Szolláth Dávid: Az úgynevezett igazibb élet

Megint új lakásban. Ki tudja, hányadszor költözik, csak amióta én ismerem. A Határ úti vizes odú az aládúcolt konyhával, ahol azt vette a fejébe, hogy a fűtésen fog spórolni, és mackóban-hálózsákban aludt. Vagy a kiszuperált párizsi mosoda a kurvák pettyezte rue de Clichyn, ahol villanyfénynél fordította Le Notre kertművészeti traktátusát, mert nem lehetett felhúzni az utcára nyíló vasredőnyt. (Mi is volt a címe? Növények őfelsége szolgálatában? Majd megkérdezem.) No meg a vályogház Újpetrin, az ökofaluprojekt és a parasztromantika. Beregi meg a tyúkok, erre a képtelenségre valóban nem volt mentség. Igaz, Újpetrit nem ő, hanem Andi forszírozta, térerőmentes szigetnek nevezte. Remélhetőleg nem jutott a fülébe a gúnynév, amit Viola barátnőnk aggatott rá, mikor szörnyülködve mesélte az első látogatás tapasztalatait: Újputri. 

Ez most végre valami jobb. Igaz, udvari lakás, de meglepően tágas, jó állapotú és öt perc gyalog a Moszkvától. Gyerekesen büszke, mutatja a rigófészket az udvaron, meg a villanymotoros redőnyt. És neki is jobb lesz végre egyedül. Andi a végén szinte elviselhetetlen volt. Jelenetet csinált, mert Beregi egy pohár ásványvizet hagyott az éjjeliszekrényen. Először nem értem az összefüggést. Szénsavas víz volt, magyarázza Beregi, Andi nem tudott aludni a buborékok pattogásától. Felháborodott, mert Beregi madárcsontúnak nevezte Ritát, aki, most, hogy megnyúlt, tényleg nagyon vékony. Ez Andi szerint megbélyegzés, amitől Rita testképzavaros lesz, Beregi viszont nem értette, mi baj a madarakkal. Nem szeret Andira panaszkodni, de a baráti körben terjedtek a pletykák. Andi konyhájában állítólag csak pozitív irányba volt szabad kavarni az ételt, a mikrohullámú sütő használatát viszont a negatív sugarak miatt tiltotta meg. Viola, aki legélesebb kritikusa volt az Andi világképében időről időre felbukkanó furcsaságoknak, azt mesélte, hogy Andi szerint a fejünk fölött elzúgó műholdak elviselhetetlen kerregésétől van migrénje. Hogy már nem is halljuk, annyira megszoktuk. Viola esküszik, hogy Andi ezt a szót használta, „kerregés”. Fejcsóválva ismételgeti rekedt bluesénekesnő-hangján, mint jelentéktelennek tűnő, mégis bizonyító erejű részletet. Mintha ez a szó döntötte volna el számára, hogy kész, vége: Andit elveszítettük. Beregi két kézzel legyint, ahogy szokott. Ez azért túlzás, Viola szokásos kavarása. 

Ezek persze apróságok. Andi, ahogy mindig mondta, igazibb életet akart. Beleszeretett az évfolyam legokosabb fiújába. A jó nevű orvoscsalád gyanakodva fogadta „az állítólag jófejű” lakótelepi kölyköt. Banális egy történet. Becsületére legyen mondva, Andi Beregiért harcolta végig a maga lázadását otthon. Egyetem, Párizs, Brüsszel, kalandok, de aztán öt-tíz év után fogytak az illúziók a valóban okos, de alkatilag karrierképtelen fantaszta mellett. Andi életmódreformokban és divatos bölcsességekben kezdte el keresni a bizonyos „igazibb” vagy „magasabb szintű élet”-et. Különbet annál, mint ami nekik Beregivel és a kislányukkal az ezredforduló Magyarországán adatott. Beregit persze valóban meg lehet unni, ez nem vitás, de azért nem ő tehetett minden bajukról. Andi azt se tudta feldolgozni, hogy Terestyéni professzor lányaként ő csak gyógyszerügynök – ahogy ő mondta, orvoslátogató – lett. Itt is volt tehát némi hiány az elképzelt ideál és a valóság közt. De Beregi sosem tiltakozott elég határozottan a vádak ellen, így aztán az évek során hivatalosan is ő lett minden bajok oka. A veszekedések egyre gyakoribbak és egyformábbak lettek, Rita a galériaágya emeleti zugából és a fokozatosan köré záródó kamaszkori burokból hűvös utálattal nézte rikácsoló anyját. 

Az igazibbnak ígérkező életek általában két-három évig kötötték le Andit. És mindig volt egy főszereplőjük, egy mentor, egy csábító, az Amerikából hazatelepedett öregúr, a neoprotestáns lelkész, a mozgássérült pszichológus. Andi rendszerint intellektuális románcokba keveredett velük, majd rendre csalódott bennük és megtért Beregihez, aki ilyenkor rövid időre visszanyerte a szellemi magasabbrendűség nimbuszát. Hogy ő mégiscsak más, mint ezek a kóklerek, mégiscsak ő az igazi élet. Ez az ingamozgás adta kapcsolatuk alaplüktetését. Az aktuális kapcsolat – Mirko – azonban nem a megszokott forgatókönyv alapján alakult. Tavaly augusztusban Villányban, a Római teraszon, a kardiológiai társaság borkóstolóján, ahol Beregi az épp aktuális alkotói válsága miatt nem tudott megjelenni, Andi engedett a rámenős horvát érsebésznek. Másnap meglepve tapasztalta, hogy nem érez lelkifurdalást. A tanulságot hamar levonta, elváltak. Andi most lenézi a „lúzer exférjét”, akinek viszont jót tett a válás, írni kezdett, és Ritával is többet foglalkozik. 

Beregi helyet csinál az egyik kartondobozon a laptopnak, hogy megmutassa Andi legújabb Facebook-posztjait. Csattog a klaviatúra, ő még írógépen tanult meg gépelni, ujjai nem tudnak leszokni a kalapálásról. Az első képen narancsvörös lángfrizura, pedig régen arra volt büszke, hogy tízezerből egy nőnek van ugyanolyan árnyalatú bőre mint haja. Nem áll rosszul neki, el kell ismerni. A mosolya is igazinak tűnik. Hangversenyen a Royal Albert Hallban. Most úgy látszik, zeneértő lett a horvát pasi mellett. Mirko szerint a romantikával kezdődött a zeneirodalom hanyatlástörténete. Szomorú szmájli. Mirkónak van egy klinikája Eszéken és egy másik Sopron mellett. Beregi egyre gyorsabban scrolloz az időben visszafelé. Borvacsora Badacsonyban, oda Ritát is elvitték. Beregi egyre izgatottabb, kezd kínos lenni a kukkolás. Végül elérünk ahhoz a képhez, ami Beregi szerint bizonyítja, hogy nemcsak a hallását finomítja, hanem a mellét is megcsináltatta neki ez a Mirko. Közös szelfi a Musikverein páholyában. De mintha nem is Andi volna. Erre mondják, hogy dekoratív nő. A smink, a frizura, az elegáns estélyi egészen átértelmezi az ismert arcot. És valóban, az estélyi dekoltázsából kissé szokatlan ívben kerekednek a mellei is. Próbálom nyugtatni Beregit, hogy vannak már mindenféle trükkös melltartók, és nem hiszem, hogy Andi, aki viszolyog mindentől, ami nem természetes, belement volna abba, hogy szilikonzacskókat tetessen a bőre alá. Megint legyint, mint aki ezen az érven már rég túl van. Viola is rögtön rávágta, hogy műmell. Hagyjuk már Violát! Egyébként Andit a komolyzene se érdekelte sose, és tessék. Legfeljebb, ha egy-egy filmzene megtetszett neki, arra rákeresett. Tudod te, mennyibe kerül egy belépő a Royal Albert Hallba? Mindegy, hagyjuk is. A lényeg az, hogy Andi a horvátja mellett egy csapásra megváltozott, és Ritára is rossz hatással van, hogy az anyja dekoráció lett egy milliomos mellett. Most még jobban lenézi, közben azért cinikusan elfogadja a csecsebecséket, amiket Mirkótól kap. És neki most ezzel a business class pasassal kell versenyezni a lányáért. Rita miatt persze nem fél igazán. De nem árt felkészülni. Ezt a lakást is már úgy választotta, hogy jobb bázis legyen neki a bulizós évekre, mintha Anditól kellene ingáznia. Így legalább többször alszik majd nála. Győztes fölénnyel közli, hogy holnap mennek az Ikeába, berendezzék a szobáját.