Hogyan került egy oldalra Fico és Matovič

Ha valaki esetleg nem tudná, hogyan jutottunk ide: Matovič lefoglalta a pozsonyi Sznf teret a bársonyos forradalom 30. évfordulójának megünneplésére (ahogy tavaly is tette, akkor ez senkit nem zavart), és meghívott mindenkit, még a kormánypártokat is. A Tisztességes Szlovákiáért mozgalom erre kiadott egy éles hangú közleményt, amelyben azzal vádolja Matovičot, hogy kisajátítja az évfordulót és senkivel nem akar közösködni. Az OĽaNO vezetője ezt cáfolta, de közben belerúgott a fiatalokba, azt állítva, hogy ők lényegében egy Progresszív Szlovákia- és Kiska-párti politikai szervezet. 

Ekkor jött el az a pillanat, mikor Robert Fico is bekapcsolta a kameráját, és sietett egyetérteni Matovičcsal, annyival kiegészítve az üzenetet, hogy a Tisztességes Szlovákiáért tüntetéseit természetesen Soros György finanszírozta.

Valószínűleg ez volt az a pillanat, amikor Igor is magába szállt, és elgondolkodott azon, hogy ő tulajdonképpen a jó oldalon áll-e.

De ekkorra már Michal Truban, a Progresszív Szlovákia vezetője is beszállt a vitába, régi, lecserélendő politikusnak nevezve Ficót és Matovičot. 

A tikkasztó hőségben valóban szokatlan helyzet állt elő: az eddig összefogásról beszélő ellenzéki vezetők egymásnak estek, a konfliktust keselyűként figyelő Robert Fico pedig hirtelen kiállt ősellensége, Igor Matovič mellett. Csak remélni tudjuk, hogy ez a vita nem az elkövetkező hónapokat vetíti előre, amikor az ellenzék egymást marva atomizálódik, miközben Fico és Kotleba dörzsöli a tenyerét. 

Néhány tanulságot azonban levonhatunk.

Matovič továbbra is kapálózik, próbál figyelmet generálni, hogy ne essen ki a parlamentből. Az „új” ellenzék pedig szemmel láthatóan keresi a helyét, és nehezen tűri, hogy a „régiek” még mindig itt vannak, és vinnék a politikai témák egy részét. Ezt jelzi a Tisztességes Szlovákiáért hisztérikus reakciója a térfoglalásra (mintha más nem szervezhetne megemlékezést, csak ők), és Truban ostoba mondata is, ami egyenlőségjelet tesz Fico és Matovič közé. A tét pusztán szimbolikus: kié legyen az Sznf tér a bársonyos forradalom 30. évfordulóján? Miért ne lehetne mindenkié?

Hogy fognak ezek komolyabb dolgokban együttműködni, ha még ezen is összekapnak, kérdezheti magában az egyszeri választó.

A megoldás nem a politikusoktól érkezett. A Tisztességes Szlovákiáért fiataljai bocsánatot kértek Matovičtól, elismerve, hogy meg sem próbáltak egyeztetni vele az ünnepségről. Ezzel, a szlovákiai politikában szokatlan lépéssel azt bizonyították, érettebbek, mint a vita többi résztvevője. Matovič sem tehetett mást, mint hogy elfogadta a bocsánatkérést, és megismételte a meghívást az évforduló közös ünneplésére. 

Megoldódni látszik tehát a cicaharc a tér birtoklásáért, tulajdonítsuk az egészet a nyári hőségnek. Reméljük, őszre az időjárással együtt lehűlnek a kedélyek, és a „régi” és az „új” ellenzék képes lesz kulturáltan megünnepelni a bársonyos forradalom évfordulóját. Ez nem sok, de kezdetnek talán elég.