Eredményközpontú világban eleve hátrányos helyzetben levőkkel foglalkozni, a leszakadásra hajlamosakat felzárkóztatni nem túlságosan hálás feladat. Mindezt Gömör halmozottan hátrányos helyzetű vidékén tenni, szinte színroma környezetben, valóságos misszió. Ezt vállalta és végzi már harmincegy éve Bodon Sándor, a Rimaszécsi Speciális Alapiskola igazgatója, aki nemrég a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének díját vehette át kiváló módszertani, nevelési és szakmai eredményeiért.
Pályakezdés bukkanókkal
Eredetileg magyar–szlovák szakos gimnáziumi tanárnak készült, ez volt az álma. Amikor 1988-ban elvégezte a Comenius Egyetemet majd letöltötte az egyéves kötelező katonai szolgálatot, bármennyire szerette volna is, nem talált eredeti képesítésének megfelelő állást. A járási tanügyi hivatal végül Rimaszécsre, az akkor még kisegítő iskolának nevezett intézménybe helyezte. „Azt gondoltam, kipróbálom, maradok egy évet, aztán majd látom, hogyan alakul. Eleinte szokatlan volt, hiszen semmilyen tapasztalatom nem volt, de amikor a gyerekek azt mondták nekem, hogy tessék jönni holnap is, akkor úgy éreztem, van keresnivalóm ezen a pályán. Maradtam, majd az iskola akkori igazgatójának elhunyta után, 1990-ben engem neveztek ki az intézmény élére. Azóta itt vagyok, végzem a munkám, lassan már a legelső tanítványaim unokáit tanítom. Hogy a lehető legjobban végezhessem a dolgom, Eperjesen elvégeztem a gyógypedagógiát is. Idén már a harmincegyedik tanévet kezdtem, stabil és céltudatos csapattal, amely már legkevesebb tíz éve együtt dolgozik.
Rend és fegyelem
Iskolánkban a személyre szabott foglalkozás mellett fontos tényező, hogy a gyerekek megértették és elfogadták: rendnek és fegyelemnek kell lennie, mert így nem aprózódik el a figyelmük, tehát a fegyelem az ő javukat szolgálja” – mondja a rimaszécsi speciális alapiskola igazgatója. Természetesen azt is hangsúlyozza, hogy minden eseményre, a tanulók életében adódó helyzetre rendkívül odafigyelnek, mindent megbeszélnek a gyerekekkel, mert az oktatás mellett itt a nevelés, a felzárkóztatás is fontos. A nehéz szociális helyzetű, olykor bonyolult családi problémákkal szembesülő gyermekek azonban a „tanító bácsi” szerint igen érzékenyek, őszinték, sok esetben – értendő ezen olyan családi események megtapasztalása, mint születés vagy haláleset – korosztályuk többi tagjához képest másképpen, természetesebben viselkednek, ilyen sajátságos módon szocializálódnak. „Iskolánk teljes szervezettségű, tehát a kis elsőstől a kilencedikesig tanítunk, nevelünk. Itt sikereket elérni nem könnyű. Amíg itt vannak nálunk, addig gyerekek, de ha végeznek, gyorsan családot alapítanak, ez afféle szokás. Nincs két egyforma iskola, nekünk kell kialakítanunk az arculatát, naponta megharcolva a gyerekekért. A sikert csak fegyelemmel lehet elérni, ebben talán konzervatív vagyok. Szeretettel, amennyire lehet, személyre szabottan kell végezni a munkát. Minden gyermekhez van egy kód, ha megfejtjük, az már fél siker. A pedagógusaink mind jól képzettek, ezt akarják, ezt szeretik csinálni, nincs fluktuáció, stabil a csapat. Az állandóság a gyermekeknek is jó! Néha rögtönözni kell, de a bevált módszerekkel is dolgozunk. Szeretetteljes gondoskodás ez, egyéni és családterápia is részben. Nincs két egyforma gyermek. Ez itt olyan, mint egy Petri-csésze. Ha harminc magot nevelsz benne, mindegyikért felelős vagy, azokért is, amelyek kicsit lassabban csíráznak ki, nemcsak a gyorsan kihajtókért” – teszi hozzá Bodon Sándor.
Milyen a jó iskola?
A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének szakmai díja saját bevallása szerint alaposan meglepte. „Nem kényeztettek el túlságosan eddig díjakkal, de nem is vártam, úgy gondolom, csupán a munkám végzem. Hálás vagyok a díjért, jólesik, és örülök, hogy a speciális iskolák is figyelmet kaptak így. Sokszor megkérdezem, milyennek kellene lennie az iskolának: sikeresnek vagy jónak? Az a sikeres, amelyik jó eredményeket ér el, a jó iskola meg az, ahol gyermek és pedagógus egyaránt jól érzi magát. Én mindig a hétfőt várom, az új kihívást. Úgy érzem, vannak még ötleteim, van még dolgom” – mondja. Ott jártunkkor éppen egy projektnapra készítette fel a tanulóit. A csapat egyedüliként vesz részt ezen a rendezvényen, a térség speciális iskoláit képviselve. Az igazgató-tanító bácsi naponta ingázik a munkahelyére, a közeli Dobóca községből. Nagy természetbarát, érdekli a helytörténet és a történelem, kevéske szabadidejében vadászik. Felesége is pedagógus, két egyetemista lánya közül az idősebbik az építészetet, az ifjabb pedig az állattenyésztést, gyógyítást választotta hivatásul. Amikor azt kérdezem, mi az emberi és szakmai hitvallása, Bodon Sándor egy igen fontos dolgot szögez le: „Ha mindenki tisztességgel, tehetsége, képessége szerint a maximumot nyújtva, szívvel-lélekkel dolgozna, akkor nem lenne gond a világgal. Idealista elképzelés, de én megpróbálok eszerint létezni” – mondta a kitüntetett pedagógus, akinek mindig egy apró mosoly van a szája szegletében, és tiszta, őszinte érdeklődéssel figyeli a világot. Talán ezt az őszinteséget viszonozzák a kisdiákjai, akik nagy tisztelettel és érezhető szeretettel fordulnak hozzá három évtizede.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.