Borsi, ahol jó emberek laknak

Hétköznapok és ünnepek, tervek és tennivalók

Varga Anna Tünde polgármester asszony szerint valóban jó emberek élnek ebben a faluban, közel ezerkétszázan. „Vannak arra utaló jelek, hogy a falunk kinőtte magát afféle kisrégiós központi településsé. A lélekszám szerencsére nem csökken, sőt enyhén emelkedő tendenciát mutat. Ez a betelepedésnek köszönhető, amely szerintem azért történik, mert itt magas színvonalúak a szolgáltatások, van iskola, posta, üzletek, szinte a falu közepén van a vasútállomás személyforgalommal, jó az autóbusz-közlekedés, szépen karbantartott, tiszta, rendezett település, lassan teljes a közműhálózat lefedettsége. Néhány utca aszfaltozását erre az évre ütemeztük be. Kulturális és turisztikai, valamint közigazgatási központ is vagyunk, anyakönyvi hivatallal. Szlovák nyelvű óvodánk és iskolánk egy fedél alatt működik, 240 gyerek jár oda, teljes szervezettségű intézmény. Az iskolába községi kisbusz szállítja be a környékbeli falukból a gyerekeket. Felmértük a magyar nyelvű oktatás iránti igényt is, de legfeljebb egy-két család részéről volt iránta érdeklődés, így magyar iskolába a szomszédos Bodrogszerdahelyre járnak a gyerekek. Valahogy így alakult. Ami még hiányzik: az orvosi rendelő és a gyógyszertár, de ez is megoldódni látszik. Ilyen irányú terveket az önkormányzat szívesen fogad, most egy magánvállalkozásról tudjuk, hogy rendelőintézetet létesítene nálunk. Az is magáért beszél, hogy a faluban lévő 480 házból alig 4-5 eladó, s azokat sem kell sokáig kínálni, gyorsan akad rájuk vevő. Mert jó itt lakni. S nekünk, az önkormányzatnak az a dolgunk, hogy még jobbá tegyük Borsiban az életet. Héttagú, csupa férfiból álló képviselő-testülettel dolgozom, mindannyian azonos célokért” – mondja el a falu hétköznapi életének tényeit a polgármester asszony.

Az ünnepeik közül a község által szervezett kiemelt rendezvénysorozatot, a Tokaji Fesztivált idén június 15-én tartották. Szociális gondozói hálózatot is működtet a falu, és az elmúlt évek alatt sikerült csökkenteni a munkanélküliséget: 2014-ben még 60-an dolgoztak közmunkán, most már alig húszan. „Ez a csökkenés egyrészt nagyon jó, másrészt viszont kissé megnehezíti a közterületek karbantartását. De inkább maradjon így, valahogy mindig megoldjuk a sok árok, zöldterület és járda karbantartását, a fű kaszálását. Nagyon nagyra értékelem a falunkban működő civil szervezetek munkáját, sok mindenben lehet rájuk számítani. Az alapiskola és óvoda szülői szövetsége, a II. Rákóczi Ferenc Polgári Társulás, a helyi Csemadok, az önkéntes tűzoltók, a vöröskereszt, a Tokaji Fürt, azaz a szőlősgazdák és borászok polgári társulása és a II. Rákóczi Ferenc Futballklub tagjai mind azért dolgoznak, hogy a fejedelem szülőfalujában élők élete jobb legyen” – tette hozzá Varga Anna Tünde polgármester asszony. Fontosnak tartotta, hogy mai neves lakosait is megemlítse Borsinak: Figura Katalint, akinek nemrég verskötete jelent meg, Suchoža József szobrászművészt, a Besztercebányai Művészeti Akadémia tanárát, Balogh Bertalan klarinétművészt és Horňák Izabella képzőművész tanárt, akik mindannyian a messzi távolba viszik jó hírét Borsinak.

A híres kastély és napi történései most

Mindennapos ünnepnek lehet mondani, hogy a II. Rákóczi Ferenc Nonprofit Társulás tulajdonában lévő reneszánsz kastély felújítása szépen halad. A társulásnak az önkormányzat is tagja. Eddig két és fél millió eurót költöttek az épület renoválására; ebből tető alá került, megtörtént a teljes körű szerkezeti helyreállítása, s a restaurátori munkálatokat is elvégezték. Máris más képet mutat, hiszen az udvar felőli oldalon visszaépültek az egykori kémények, visszaadva a tető egykori ritmusát. Megkezdődött a nyugati és északi homlokzaton lévő vakolatok restaurálása, amely igen aprólékos szakmunka. Hetente egész napos ellenőrzőnapot tartanak, ekkor értékelik ki a folyamatot, s megoldják a kialakult problémákat.

Az épület átadását 2020-ra tervezik. Akkor nyitják meg a II. Rákóczi Ferencet és korát bemutató állandó kiállítást a kastély emeletén, az egyik földszinti helyiséget pedig alkalmassá teszik múzeumpedagógiai foglalkozásokra. Az épület rendezvény- és konferenciaközpontként is hasznosítható lesz majd. Eddig is sokan keresték fel ezt a helyet, a felújítás után pedig még több látogatót várnak. A kastély múltja nagy hatással lesz a község jövőjére: a turistaforgalom magával hozza a fellendülést az egész vidéken, például a szolgáltatásokban és a közlekedésben, s új munkahelyeket, jobb életet, biztos megélhetést teremthet a helyeiknek.

Borsi múltjáról

A falu annak a kevés településnek egyike, amelynek első írásos emléke a tatárjárás előtti időkből maradt fenn. Borsié 1221-ből származik; ekkor még Borsy alakban írták a nevét, amely valószínűleg a vidék korabeli birtokosának nevét őrzi, akár Bors vezérét is (a szó türk nyelven erőset jelent). Borovszky Samu Zemplén megyét leíró monográfiájában az is szerepel, hogy az Ipoly menti százdi kolostor 1067-es birtokleírásaiban egy Terra Borsu helynévvel azonosítják; hogy ez volna-e a mai Borsi elődje, azt kutatásokkal kellene bizonyítani, de nagy a valószínűsége. A falu Sárospatak vár birtokrésze volt, az idők folyamán a Perényi, Pálóczy és Lorántffy, majd a Rákóczy család, később ennek női ágán az Aspermontok, Erdődyek, Széchenyiek tulajdonában volt. A várkastély építésének ideje ismeretlen, egyes feltételezések szerint IV. Béla adott engedélyt erődített, a Bodrog vizével kerített vízivár építésére. A ma látható falakat, a régi alapokra valószínűleg Hennyei Miklós néhai ónodi várkapitány húzatta fel valamikor 1568 és 1579 között. A korábbi évtizedek régészeti feltárása egy ennél korábbi, míves kiképzésű reneszánsz épület maradványait azonosította, amelyet nagy valószínűséggel egy még korábbi erődített udvarház, várkastély elemeire, alapjaira építettek. Borsiban, a Bodrog partján már az újkőkori bükki kultúra népének és a vaskori hallstatti kultúrának a nyomait s az avaroknak és szlávoknak tulajdonított sírokat is találtak. Ma a faluban három vallásnak van temploma, a reformátusoké Árpád-kori, a katolikusoké 1936-ból, a görögkeletieké 1996-ból való.

A teljes írás a Vasárnap 27. számában jelent meg!