát, a gondokkal, bajokkal együtt!” – mondta Nagy Lajos polgármester.

Amit Oroszkáról tudni illik

Idén van első írásos említésének 750. évfordulója, ezt is megünnepeli a település a falunapon. A falu területén az időszámításunk előtt 1600 körülre, a középső bronzkorba datált úgynevezett magyarádi kultúra tárgyi emlékeit találták meg a régészek. Egy hamvasztásos temetkezésre utaló sír a korai vaskorról tanúskodik. A hely a római korban is lakott volt, a barbár törzsek Pannónia provincia lakosaival kereskedtek. Oroszka a római légiók kvádok elleni, 172-ben lezajlott híres csatájának egyik felvonulási területe lehetett. A 10. századból szláv–avar népességnek tulajdonított leletek kerültek itt elő. A honfoglalás után a terület a Kacsics nemzetség birtoka, majd a garamszentbenedeki bencés apátságé, később a lévai vár birtokrésze. Esztergom 1543-as oszmán megszállása után sarcolt vidék ez, az 1600-as évek elejéről fennmaradt, hogy bizonyos Aki Ahmat, Deli Bali, Durak nevű török uraké volt.

A cukorgyár 1894-es átadása változtatta meg a falu státusát. Az 1945 februárjában a Südwind – Déli Szél – hadművelet során rendkívül súlyos harcok zajlottak itt, tárgyi emlékeiket ma Oroszka Kolónia településrészén egy nagyon érdekes magánmúzeum mutatja be.

A teljes cikk a Vasárnap 31. számában jelent meg!