Kedves Vrabec Mária,
Önhöz fordulok segítségért, nem bízok már senkiben. A történetem a következő: 1986-ban kötöttem házasságot, és 2015-ben elváltunk. Házasságunk labilis volt, de 1994-ben kaptam egy sztrókot, leszázalékoltak teljesen. Exférjemnek összeférhetetlen természete miatt sok munkahelye volt, és bizony, sokat nem dolgozott, csak alkalmilag. Így a felvett kölcsönünk törlesztője az egekbe szökött. Akkor rémültem meg igazán, amikor a rokkantsági nyugdíjamból, amely 303 eurós, a végrehajtó levonatott 40 eurót, a nővereméből, aki a kezes volt, 140 eurót. Így fizetjük a mai napig, az exférj ugyanis a válás után a hátam mögött magáncsődöt jelentett be, amely 36 ezer euróról szólt. Nekem meghagyott 17 ezer eurónyi adósságot, ezt törlesztjük a nővéremmel. Nem értem, ha a nevén volt a kölcsön, hogyhogy én, az exfeleség, tovább fizetem.
Egy másik tette: elajándékozta a barátjának a házam, amit szülői örökségből vettem. Így a szociális osztálytól semmi segítséget nem kapok, mert van is házam, meg nincs is. De ha most újra követelném a házat, a végrehajtó rátenné a kezét, és az utcára kerülök. Ördögi kör. Megoldódna minden, ha az exférjem azt a 17 ezret rendezné. A tartozás, a 2004-ben felvett kölcsön csak 300 ezer szlovák korona volt. Azt olvastam, hogy a régi végrehajtásokat törlik, igaz ez?
Jelige: Reménytelen exfeleség
Tisztelt Olvasónk!
Leveléből nem teljesen világos, milyen kölcsönről van szó. Ha azt mint házastársak vették fel, akkor a házastársak közti osztatlan vagyon része, és a válást követően a bíróság az adósságot is elosztotta önök között. A férje a törlesztési köztelezettség alól ki tudott bújni a magáncsőddel, de ez az ő esetében is azt jelentette, hogy elveszítette az összes vagyonát. Valószínűleg ezért íratta a barátja nevére a házát, ami a jelek szerint ugyancsak közös tulajdonuk lehetett. Mivel a leveléből ezek a fontos részletek nem derülnek ki, nemigen tudunk tanáccsal szolgálni, esetleg azt ajánlhatom, hogy keresse fel a lakhelyéhez legközelebbi ingyenes jogsegélyszolgálatot (Centrum právnej pomoci).
Az azonban biztos, hogy az adósság önre eső részét be fogja hajtani a bank. Ezt egyetlen módon lehetett volna megelőzni, ha önök a váláskor a bíróságon megállapodnak, hogy az adósságot csak a férje fogja törleszteni, és a bank ennek alapján megszüntette volna az ön adósstátusát. De még az sem biztos, hogy a pénzintézet ebbe beleegyezett volna, mert azt is mérlegelni szokta, melyik partner fizetőképes. Mivel a férje nem számított annak, az adósság akkor sem lehetett volna csak az övé, ha magára vállalja. A bankok szempontjából ugyanis a válással sem változik semmi, mindkét fél ugyanúgy adós marad.
Ami a végrehajtási amnesztiát illeti, az még csak kormányjavaslat, a parlament egyelőre nem hagyta jóvá. Ha az megtörténik, akkor is csak azokra az adósságokra vonatkozik majd, amelyeket már öt éve nem tudnak a hitelezők behajtani, vagyis az önt biztosan nem érinti.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.