Elhunyt a bossa nova atyja

Ritkaság, hogy valaki szinte egy személyben teremt meg egy műfajt. João Gilberto ilyen volt a bossa novával. Az sem mindennapi, hogy valakit ennyire sokféle műfaj képviselői tekintsenek inspirációs forrásnak, miközben amit csinált, az épp, hogy markánsan behatárolható volt. Az utána következő brazil zenészgenerációktól Andy Summersen és Diana Krallon át Paul Wellerig húzódik a tisztelők sora. Gilberto felfedezett egy új hangzást, a gitár mellé a brazil szamba ritmusát használva vette fel 1959-ben első albumát, a Chega de Saudadet, amely akkorát robbant, hogy a detonáció egészen New Yorkig elhallatszott. 
Nem csoda, hogy a kor ünnepelt dzsessz-szaxofonosa, Stan Getz, aki akkoriban épp a latin zenéket tanulmányozta, közös lemezt szeretett volna csinálni vele. A zenészek 1963 márciusában vonultak stúdióba Antônio Carlos Jobim zongoristával, Tommy Williams bőgőssel és Milton Banana dobossal kiegészülve, hogy felvegyék a dzsessztörténet egyik legsikeresebb albumát. A Getz/Gilberto című lemez a 2. helyig kúszott a Billboard listáján, Grammy-díjat kapott, de nem dzsessz kategóriában, hanem egyből Az év albuma lett, ami először fordult elő dzsessz-lemezzel (és azóta sem). Máig rajta van a legkeresettebb dzsessz-albumok tízes listáján. 
Erről a korszakos korongról mindent leírtak már, amit lehetett, de mégis álljon itt egy érdekesség. A rajta szereplő legnagyobb sláger, a The Girl From Ipanema részben üzleti megfontolásból született – Getz szeretett volna egy-két vokális számot is a lemezre, mert tudta, hogy a rádiók azokat szívesebben játsszák, mint az instrumentális felvételeket. És mivel Gilberto felesége, Astrud állandóan ott lebzselt a férje mellett, őt intették a mikrofonhoz. A 22 éves nő korábban még sohasem énekelt stúdióban, ráadásul angol nyelvű szöveget kapott. Debütálása remekül sikerült: a The Girl From Ipanema megkapta Az év dalának járó Grammy-díjat. 
Ezután már nem volt megállás – João Gilberto sorra adta ki a lemezeket, és az egész világgal megszerettette a bossa novát, illetve a latin dzsesszt. Maximalista volt, és ragaszkodott hozzá, hogy minden úgy szóljon, ahogy ő kitalálta. Például 1997-ben beperelte az EMI kiadót korai felvételeinek újrakeverése miatt, és a bíróság végül neki adott igazat – kimondta, hogy az új verziók tényleg túl sok olyan speciális effektet tartalmaznak, amelyek félre viszik az eredeti hangszerelést. 
A világsztár-státusz ellenére Gilberto legendásan lámpalázas volt, rettegett a fellépésektől, általában lesütött szemmel énekelt és gitározott a színpadon, a számok között nem kommunikált a közönséggel. Utolsó koncertjét 2008-ban adta, az USA-ban pedig, ahol tömegek rajongtak érte, 21 éven át nem lépett fel, hiába könyörögtek neki az impresszáriók, egymást túllicitálva. A Columbia Egyetemen is távollétében voltak kénytelenek díszdoktorrá avatni őt. 
Lánya, az 1966-ban született Bebel Gilberto szintén híres énekesnő lett.