Abban a világban, ahol a legtöbben ellenállhatatlan késztetést éreznek a birtoklásra, nehéz megtanulni az elengedés művészetét. Még a lelki fejlődést látszólag fontosnak tartó mesterek is olykor félrevezetik követőiket, amikor a célok elérésnek fontosságáról és a töretlen kitartásról beszélnek. Az emberek ugyanis a kitartást sokszor összekeverik az őrültséggel és az erőszakkal. Mikor érdemesebb a túlzott kitartást elengedésre cserélni?
Az elengedést gyakran a gyengeséggel, feladással és a lustasággal azonosítják. Ha nem törtetsz is rendíthetetlenül előre, esetleg feladod céljaidat, nem válsz törvényszerűen gyengévé. Ha azt tapasztalod, hogy erőfeszítésed és céljaid követése nem járul hozzá életed fejlődéséhez, jobb más utakat keresned.
Bármit tartasz is helyesnek, figyelj oda mindennapjaidban arra, mikor van szükség a kitartásra, és mikor az elengedésre. Mások nehezen tudnak majd tanácsot adni, mikor melyiket válaszd. Ám ha őszinte vagy önmagadhoz, és a belső hangra hallgatsz, tudni fogod, mikor lesz úrrá rajtad a kitartásnak álcázott őrültség vagy az elengedésnek álcázott lustaság. Amit biztos pontként követhetsz: az őrültségbe átcsapó céltudatosság általában pusztít. Embereket sebzel meg a környezetedben és értékeket dobsz el egy magasabb rendűnek hitt célért. Ilyenkor jobb megállni s elgondolkodni, hogy helyes úton jársz-e.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.