Jól megrajzolt családi portré

Ez egy sorozat része – évente meghívnak egy-egy sokoldalú és tehetséges hazai magyar családot, hogy karrierről, sikerekről és terveikről beszélgessenek velük. Tavaly a szenci Bárdos család mutatkozott be, idén pedig a kassai Rácz családra esett a választás. 
Remélhetőleg még mindig sokan ismerik Rácz Olivér író nevét, aki többek közt a Puffancs, Göndör és a többieket, generációk kedvenc hazai magyar ifjúsági regényét írta. 
Az ő fiából, Olivérből ismert orvosprofesszor lett, Katalin lányából pedig háromszoros olimpiai vívóbajnok. 
De a harmadik nemzedék is kitett magáért: Rácz Noémi, az író unokája sikeres könyvillusztrátor, tavaly pedig a Szlovákia legjobb tanára verseny közönségdíjasa lett. Férje, Lukács Zsolt képzőművész, népszerű karikaturista, és szintén művésztanár. Annak a középiskolának az igazgatója, amelyben megyei szinten a legnagyobb a túljelentkezés. A fokozott érdeklődés egy új tantárgynak tudható be, amelyet a Lukács–Rácz házaspárnak köszönhetően engedélyeztek Szlovákiában. 

Fontos a kreativitás
Rácz Olivér professzor már a telt házas beszélgetés elején megfogalmazta a sikeres család „alapreceptjét”. Szerinte mindenkit hagyni kell kibontakozni, támogatni kell a kreativitás minden formáját, azaz nem szabad túlságosan befolyásolni a gyereket abban, milyen területen kíván érvényesülni. A jó példa viszont ragadós: ha a gyerek gyakran lát könyvet a szülők kezében, belőle is olvasó ember lesz, és ha azt látja, hogy szülei imádják a hivatásukat, ő is lelkes, nyitott, kíváncsi és vélhetően szorgalmas lesz azon a területen, amelyet választ magának. Akkor sem szabad megszidni a gyereket, ha például egy marék földigiliszta kerül elő a zsebéből, és azt hozza fel mentségére, hogy tanulmányozni szeretné a viselkedésüket. (Egy ilyen „mozgó spagettihalmot” Rácz Noémi és Lukács Zsolt lánya vitt egyszer haza, akiről tizennyolc éves korára bebizonyosodott, hogy komolyan érdekli a biológia, és ezzel kapcsolatos pályára készül.)

Tehetség és szorgalom 
Rácz Katalin úgy került a vívóterembe, hogy bátyját beíratták vívni, és a szülőknek egyszerűbb volt a kislányt is ugyanoda hordani. 
Hamar kiderült, melyikük a tehetségesebb ebben a sportban. 
Később, amikor a papa miniszterhelyettes lett, a család évekre kettészakadt. 
Kati, az élsportoló az édesapjához költözött a minisztérium által kiutalt hatodik emeleti kollégiumi szobába, amelyben nyüzsögtek a csótányok, a lift pedig gyakrabban nem működött, mint működött. A mai csúcspolitikusok figyelmébe ajánljuk azt is, hogy apa és lánya a lépcsőzést elkerülendő egy gázrezsón sütött hasábburgonyát ebédre, és gyakran vacsorára is azt ették. Ha pedig Kati vendéget fogadott, a miniszterhelyettes diszkréten bezárkózott a fürdőszobába, és a kád szélén olvasgatott, hogy ne zavarja a fiatalokat. Rácz Katalin szerint egyébként az élsportban, sőt általában minden területen tíz-húsz százalék tehetség kell, a többi szorgalom, illetve szerencse kérdése, vagyis fontos, hogy az ember jókor legyen jó helyen. Ezt a nézetet a család többi tagjai is osztja. 

Digitális jövő
A Kassai Képzőművészeti Középiskola (ŠUV) akkor lett igazán felkapott intézmény, amikor Rácz Noémi és Lukács Zsolt elkezdtek digitális grafikát oktatni. A munkaerőpiacon ugyanis pár év alatt hatalmas lett a kereslet olyan szakemberek iránt, akik „szabad szemmel” észrevehetetlenek. Például ők tervezik a mobiltelefonok háttérképeit, különböző netes felületek dizájnját, vagy a számítógépes játékok háttereit. A nagy cégeknek jobban megéri középiskolai végzettségű dolgozókat foglalkoztatni, ami nem jelenti azt, hogy alulfizetik őket. Lukács Zsolt szerint néhány tanítványuk hamarosan milliomos lesz. 
A tantárgy hivatalos engedélyeztetése lassú folyamat volt. A képzőművészeti középiskola végzősei eközben gond nélkül el tudtak helyezkedni, méghozzá épp a „suba alatt” oktatott digitális grafikának köszönhetően. És mivel a döntésben illetékes bizottság egyik tagjának a fia is ilyesmivel foglalkozott, a sorsdöntő értekezleten az illető felállt és kijelentette, hogy erre a tantárgyra igenis szükség van. 
A Lukács–Rácz házaspár nem a pozsonyi képzőművészeti egyetemen tanulta ezeket a kunsztokat (a 90-es években még nem létezett ilyen terület), hanem az online térben, illetve az interneten rendelhető angol nyelvű tankönyvekből. Mivel Rácz Noémi egyik szakja épp az angol, könnyen ment a tanulás. 

A szakoktatás nagykövete
Szlovákia legnépszerűbb tanárnőjét egyébként pár hete kérték fel, hogy képviselje országunkat az European Vocational Skills Week elnevezésű nemzetközi fórumon, amely a szaktantárgyak oktatásának fontosságát hivatott hangsúlyozni – legyen szó szakácsokról, fodrászokról vagy éppen grafikusokról. 
Ez a projekt októberben csúcsosodik ki Finnországban, Rácz Noémi a Pozsonyi Magyar Intézetben rendezett beszélgetés után két nappal már utazott is Brüsszelbe az első egyeztetésre, illetve, hogy találkozzon a többi uniós ország szakoktatási nagyköveteivel. Mint minden új kihívásról, erről is csillogó szemmel beszélt, hangsúlyozva, hogy a tehetséget minden fronton támogatni kell. 
Noémi ráadásul nemrég illusztrátorként is komoly elismerésben részesült: munkáit beválogatták a Gyermekkönyv-illusztrációk Pozsonyi Biennáléjának (BIB) idei nemzetközi versenymezőnyébe.