Közép- és hosszú távú, nagyléptékű, de reálisan megvalósítható tervek készülnek, a felmerülő problémákra pedig valódi megoldások születnek Nagykaposon, a Nagymihályi járás legnagyobb, többségében magyarok lakta városában. A település további fejlődésére nézve sorsdöntőek lehetnek ezek az új elképzelések. Nagykapos a mintegy húszezernyi lakosnak mindenkori természetes gazdasági, kulturális, oktatási és közigazgatási központja volt és marad; most a nyitás, a fejlesztés ideje jött el!
Újra üzembe helyezett vasút, távolabbi célok, feladatok
Idén pünkösd hétfőjén szokásos, mozgalmas életét élte a város. A hivatal ügyfélkapuja az intézkedőket fogadta, az óvodák udvarán játszottak, az iskolákban az utolsó nagydolgozatok miatt izgultak a gyerekek. Ünnepi harangszó hallatszott, hívek vártak az istentisztelet kezdetére. Szokásos nap, mégis volt benne valami különleges: egy olyan fontos esemény, amelyre hét éve vártak a helyiek. Ezen a napon ugyanis újraindult a vasúti személyforgalom Nagykapos és Bánóc közt, így gyorsabban és kényelmesebben elérhetőbbé vált a két szomszédos járási székhely, Nagymihály és Tőketerebes, valamint a megyeközpont, Kassa. Petrikán Péter, Nagykapos polgármestere és Boczán Ferenc alpolgármester a rengeteg tárgyalás és munka után megvalósult terv örömében azonban máris a továbbfejlesztésen, a távolabbi célok elérésén dolgozik. „Nagykapos légvonalban alig pár kilométerre van az Európai Unió keleti hátárától, áthalad rajta az Ungvártól Enyickéig, a vasműig futó széles nyomtávú vágány; jó időben naponta több tucatszor látjuk az ungvári repülőtéren leszálló vagy onnan induló gépeket. Városunkat tehát a fekvése ideálissá teszi arra, hogy valóban az unió keleti kapuja lehessen. Komoly stratégiai terv, most ezen is dolgozunk” – mondta el Petrikán Péter polgármester.
Természetesen közben a mindennapi feladatokat is el kell végezni, a lehetőségek szerint minden pályázati forrást kihasználni. Idén több nagyobb beruházást is megvalósítanak. Magáért beszélő tény, hogy a nyertes pályázatok önrészére 140 ezer eurót meghaladó összeget különítettek el. A szlovák óvoda teljes felújítására 452 ezer, a magyar óvoda felújítására 319 ezer eurót fordítanak. Felépül a közösségi központ, amelyre 342 ezer eurót költenek, a művelődési központ energetikai korszerűsítésére pedig 785 ezer eurót. A szlovák alapiskola új szaktantermére 74 ezer euró jut, és igen látványos lesz a Dobó tér felújítása, amely 505 ezer euróból készül el, részben városi forrásokból. Az igen fontos, a hulladék szelektív tárolására alkalmas gyűjtőudvar bővítésére és a komposztáló kialakítására több mint 400 ezer euró támogatás várható.
Mi lehetne az ipar alternatívája?
„Korábban Nagykapos környékén főleg az energia- és a könnyűipar, valamint a vasúti teherszállítás és a nagyüzemi mezőgazdaság adott megélhetést az embereknek. Mind a négy ágazatban jelentős változások, leépítések történtek az elmúlt évtizedekben. Az energiaipar hulladék hőjét felhasználó kertészetek a technológia változása miatt az utóbbi időben már nem mindig voltak versenyképesek, a könnyűipar, az egykori Lykotex is leépült, a vajáni hőerőmű dolgozóinak létszáma szintén változott. Ezeket a tényeket figyelembe kell venni” – hangsúlyozta Boczán Ferenc alpolgármester. Helyben pontosan tudják, merrefelé kell az irányt venni. „A nagyüzemi mezőgazdaság nagyfokú kemizálódása és gépesítése miatt már kevesebben dolgoznak abban az ágazatban is. Örvendetes tény viszont a szolgáltatások számának bővülése és minőségének javulása. Mérhetően nagy és folyamatosan nő az igény a turizmus, az aktív pihenés, a vendéglátás, a fürdőturizmus iránt. Mivel városunk a vulkanikus Vihorlát-hegység közvetlen szomszédságában van, feltételezzük – szakértői véleményekkel szeretnénk igazolni is – a termálvíz jelenlétét. Egy napi két-háromezer főt befogadó, egész évben látogatható fürdő nem elképzelhetetlen álom. Mi ebben is látjuk a kitörés, a nagyléptékű fejlődés lehetőségét. Természetesen a közúti és vasúti közlekedés, valamint a határ menti forgalom fejlesztése mellett. Egy új szlovák–ukrán határátkelő is sok lehetőséget kínálna” – mondja Petrikán Péter.
Nagykaposon tehát tudják az irányt, most annak keresik a módját és anyagi lehetőségeit, hogy a város fejlődése tempót és irányt váltson. Ahol római katolikusok, reformátusok, görögkatolikusok, Jehova tanúi, magyarok, szlovákok, romák élnek együtt. Nekik kell kellemes életteret kialakítani! Mert a városvezetők hisznek abban, hogy itt élni jó, és érdemes Nagykaposért dolgozni! Ahogy a számok is mutatják, egyelőre nincs jelentős népességfogyatkozás, viszont mérhető a városba való betelepülési kedv. Sajnos a munkalehetőségek hiánya létező probléma. Ahogy a távolabbi európai országokban való munkavállalás is. Ezeket is meg kell oldani.
Galéria
Régiekről és a mai kultúráról
Még helyben sem tudja mindenki, hogy a világhírű hadifotós, Friedman Endre, azaz ismert nevén Robert Capa gyökerei ide nyúlnak vissza. Édesanyja, Berkovits Henrietta Juliánna ugyanis nagykaposi illetőségű volt, az 1944 előtti években a város lakosságának bő egyötödét kitevő helyi zsidóság egyik kereskedőcsaládjából származott. A híres fotósnak a művelődési házban lévő emlékszobáját érdemes megtekinteni. Édesanyja egykori lakhelyén most Capa nevét viselő kávéház működik.
Erdélyi János költő, népköltésgyűjtő, tanár és polihisztor is a hely szülötte, emlékének őrzésére róla nevezték el az itteni magyar alapiskolát. Néhány éve szobrot kapott Herczeg Géza, a híres jogtudós, a hágai nemzetközi bíróság egykori tagja – Nagykapos szülötte ő is. Mécs László, a híres papköltő közel tíz évig volt plébánosa a városnak. A kultúrában ma és a közelmúltban aktívan tevékenykedő csapatok is megérdemlik az említést, így az Erdélyi János vegyes kar, a Cantabile női kamarakórus, az Őszirózsa énekkar, a Latoričan vegyes kar, a Fabotó citerazenekar és a Vánok néptáncegyüttes.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.